A képen nem formabontó tárlatot látnak, hanem ingkiállítást a 70-es évek elejéről. Azokból a hősi és verejtékes időkből, amikor a magyar férfiak túljutottak a Bécsből csempészett, amúgy roppant praktikus, de estére iszonyatos izzadságszagot árasztó nejloningek első korszakán.
 |
| A titkos jel: fekete tulipán Bánhalmi János / Népszabadság |
Azokon a darabokon, amelyek családfők tízezreit tanították meg az esti ingmosásra, a testhez tapadást megakadályozó atlétatrikó viselésére, és a hónaljgomba hozzáértő otthoni kezelésére. (Vagy türelmesen együtt élni vele.) Akkoriban egyébként is csendes forradalom zajlott itthon, lassan már szinte mindent a műanyag uralt. Abból készült az alsónadrág, a zokni, a presszók székeinek és az otthoni foteleknek a borítása és az anyagában csipkézett, átlátszó kistálca, amelyen a szomszéd a kávét szervírozta. S mindaz a millió, javarészt már akkor is semmire sem használható vacak, amelyekkel manapság leginkább lomtalanítások alkalmával találkozni a pesti utcán.
Megjelentek viszont – elsőként természetesen a részletekre ügyelő cég, az Aranypók üzleteiben – az első magyar ingcsodák, a Fékonpress termékei. A névről ifjabb olvasóink kedvéért illik megjegyezni, hogy nem valamilyen hírügynökséget takart, hanem márkanév volt. A férfi elegancia egy fontos kellékének viszonylag méltányos áron elérhető megtestesítője, egyben fontos átmenet a kirojtosodott nyakú flanel ing és a hálószerű anyagból készült, rácsos – leginkább fekete, s az akkori filmekből főként a jegesek és zöldségesek megszokott nyári viseleteként ismert – atlétatrikók világából valami másba. (Emellett a nőknek a második műszak kínjai alól történő felszabadításában játszott fontos szerepet ez az ing.)
