Itt költészet az áfás számla is

Magazin: Nem minden költő slammer, de minden slammer költő?

Pion István: Egyáltalán nem, sokrétű a műfaj, és már van olyan slammer is, aki nem foglalkozik mással, csak slam poetryvel. Így nem csak olyanokat lehet megszólítani, akik művészettel foglalkoznak, sőt, van köztünk bőven középiskolás is.

Magazin: A slam művészet?

Pion István: Maximálisan annak gondolom:

előadott költészet. Van benne színház, zene, költészet, a határok pedig átjárhatók.

Magazin: Generációs sztori?

Pion István: Remélem, nem. Azt persze még nem tudjuk megállapítani, meddig él majd. Egyidős velem, 1984 óta létezik. A tavalyi országos bajnokság döntőjében ott volt a 15 éves Hlinyánszky Doma is. Szóval szerintem a műfaj léte még legalább 15 évre előre garantált.

Németh Ilona: Szimpatikus a slam poetry sokszínűsége, azt szeretem a színházban is.

Pion István: Mindig lehet újdonságot belehozni. A tavalyelőtti döntőben

Süveg Márk Saiid például nem mondatokkal dolgozott, hanem a nagymamája Auschwitz-ba deportálását mondta el hangokkal. Libabőrösök lettünk tőle.

A végén nem is tudtuk, szabad-e tapsolni.

Magazin: Írt vagy ír verseket?

Németh Ilona: Ez teljesen kimaradt az életemből,mert alapjában gátlásos vagyok.

Pion István: Nem hiszem, hogy soha nem írtál verset. Lehetetlen, hogy ne jutott volna eszedbe egyetlen rímpár sem.

Németh Ilona: Igazad van. Ráadásul olyan előadásokat rendezek óvodásoknak a Stúdió K-ban, amelyeknek a látvány a kiindulópontjuk, de van szövegük is. A rímeket néha én írom, máskor kapok segítséget. A gyerekműfaj felszabadítja az embert. A rímekben, a játékban kevesebb a görcs.

Magazin: István írt gyerekverseket is.

Pion István: Tervezek egy gyerekkötetet, a fele már megvan. Szórakoztató, költészetre nevelő kötetet szeretnék, amelyben a verstan alapjait a gyerekek könnyen megtanulják. Egy örök életre szólómintasor lenne.

Mondjuk, ha a tanító néni azt kéri, mondjon a gyerek egy hexametert, akkor idéz a Slimák, a csiguszból. Így később, ha ránéz az „Áfás számla igényét, kérjük, előre jelezze!” feliratra a boltban, rögtön tudja, hogy az hexameter.

Zenével is fűszerezném. Horváth Kristóf Színész Bobbal van zenekarunk, a Gourmand, nagyon jó dzsesszzenészekkel, szeptemberben jelenik meg az első albumunk. Szóval lehet, hogy a második lemez rögtön gyerekeknek szól majd.

Magazin: Máshogy kell bábokat tervezni felnőtteknek, mint gyerekeknek?

Németh Ilona: Kicsit másképp. A gyerekeknek készült bábok arcát leegyszerűsítem, simábbá teszem. A kicsiket a karakteresen kifestett, képzőművészetileg érdekesebb báb nem vonzza annyira. A felnőtt daraboknál lehet markánsabb, színesebben festett, nem feltétlenül szimmetrikus arc.

Magazin: Miért rongyokból szeret bábokat készíteni?

Németh Ilona:

Az érzékiség része a textil. Nem elég színben felvázolni egy figurát, izgalmasabbá teszi maga az anyag is.

Festő szakon kezdtem a képzőművészeti főiskolát. Kirúgtak harmadikban politikai okok miatt, 1972-ben voltak az Orfeo bábegyüttes körüli balhék: témáinkkal, metaforáinkkal politizáltunk a bábszínházban. Nem lehetett szembemenni a hatalommal. Mint ahogy ma sem nézik jó szemmel, ha valaki – egy ápolónő például – felvesz egy fekete ruhát, hogy kifejezze a tiltakozását... De estin befejezhettem a főiskolát, tanárként végeztem. Inkább bábosnak éreztem magam, mint festőnek. Nagyon fontosnak tartom ugyanis, hogy amit csinálok, közönség elé kerüljön. A festményekkel ezt jó esetben évente egyszer tehetném meg.

Magazin: A Stúdió K „lakberendezése” után Fischer Iván ugyanerre kérte a lakásszínházában. Dolgoztak korábban együtt?

Németh Ilona: Egyáltalán nem, nagyon megtisztelő volt a felkérése. Itt járt nálunk a gyerekeivel az egyik előadásomon, és megtetszett neki a hely hangulata, terei. Ezt a fajta „lakberendezést”, a tárgyak rakosgatását, a tér megkomponálását ugyanúgy kedvelem, mint a bábtervezést.

Fotó: Veres Viktor / Népszabadság

Magazin: Látta a Saul fiát?

Németh Ilona: Igen, és pont azt akarom majd ajánlani.

Magazin: István játszott benne!

Németh Ilona: Komolyan? Fantasztikus film.

Magazin: Katzot játszotta, a jiddisül beszélő osztrák zsidó sonderkommandóst. Olvastam, slammerekről szóló index-videó nyomán hívta fel a rendező. Könnyen rábeszélte?

Pion István: Sokáig győzködött.

Voltak színészi ambícióim fél évig 16-17 éves koromban. Egész jól szavaltam, de aztán szerepeltem egy gimnáziumi színházi előadásban, és nagyon kellemetlenül éreztem benne magam. Nem ment a színészkedés, a beleélés. Slammerként a színpadon nem kell szerepet játszanom, magamat adhatom.

Nemes Jeles Lászlóék két-három hónapig próbáltak meggyőzni.

Magazin: Miért akarták annyira?

Pion István: Ha azt mondom, miattam, nagyképűen hangzik. De ez történt, a stábból sokan eljártak slamestekre Lászlóval együtt. Új arcokat kerestek. Nagyon féltem, hogy nem leszek jó a kamera előtt, és elrontom a filmet. Rengeteg munkámba került, hogy az a 4-4,5 perc, amíg a vásznon vagyok, súlyos lelki megterheléssel járjon. Hogy olyan lelkiállapotba kerüljek, amit a koncentrációs táborban lehetett átélni. Ezt persze lehetetlenség rekonstruálni, de elmentem Auschwitzba, éjjelnappal ezzel foglalkoztam. A forgatás alatt a világ legszomorúbb emberének éreztem magam. Még otthon is benne maradtam a szerepben.

Magazin: Ilona is sokáig játszott, miért hagyta abba?

Németh Ilona: Nálam is ez mellékvágány volt. Amikor az Orfeóból kivált a Stúdió K, Fodor Tamás kért meg, vegyek részt pár darabban, legyek színésznő. Hiszen a bábcsoportban bábszínész voltam. A Stúdió K produkcióiban nem kaptam nagy szerepeket, inkább jelen kellett lennem. De nagyon rosszul éreztem magam a színpadon, így belátta Tamás is, hogy ez nem nekem való.Nem vagyok jó színész, nem belülről jönnek a dolgok.

Fotó: Veres Viktor / Népszabadság

Magazin: A képzőművészethez István annyiban kötődik, készült önről kollázs.

Pion István: Igen, kettő is. Kiss Kék Éva készítette. Az egyik egyéves kép, egy barátom vette meg, édesanyám kicsit meg is haragudott, kérte Évát, fessen neki másikat. S közben persze megpróbálta befolyásolni a művészi szabadságot, sikertelenül. Ritkán jutok haza, bele szeretett volna nézni a szemembe. Ezt nem kapta meg. Lehet, hogy ciklus lesz, felvetődött, hogy Éva készít egy harmadikat is. Talán azt én veszem meg.

Magazin: A férjéről, Fodor Tamásról készített képet?

Németh Ilona: Nem, soha, csak úgy nem festek. De várjon csak, bábot készítettem róla A zöld kakadu előadásához. Otthon ül a többi lejátszott bábbal együtt. Másrészt

néhány báb hasonlít a mozgatójára, a színészekre,

és ez nem a véletlen műve.