galéria megtekintése

Ő a legdrágább élő magyar festő, de itthon nem figyelnek rá

6 komment


Csordás Lajos

A hat évtizede Franciaországban élő Reigl Judit műveit egyszerre öt párizsi galéria állítja ki május 21-ig. Ilyen mértékű galériás összefogás egy művész bemutatása érde­kében ritkán tapasztalható a francia fővárosban.

Már régóta foglalkoztatta a galé­riásokat egy nagyszabású párizsi Reigl-kiállítás ötlete. Többek között a Galerie Le Minotaure tulajdonosa, Benoit Sapiro és Reigl ­Judit amerikai galériása, Gát János is évek óta gondolkozott róla. Azonban Párizsban a legtöbb galéria nem nagy méretű, aránylag kevés hely állt volna rendelkezésre, ha csak egy galériában rendezték volna a tárlatot.

Reigl Judit közel a nyolcvanhoz jutott az aukciós csúcsra. Párizsban most összefogtak a galériások, hogy be tudják mutatni az életművét
Reigl Judit közel a nyolcvanhoz jutott az aukciós csúcsra. Párizsban most összefogtak a galériások, hogy be tudják mutatni az életművét
Catherine Panchout / Connaissance des arts

A részt vevő öt galéria mind­egyike kapcsolódik Reigl Judit életművéhez, azon belül is valamely szakaszához. A Galerie de ­France évtizedek óta Reigl Judit párizsi galé­riája, a nyolcvanas évek elejétől szerveznek neki kiállításokat. Az Antoine Laurentin Galéria is rendezett Reigl-kiállítást az elmúlt években Párizsban és Brüsszelben is. A Galerie Le Minotaure elsősorban a közép- és kelet-európai származású franciaországi művészekre szakosodott, azon belül is az ötvenes-hatvanas évek absztrakt alkotóira – és mint ilyen az elmúlt években több alkalommal mutatta be Reigl Judit alkotásait nagy nemzetközi vásárokon. Anne de Ville­poix gyakran foglalkozik kortárs művészekkel, felfedez vagy újra felfedez alkotókat.

 

Mindegyik galériában egy az adott galéria profiljához köthető periódus jelenik meg, részben tematikus, részben kronologikus válogatásban. A Galerie Le Minotaure-ban az 50-es évek Robbanás, illetve az 1959–1965 közötti időszak Tömb-írás-sorozata. Az Antoine Laurentin Galéria az Ember-sorozat képeiből válogatott, hiszen ebből már többször állított ki. Anne de Villepoix galériája viszonylag tágas, ezért ez a tér volt a legalkalmasabb a nagyobb festmények bemutatására, így kerültek ide az 1973-as Drap/Décodage-sorozat képei. Alain Le Gaillard gyakran működik együtt a Galerie Le Minotaure-ral, és mivel sokszor zenei vonatkozású kiállításokat rendez, így logikusnak tűnt, hogy az Írás zene után A fúga művészete című sorozatot állítsa ki. A Studiolo Galerie de ­France mint a festőnő „történelmi” galériá­ja pedig olyan festménytöredékeket, ­régi, félbehagyott vagy elrontott festményeket mutat be, amelyeket Reigl Judit az elmúlt néhány évben elővett, és újabb, kisebb műveket fe­dezett fel bennük, vágott ki belőlük.

Elszökött a sematizmus elől – és nem tért vissza

Reigl Judit Kapuváron született, éppen 93 évvel ezelőtt, 1923. május 1-jén. A háború idején végezte el a budapesti Képzőművészeti Főiskolát, majd 1946 és 1948 között ösztön­díjas Rómában. A művészetpolitika itthoni sematizálódása elől 1950-ben Franciaországba disszidált, kilencedszerre sikerült átszöknie a határon. Előbb Párizsban telepedett le, majd 1963-ban kiköltözött Marcoussisba, ma is ott él. Művészete korai korszakában a szürrealizmus hatása alatt állt. Első párizsi kiállításának katalógusához André Breton írta az előszót. Az ötvenes évek közepétől, az amerikai absztrakt expresszionizmus befutásával egy időben váltott az akciófestészetre. Művészetét több évig tartó absztraktsorozatok jel­lemzik: Kitörés, Dominanciaközpont, Guano, Tömb-írás, Ember. Egyik utolsó sorozatát a New York-i World Trade Center elleni 2001-es merénylet ihlette. Művei az ezredforduló után lettek népszerűek, itthon is ekkortól kezdték szélesebb körben megismerni, köszönhetően Makláry Kálmán galériás tevékenységének. Munkái bekerültek a Tate Modernbe és a New York-i Guggenheim Múzeumba is, 2014-ben pedig a budapesti Ludvig Múzeumban rendezték meg hazai életmű-kiállítását.

A nagyszabású és ritkának mondható együttműködésnek köszönhetően a kiállítás sajtó- és közönségvisszhangja is megsokszorozódott. A Connaissance des Arts című rangos francia művészeti lap például Reigl Judit-különszámot jelentetett meg a kiállítás alkalmából, és a Le Monde is féloldalas cikkben méltatta Reigl munkásságát. A Connaissance des Arts különszámot jelentetett meg a május 21-ig tartó párizsi rendezvényhez.

A művésznek egyébként a fentieken kívül jelenleg Amerikában, az Ohio állambeli Oberlin College múzeumában és Brüsszelben is láható kiállítása.

A legdrágább élő magyar festő

Reigl Judit a legmagasabb áron aukcionált élő magyar képzőművész. Tavaly decemberben Párizsban a Sotheby’snél 315 ezer euróért, azaz mintegy 100 millió forintért árverezték Robbanás című, 1956-ban készült festményét. Két évvel korábban a Christie’s londoni árverésén közel 134 ezer euróért kelt el egy másik 1956-os képe. Makláry Kálmán galériatulajdonos, Reigl hazai képviselője szerint galériás eladásokban ennél is magasabb áron cserélnek gazdát képei. Reigl Judit műve tartja a hazai árveréseken elért kortárs licitcsúcsot is: 2008-ban Budapesten 28 millió forintért ment el egy festménye az Homme-sorozatból. (Balra a Tömb-írás „Écriture en masse” egyik darabja 1959-ből.)

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.