A stúdió ragaszkodott hozzá, hogy a kor csodagyereke, Shirley Temple játssza Dorothyt, de ő bokros teendői miatt nem ért rá. A végül befutó 16 éves Judy Garland csak a harmadik jelölt volt a sorban. Eredetileg Buddy Ebsen (később az Álom luxuskivitelben Dokija) alakította volna Madárijesztőt, ám kollégája, a Bádogember szerepére kiválasztott Ray Bolger könyörgött, hogy cseréljenek szerepet. Ebsen beleegyezett – és ebbe majdnem belehalt.
Kiderült ugyanis, hogy az alumíniumtartalmú ezüstszínű festék, amellyel bemázolták, mérgező.
Bár a veszélyes anyagot gyorsan lecserélték, Ebsen nem épült fel a forgatás kezdetére, így a Bádogember szerepébe Jack Haley komikus ugrott be. (Fia, Jack Haley Jr. a hetvenes években Garland lányának, Liza Minnellinek lett a férje.)
A gonosz nyugati boszorkány szerepében feledhetetlen alakítást nyújtó Margaret Hamilton csak pár nappal a forgatás előtt kapta meg a szerepet. Az első jelölt az Oscar-díjas Gale Sondergaard volt, aki visszakozott, mondván, hogy a szerep az egész további karrierjére rányomná a bélyegét. Igaza lett: Margaret Hamilton neve örökre összeforrt filmbéli alakjával.
Betűszava például évtizedekkel később is WWW (Wicked Witch of the West, azaz a gonosz nyugati boszorka) volt. Az Amerikai Filmintézet minden idők leghíresebb főgonoszai közt tartja számon Hannibal Lecter, az Amerikai Psycho Norman Batese és Darth Vader társaságában.
Glindát, a jóságos északi boszorkányt alakító Billie Burke volt a leghíresebb a stábból: 1936-ban már filmben is megörökítették (Myrna Loy alakította). Ő volt ugyanis Florenz Ziegfeld Jr.-nak, a Broadway fő impresszáriójának felesége. Ziegfeldnek a párizsi Folies Bergere mintájára létrehozott színpadi revüje a szórakozás non plusz ultrájának számított a múlt század első harmadában. Itt futott be később a Funny Girlben a Barbra Streisand által megformált Fanny Brice is. A munka hőse az Óz stábjában Frank Morgan volt, aki öt szerepben is feltűnik: ő Marvel professzor, Smaragdváros kapuőre, a színváltós ló kocsisa, a varázsló szobájának ajtónállója, és persze maga Óz is.
A legelképesztőbb a munchkinok (Szőllősy Klára fordításában: mumpicok) jelenete: az apró népség alakítására 124 törpe növésű színészt szerződtettek.
Ma saját csillaguk van a hollywoodi Hírességek sétányán.
Technicolor látványorgia ellenére az Óz nem lett kasszasiker. Öt Oscar-jelöléséből is csak kettőt tudott díjra váltani: a legjobb forgatókönyv és a legjobb eredeti betétdal kategóriájában. Igaz, 1939 kiemelkedő éve volt az amerikai filmiparnak: az Oscar-gálán az Elfújta a szél tarolt, de ekkor mutatták be a Ninocskát Garbóval, az Üvöltő szeleket Lau-rence Olivier-vel és Steinbeck Egerek és emberek című színdarabjának filmfeldolgozását is. A nagy csinnadratta ellenére az Ózt hamar levették a műsorról. Csak akkor fedezték fel igazán, amikor 1956. november 3-án levetítették a tévében.
Az Óz megunhatatlanságának titka a történet modernségében és a számos értelmezési lehetőségben rejlik. Dorothyt, az erős és öntudatos női főhőst a feministák üdvözölték; a gazdag és befolyásos – no meg korrupt – Mrs. Gulchot a fenébe elküldő Em nénit a munkásosztály ünnepelte. A legnyilvánvalóbb azonban mégis az, hogy az Óz különleges jelentőséggel bír az LMBTQ közösség számára.
A történet szimbolikáját tekintve nem csoda: a fekete-fehér, elnyomó Kansas után Dorothy előtt kitárul a színes, szélesvásznú Smaragdváros, ahol a nagy varázsló még papírt is ad arról, hogy mindenki úgy tökéletes, ahogy van.
Mivel a szexuális forradalom előtt a homoszexualitás tabu volt, a film nyomán az LMBTQ közösség tagjai Dorothy barátai-nak nevezték magukat, veszélytelenné téve az ismerkedést. Így eshetett, hogy az NCIS, azaz a haditengerészet nyomozó szolgálata 1980 környékén nyomozást indított Dorothy ellen. Azt hitték ugyanis, hogy Dorothy valós személy, s köré csoportosulnak a haditengerészet homoszexuálisai.
A terv az volt, hogy Dorothyt elkapják és kényszerítik, árulja el a szóban forgó katonák nevét...
Judy Garland e filmnek köszönheti melegikonstátuszát. A 2013-as BBC Proms zárókoncertjén pedig Joyce DiDonato – egyébként kansasi – operaénekesnő Vlagyimir Putyin melegellenes intézkedései ellen tiltakozva, az LMBTQ közösségnek ajánlva adta elő az Over The Rainbow-t.
edig a fő sláger kis híján kimaradt a filmből: hetekkel a premier előtt még se híre, se hamva nem volt. Az Óz zenei anyagának megírására Jerome Kern volt az első számú jelölt, ám ő szívinfarktus után lábadozott. Harold Arlen és szövegíró partnere, Yip Harburg csak a negyedik volt az MGM listáján, noha Arlen szép sikereket ért már el olyan jazz-sztenderdekkel, mint a Stormy Weather vagy a Get Happy. A szerzőpáros már elkészült a dalokkal, ám Arlennek hiányérzete volt: szerinte kellett még egy ballada is a filmbe. Épp Los Angeles utcáin autózott, amikor ihletet kapott – azonnal félreállt, és papírra vetette az Over The Rainbow vázlatát. Csakhogy a refrént indító oktávváltás nem nyerte el Harburg tetszését, aki csak akkor írta meg a szöveget, amikor Ira Gershwin (George Gershwin zeneszerző szövegírója) megerősítette: a dalból óriási sláger válhat. Még így is majdnem kivágták a filmből.
|
Nemrégiben a Vígszínház is bemutatta a parádés hollywoodi film nyomán készült színes, széles vásznú mesét
Forrás: KidsWizard |
Világoskék kockás ruha, kosárka és vörös, flitteres cipellő. A mostani vígszínházi előadásban is így fest Dorothy – pedig a varázscipő Baum regényében ezüstszínű. A képernyőn azonban jobban érvényesült a rubinvörös, s így vált minden idők egyik legjellegzetesebb kiegészítőjévé. Persze ebből is több verzió készült, például egy csúcsos orrú, „arabosnak" becézett is, amit később az Ének az esőben főszereplője, Debbie Reynolds vett meg, hogy aztán 2011-ben több mint félmillió dollárért árverezze el. A nyertes, masnis kivitelből jó néhány párat gyártottak. Egy közülük a Smithsonian Múzeumban látható, egy másikat 2005-ben elloptak a Judy Garland Múzeumból.
Tizenöt éve 666 ezer dollárért kelt el egy, 2012-ben pedig Leonardo DiCaprio néhány kollégájával összefogva vásárolt egyet a filmakadémia számára. Lady Gagának is van egy pár belőle.
Az Óz sikerének másik titka a mai szemmel is lenyűgöző látványvilág – amelynek megteremtését megszenvedték a színészek. Judy Garland melleit szoros fűzővel szorították le, hogy kislányosabbnak tűnjön. Bert Lahr oroszlánjelmeze valódi oroszlánbőrből készült, iszonyatosan nehéz és meleg volt, aminek következtében a színészt gyakran az ájulás kerülgette. Margaret Hamilton és dublőre égési sérüléseket szenvedett a boszorkány felrobbanó seprűje miatt. Amikor a diktatórikus munkamódszerekkel dolgozó Victor Fleming rendező egy jelenetnél elégedetlen volt a hathetes kényszerpihenő után munkába álló színésznővel, úgy megszorította égett kezét, hogy Hamiltonnak kicsordult a könnye. Fleming a többieket sem kímélte: amikor Garland elnevette magát felvétel közben, felpofozta a lányt.
Apropó, rendezők: a kamerák mögött végképp teljes volt a káosz. A szépiaképes jeleneteket nem Victor Fleming, hanem az 1848-as magyar menekültektől származó King Vidor rendezte. Noha nevük nem szerepel a stáblistán, néhány jelenetet a szintén magyar származású George Cukor, illetve a film producere, Mervyn LeRoy jegyez.
Minden káosz dacára az Óz időtálló alkotás, az egyetemes popkultúra kitörölhetetlen része.
Hogy mennyire, azt bárki bizonyítva láthatta 2013-ban, Margaret Thatcher egykori brit miniszterelnök halálakor, amikor a Ding, Dong, The Witch Is Dead (Ding-dong, meghalt a boszorkány) című betétdala vezette az iTunes angol toplistáját.
