Új vezetése van a fesztiválnak, Magyar Attila az ügyvezető, akinek másik állása gazdasági igazgatóként a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit kft.-nél van. Modellezzük is magunkban, milyen lehet, mikor tárgyal önmagával, és szeretne egy kis kedvezményt elérni a POSZT-nak a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ bérleti díjaiból.
A fesztiváligazgató, Szűcs Gábor összehívja az újságírókat zártkörű beszélgetésre, kérdezi tapasztalataikról, megosztana információkat. Bőszen jegyzetel, próbál magyarázatot adni az eddigi bakikra. Tény, hogy rövid idejük volt a fesztivál összehozására, de úgy hírlik, egyáltalán nem kértek az elődök segítségéből. Szűcs ígéri, jövőre javítják a hibákat, amit mi készséggel elhiszünk. Van is mit, például a ki-bejutás hatékonyságát a Zsolnay negyed és a belváros között – mondjuk, zuhogó esőben. Utánajárni, miért adnak el minden előadásra jó pár helyet kétszer-háromszor. Belátják a szervezők, bár a Zsolnay színházi programjai eléggé jól mennek, érdekesek is, felesleges könnyűzenei koncerteket szervezni kísérő programnak, mert nincs rá érdeklődés. Különösen azért nincs, mert hamarosan kezdődik a Fishing on Orfű.
Át kell gondolni azt is, hogy a versenyprogramoknál jóval drágábban érdemes-e előadást tartani a Kodály Központban. A Madách színházi Páratlan párosra azonnal elmentek a jegyek, a Kiscsillag-koncertre és a Mágikus operettre is viszonylag jól vitték, de az Operaház Don Pasquale-jára vagy más produkciókra – némi túlzással – lepkehálóval kellett nézőt fogni. Mikor nem fogytak a hatezer forintos jegyek, ezer forintért kezdték árulni. Ezeket – mint a szervezők elmondták – a támogatók vásárolhatták. A helyiek szerint a Kodály központos produkciókkal a POSZT magának állított konkurenciát, mindkettőre nem vesznek jegyet a pécsiek. Botorság volt a sétatéri ingyenes fesztivált is egy héttel elhalasztatni, a passzív pécsi kultúrafogyasztókat ezeken keresztül lehetett volna becsábítani.
Idebent, Odakint
Vegyes a fogadtatása a versenyprogramoknak, ez sosem volt máshogy, és nincs is benne semmi meglepő. Kiemelkedő sikere volt eddig például a Radnóti Learjének, a tatabányai Molière: Tartuffe-nek, az Örkény Színháztól A Bernhardi-ügynek és a budaörsi Liliomfinak. Nagy az érdeklődés az előadásokat másnap átbeszélő találkozóknak is, amely átkerült a Zsolnayból a pécsi Nemzetibe.
Felére csökkent a POSZT felolvasószínháza a Dramaturg Céh Nyílt Fórumának szervezésében. Az a rész maradt meg, amelyet a fesztivál támogat, a céhnek nem volt pénze a másik háromra. Nemcsak a másik három mű hiányzik, hanem a pár hete elhunyt nagyszerű dramaturg, Solténszky Tibor is, akinek kulcsszerepe volt három évtizedig a Nyílt Fórum szervezésében. Az idén Darvasi László, Térey János és Závada Pál új drámáit mutatják be. Darvasitól az Odakint címűt láttam, nem mernék megesküdni rá, hogy jelenlegi formájában szívesen megnézném szcenírozva egy színházban.
16 éve visszajárnak
Nagy az érdeklődés a versenyprogramokra, a fellépők is alkalmanként maradnak egy másik színház produkcióját megnézni. Tizenhatodik éve jár a POSZT-ra Máthé Rózsa és férje, Máthé László. Fix pont ez a házaspár életében, aki több mint 40 éve él München közelében. Pécsről származnak, van ott lakásuk. Igyekeznek Münchenben is követni a magyar alkotók munkáját. Rajongva mesélnek Alföldi Róbert és Schilling Árpád operarendezéseiről, és mesélik, nemrég hosszú interjút olvastak Kovalik Balázzsal, aki az ottani operatanszék vezetője.
A POSZT idei versenyprogramjából az abszolút favoritjuk eddig a Molière: Tartuffe Szikszai Rémusz rendezésében. Szerették a Lear királyt, érdekesnek találják a Forte fizikai színházát, A te országodat, csak azt sajnálják, hogy elmaradt az utóbbiról a szakmai beszélgetés. Versenyen kívül csak a Páratlan párosra vettek jegyet, kíváncsiak arra, mi az, amiért három évtizede ragaszkodik a közönség ehhez az előadáshoz a Madáchban. Ugyanakkor furcsállják, hogy erre sokkal drágább a jegy, mint a versenydarabokra.
Amikor meghirdették a versenydarabokat, fontossági sorrendet állítottak össze maguknak. A dobogó tetején náluk az Alföldi rendezte Lear király állt, a második a Bernhardi-ügy Mácsai Pállal a főszerepben, a harmadik pedig a Mohácsi János rendezte Istenítélet (A salemi boszorkányok).
