„Nem szoktam mondani, hogy valaki magyar vagy cigány”

Nagy Tímea: Iszonyú nagy ünneplés és ereszd el a hajam, na, az nem én vagyok. Siettem haza, mert várt a két gyerkőcöm. És a két lány után jött a harmadik, Csanád fiam.

Magazin: Kitüntetett helyen ­van-e otthon a két aranyérem?

Nagy Tímea: Egyik sincs vitrinben. Valahol a zoknik közt lehet.

Az olimpiai aranyérem többfunkciós fémtárgy, amikor jön a gyerek foga, jó rágcsálni, hűti a fogínyét. És még lenyelni sem tudja! A fiamról készült olyan kép, hogy aranyérem lóg a szájában.

Magazin: Mi lett a nyertes fegyverekkel?

Nagy Tímea: Az első a fegyvermesteré lett, a másodikat elárverezték.

Magazin: Mi történt az első hangszerével?

Beke Farkas Nándor: Meg van írva a dalban: Eltörött a hegedűm. Nógatni kellett, hogy gyakoroljak, közben a haver­jaim fociztak a parkban. Néztem őket sóvárogva. A szüleim nem akartak leengedni, nehogy bajom essen. Én sem engedtem a gyerekeimet a grundra. Mondanom se kell, kezük, lábuk, válluk eltört.

Fotó: Földi D. Attila / Népszabadság

Magazin: Leesett végül a hegedű a földre?

Beke Farkas Nándor: Ne bolygassuk a múltat! Annyira nem akartam gyakorolni, hogy „véletlenül” eltört. A szüleim addig azt szerették volna, hogy állandóan nyüstöljem, utána viszont azt mondták, nincs mit tenni, nem kapok új hegedűt. Elérték vele a céljukat, mert egy idő után hiányoltam. A második hangszeremet már nagyon megbecsültem.

Magazin: Hogy viseli a romázás elterjedését? A 100 Tagú szerencsére megmaradt cigányzenekarnak.

Beke Farkas Nándor: A roma szó cigány nyelven embert jelent. A 100 Tagú neve minden nyelven cigányzenekar, az a védjegyünk.

Nagy Tímea: A legjobb barátom egy cigány fiú. Mindennap erőt merítek Toma Józsiból, tiszta lelkű ember, büszke rá, hogy kétkezi munkából él. Bárkinek feltétel nélkül segít. Az élet egyik legnagyobb ajándéka, hogy a barátjának nevez.

Beke Farkas Nándor: Mindenkinek van cigány ismerőse, barátja vagy házastársa. Nem szoktam mondani, hogy valaki magyar vagy cigány, mert magam is legalább annyira vagyok magyar, mint amennyire cigány. Két pánt van a homlokomon, az egyik a cigányság, a másik a magyarság. Az idézetet az egykor Hollandiában is élt festőművésztől, Péli Tamástól kölcsönöztem, kitettük a honlapunkra is.

Péli azt is mondta: „Egyikről sem szándékozom lemondani, mert mindkettő az enyém”.

Világos beszéd.

Fotó: Földi D. Attila / Népszabadság

Magazin: Londonban már nem indult az olimpián. Nem akart harmadszor is nyerni?

Nagy Tímea: Dehogynem. Távol voltam tőle, a kvalifikáció sem sikerült. A sportoló mindig szeretné az újabb győzelmet. Nem azért, mert telhetetlen, hanem mert ez viszi előre.

Beke Farkas Nándor: És, gondolom, az életét tette fel rá.

Nagy Tímea: Nem bántam meg, bár sok fájdalommal jár. Az olimpiai aranyérem kisebb öröm, mint amekkora fájdalom lehet egy vereség az olimpián. Nem azért lettem vívó, hogy olimpiai bajnok legyek.

Azért kezdtem vívni, mert szerelmes voltam egy fiúba a Vasasnál, reméltem, hogy felfigyel rám. De aztán két év után abbahagyta.

Luca lányom egy évig vívott, nem fogta meg. Csenge rögtön a vízilabdát választotta. Azt mondtam, mindegy, mit sportolnak, csak sportoljanak. Most mindhárom gyerek pólózik. Abból nem engedtem, egy gyerek tanuljon meg úgy úszni, hogy ne kelljen rettegni a strandon. Na jó, a szemem így se veszem le róluk, de ezzel minden anya így lehet.

Beke Farkas Nándor: A lányom egy darabig vívni járt a Honvédba, Kulcsár Győző volt az edzője.

Nagy Tímea: Együtt edzettünk a gyerekkel!

Beke Farkas Nándor: Meg kellett tanulnunk, hogy három fegyvernem van a vívásban. Mire kikupálódtunk, elment a barátnője után a Vasasba focifelvételire. Jól ment neki, gólt is fejelt. Nyelveket beszél, dizájniskolába járt. De ma már nem sportol.

Fotó: Földi D. Attila / Népszabadság

Magazin: A fia, ifj. Farkas Nándor viszont szintén zenész.

Beke Farkas Nándor: Szenthelyi Miklósnál végzett, 37 éves, Gentben dolgozik az operában. 34 művész közül választották ki, függöny mögött volt a próbajáték, csak a hang számított. A vejem, Kállai Ernő pedig pár napja a Budapesti Operaház koncertmestere. Valószínű ő a legfiatalabb ezen a poszton, még nincs harminc.

Magazin: Mindkettejük szakmája olyan, hogy sokat kell és lehet utazni.

Nagy Tímea: Az elején élvezi az ember. Én is vártam, hogy egy-egy új országba eljussak. Lebarnulva jöttem haza télen, irigykedtek rám a barátaim. Egy idő után nyűggé válik. Amikor a gyerekek megszülettek, már csak azt néztem, hogy minél közelebb legyen a verseny.

Fotó: Földi D. Attila / Népszabadság

Magazin: A 100 Tagú Cigányzenekart is mennyire lehet sajnálni amiatt, hogy Görögországban kénytelen fellépni!

Beke Farkas Nándor: Hát, ha még elmondom, hogy egy tengerparti wellness szállodában laktunk. Athénban léptünk fel egy amfiteátrumban hatezer néző előtt.

Magazin: Hogy néz ki egy hatalmas zenekar utaztatása? Mennyivel egyszerűbb ez egy dzsessztrió esetében, amikor bevágják a bőgős autójába a cájgot.

Beke Farkas Nándor: Van éppen problémánk. Egyes repülőtársaságok nem engedik fel az utastérbe a hegedűket. Azt mondják, tegyük be a kamionba a nagy hangszerek közé. Nem akarnám, hogy másodszor is eltörjön a hegedűm!

Nagy Tímea: Ezt megértem. Amivel játszani kell, azt az ember nem szívesen adja ki a kezéből. A pengéim hegyére én is úgy néztem, mintha brillkövet vittem volna magammal.

Magazin: A Hajós Alfréd Uszodát vezeti nyolc éve. Beleszokott már?

Nagy Tímea: Lassan belejövök. Két-háromezer sportoló is megfordul az uszodában, több a felelősség, mint a sikerélmény. Kezd a lelkem megkérgesedni, megtanultam például nemet mondani.

Magazin: A szabadidejében ­eljut-e színházba vagy koncertekre?

Nagy Tímea Szabadidő? Ez nem szerepel a szókincsemben. Nemrég Ruzsa Magdi-koncerten jártam, nagyon szeretem, de elszunyókáltam. Fáradt voltam. Az olvasással is rosszul állok. Van egy könyv – Sorsfordítók a címe –, télen biztosan el fogom olvasni.

Beke Farkas Nándor: A szabadidőmet az október 6-i zeneakadémiai hangversenyre való felkészüléssel töltöm. Szentpéteri Csilla és a Kállai Vonósnégyes lesz a vendégünk, csak magyar zeneszerzőktől játszunk, Liszt Ferenc halálának 130. évfordulójára emlékszünk ezzel a főhajtással. A Zeneakadémián játszani minden művész álma. Ezért van bennünk most az indokoltnál több izgalom.