– Színészként is meg kellett változnia, amikor a tenorrepertoárról áttért a baritonszerepekre?
– Tapasztalataim szerint a baritonkarakterek jelentős hányada a tenoroknál idősebb férfi. Mondhatjuk úgy is: fiúk helyett apákat kezdtem játszani, ami tulajdonképpen logikus. Mondhatni nem is került túl nagy erőfeszítésembe, hiszen fizikailag valóban öregszem. Nagyon okosan van ez kitalálva, na. Sokszor még öregebbé maszkíroztak.
– Ha egy napra basszus lehetne, melyik szerepre csapna le gyorsan?
– Nos, van egy borzasztóan hosszú és nehéz basszbariton szerep, amire nagyon szívesen pályáznék: Wotan Wagner Ring-tetralógiájából. Igaz, egy nap nem volna rá elég, mert három teljes operát ölel fel, komoly felkészülést igényel. Iszonyú kemény munka. De például Hans Sachs A nürnbergi mesterdalnokokból, esetleg a bolygó hollandi is csábító szerep. Igaz, nem tudom, megvolna-e az időm és türelmem ahhoz, hogy valamelyiket is megfelelően megtanuljam.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
– Művészeti igazgatóként mit keres egy operaénekesben?
– Ugyanazt, amit az Operalia nevű operaversenyemen induló versenyzőkben is: látnom kell a hangi lehetőségeiket, a személyiségüket és a színészi képességeiket. Nem minden a hang: minden egyébnek is rendben kell lennie.
Puskás és operett
A szerdára előrejelzett eső miatt Plácido Domingo ingyenes koncertjét a Szent István tér helyett a Papp László Sportarénában rendezik holnap fél 9-kor, ültetés érkezési sorrendben. A sajtótájékoztatón Domingo elmondta: minél idősebb, annál fontosabb számára a fiatal tehetségek segítése. Méltatta a Virtuózok alapötletét, áradozott a magyar operettről, s egy humoros újságírói kérdésre azt is elmondta: bár csábító, hogy húsz percig állva tapsoljon neki a New York-i Metropolitan Opera közönsége, ő azért kedvenc csapata, a Real Madrid 2–0-ás győzelmét választaná helyette a Bayern München ellen. Az énekes ennek alátámasztásaként még Real Madrid-os telefontokját is megmutatta. Nem maradt el Puskás Ferencnek, a Real legendájának megidézése sem.
– Vannak általános trendek? Változtak az elvárások az utóbbi három évtizedben?
– A közösség egy ideje az operaházak többségében több nyelven feliratozva nézheti az előadásokat, ezért sokkal jobban érti, mi történik a színpadon. Emiatt az operaénekeseknek jobb, hitelesebb színészekké kellett válniuk.
– Augusztus 31-én ön nyitja meg az impozáns dubaji operaházat. Milyen közönségre számít?
– A nézők az utóbbi időben számtalan remek koncertet és előadást láthatott az emírségekben, úgyhogy szerintem a közönség megérett az új operaházra. Egyelőre nem tudom, pontosan hogyan áll majd össze a dubaji műsorom: a Budapesten is vezénylő Eugene Kohn dirigál majd ott is, úgyhogy hamarosan megbeszéljük, mit énekeljek.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
– Mi volt a legfurcsább hely, ahol valaha is fellépett?
– Dubajtól nem is olyan messze, Abu-Dzabiban, szó szerint a sivatag közepén. Vigyáznunk kellett éneklés közben, hogy a szél ne fújja tele homokkal a szemünket-szánkat...
– Joyce DiDonato azt mondta a budapesti koncertjén: még sosem hallott közönséget úgy tapsolni, mint a magyart. Külön szavunk is van a lassú, ütemes, hangos tapsra: vastaps. Tényleg másként tapsol egy-egy ország közönsége?
– Ez pontosan így van, sőt: olykor még az egyes városok között is akad különbség! Vegyük Sevillát, megmutatom: hármas ritmusban, triolázva tapsolnak, így. Maguk, magyarok lassan, kimérten kezdenek, azután begyorsítanak, és valóságos hangorkán alakul ki! A magyar közönség roppant lelkes, jó előtte énekelni.
Plácido Domingo
Tizenkétszeres Grammy-díjas operaénekes, karmester, a legendás Három Tenor egyike. Madridban született 1941. január 21-én. A tenor hangfajt később baritonra cserélte, így is a világ legjobbjai közé került. Korábban a Washingtoni Állami Operaház, jelenleg a Los Angeles-i Opera igazgatója.
