– Sokan vannak, akik szerint rossz filmek készülnek sok pénzből. Például a Megdönteni Hajnal Tímeát.
– A filmalap nem filmstúdió, csak a beérkező pályázatokról tud dönteni. Az elkészült filmek az alkotók ízlését és tehetségét tükrözik. Annyi biztos: szerzői fesztiválfilmek és a széles közönségnek szánt produkciók egyaránt kaptak támogatást. Azért vállaltam a pozíciót, mert úgy láttam, az alap is kockáztat, és bevállalja az úgynevezett crossover mozikat: ezek egyszerre próbálnak értéket közvetíteni és minőségi módon szórakoztatni. Forgatókönyvíróként és fejlesztőként az ilyen filmtervekért érdemes síkra szállni, mivel a magyar filmművészet hagyományait is továbbviszik.
– Azért ilyen filmből még nincs túl sok. A Liza, a rókatündér az egyik kivétel, s a forgatókönyvét – micsoda véletlen – társszerzőként jegyzi.
– Büszke is vagyok rá. Szemtől szembe eddig soha senki nem mondta nekem azt, hogy a Liza miattam bármilyen szinten is kivételezett produkció lett volna. 2007-ben kezdtük írni, hosszú fejlesztés végén került a filmalaphoz 2011-ben, de tény, az itteni csapat is dolgozott rajta. Ujj Mészáros Károly nagyon meggyőző anyagot tett le az asztalra. Volt benne humor és szív, nem volt kétséges a pozitív döntés. Ha nem lettem volna tagja a fejlesztési csapatnak, akkor is megkapta volna a támogatást. Ez tény.
– Biztos ebben? Andy Vajna még 2012-ben kijelentette: ez lesz az új rendszer első filmje, majd folyamatosan csúszott premier, miközben terjedtek a pletykák, hogy a kormánybiztos csalódott a végeredményben, sokszor újra is vágatta a filmet. Nem így volt?
– Az ötlet megszületésétől a bemutatóig tartó út több száz ember együttműködésén, tudásán és tehetségén múlik. Számomra épp ezért vonzóbb a film, mint mondjuk egy papírlapra leírni egy verset. Ujj Mészáros Károly őrületesen maximalista srác. Ha valakivel el kéne mennem focizni vagy háborúzni, ő lenne az. A csúszás egyik oka éppen az ő elszántsága volt.
Andy Vajna nem vágatja át a filmeket. Arról sem tudok, hogy az alap nyomást gyakorolt volna a rendezőre, hogy vágja újra.
A kérdés többi részéről a producernél kell érdeklődni: ha ő elmondja, oké, ha nem, akkor az a produkció titka marad.
– A Liza végül jól vizsgázott a mozikban, de a Parkolót, amelynek a könyvét szintén íróként jegyzi, még kétezren sem nézték meg.
– A Parkoló is bőven a filmalap megalakulása előtt indult, már 2008-ban Cannes-ban kapott egy nemzetközi forgatókönyv-írói díjat. A maga nemében nagyon progresszív film volt, elvégre egy helyszínen játszódik. Hiába szólt arról, ami ma történik a társadalmunkkal, nem tudott elég szexi lenni ahhoz, hogy a széles tömegeknek érdekes legyen. Most persze lehetne azzal takaródzni, hogy egy külföldi A kategóriás fesztiválon debütált a film, illetve több országba eladták moziforgalmazásra, a hazai szereplése ettől függetlenül fájdalmas. Ebből nyilván nekem, sőt az összes alkotónak van tanulnivalója, és nagyon remélem, hogy a magyar forgalmazó is ezt gondolja az esetről.
– Autodidakta módon képezte magát forgatókönyvíróvá. Egy ideig benne volt a Barátok közt stábjában. Ezt mennyire tartotta jó iskolának?
– Fantasztikus lehetőség volt.
Amikor elkezdtem forgatókönyvet írni, Magyarországon nem volt mód ezt tanulni.
Aztán jött a hír, hogy írókat keresnek a Barátok közt-be: felvettek, és egy évig európai fizetésért tanultam a filmes és a tévés dramaturgiát. Az első száz részben benne voltam storylinerként, de utána gyorsan el is jöttem. A tanulás része nagyon vonzó volt, fantasztikus emberektől lehetett elsajátítani a szakma alapjait.
– A helyzet mennyire változott? Sok téveszme kering Magyarországon a forgatókönyvírással kapcsolatosan.
– Én egy lépéssel korábban kezdeném. A magyar film rendszerváltás utáni átalakulása ahhoz köthető, hogy a klasszikus stúdiók, a Hunnia vagy a Dialóg vagy megszűntek, vagy nagyon átalakultak: hirtelen nem volt helyük a rendszerben a dramaturgoknak és a forgatókönyvíróknak. A rendezők pedig, „anyagi kényszerből”, elkezdtek írni. Volt olyan, aki nagyon jól írt, de sokaknál hiányzott az írás- és a dramaturgiai tudás. Ezért két forgatókönyvíró-generáció egyszerűen kimaradt. Bízom abban, hogy a filmalap fejlesztői csapata igazi írói műhelyként működhet: sokan eleinte fájdalmasnak tartották a velünk való munkát, de aztán rájöttek, hogy mi értük vagyunk, hogy együtt gondolkozzunk.
|
Célom, hogy fontos legyen a forgatókönyv
Teknős Miklós / Népszabadság |
– A Színház- és Filmművészeti Egyetemen már van forgatókönyvíró-oktatás.
– Az SZFE művészképző intézmény, nagy szükség van rá. Ugyanakkor más kérdés, hogy akik kikerülnek a falai közül, mennyire felkészültek arra, hogy a filmes iparágban helytálljanak. A forgatókönyvírás alapjai nagyon gyorsan elsajátíthatók, Arisztotelész óta ismertek. És mindig jön egy új teória, ami divatos, most a karakterekre és a struktúrára megyünk rá. Nagyon fontos, hogy biztos szakmai alapokon állj, és azokat a gyakorlatba át tudd ültetni. Ha nem írsz filmet, írj sorozatot. Számomra megdöbbentő, hogy sok fiatal hat-nyolc éven át írja az első forgatókönyvét, ami vagy megvalósul egyszer, vagy nem.
Nagy baj, hogy nincs három-négy másik könyv a tarsolyukban.
Tudni kell ki-be lépkedni a történetekbe.
– Ír mostanában forgatókönyvet?
– Amíg az alapnál vagyok, nem írhatok. Hogy akkor miért vállaltam? Mert szeretném elérni, hogy a magyar filmszakmában fontos legyen a forgatókönyv. De nem tervezem, hogy innen mennék nyugdíjba.
– A filmkritikusok díjának átadóján elhangzott: nem lettek jobbak a forgatókönyvek. Ha a Mancsot vagy a Senki szigetét nézem, nem minden alap nélküli ez a gondolat.
– A kritikusnak és a nézőnek mindig igaza van (nevet). Iszonyatosan fontos, hogy beszéljünk a filmekről. Én személyesen minden építő kritikát örömmel fogadok.
