Nem halt meg a szabadság

Bár a francia szabadságharcot ábrázolja a rajz, mégis eszünkbe jutnak a sajtó szabadságát kívánó ’48-asaink Móricz-Sabján Simon

Pápai azt mondja, egy rajz akkor hatásos, ha sikerül az ábrázolt személy karakterét megragadni, és ha ez sikerül, akkor, abban a delejes pillanatban az alany személyiségét is sikerül „foglyul ejteni”. Talán ezért hat ilyen erőteljesen a karikatúra. De hozzáteszi, ahhoz, hogy a rajzoló valakit a rajz eszközeivel foglyul ejtsen, azért valamennyire érteni is kell őt.

Pusztán indulatból, szimpla utálatból nem lehet lerajzolni senkit sem. Dojcsák Dalma, a TASZ politikai szabadságjogok programmunkatársa megnyitóbeszédében azt mondja: „Ezek után nem lehet a szélsőséges iszlám fundamentalizmust kritizálni sehol a világon úgy, hogy az ember közben ne gondolna a Charlie Hebdóra. Nem szabad elfelejtenünk azonban: ha lehalkítjuk a saját hangunkat, akkor a terroristák nyernek. Hiszen így a gyilkosságokkal elérik a céljukat: kiirtják az őket kritizáló hangokat a közéletből. Pedig a szólásszabadság teremti meg a nyilvános vita feltételeit, lehetőséget ad a mindenkori hatalom kritikájára, és garanciát arra, hogy a kritikusoknak nem kell félniük a hatalom megtorlásától.”

Halter András képe is egyike a rajzos részvéttáviratoknak

És miközben nézzük a képeket, nem tudunk nem gondolni arra, hogy a mai világban kivált fontos szerepe van/volna a sajtószabadságnak. Eszünkbe jutnak az iszlám állam hóhérai által lefejezett, vagy a világ silányabb helyein titokzatos módon meggyilkolt ellenzéki újságíró kollégáink. De az is eszünkbe jut, hogy a Riporterek Határok Nélkül nemzetközi újságíró jogvédő szervezet tavalyi jelentése szerint Magyarország 2010 óta a sajtószabadság érvényesülését 180 országban vizsgáló listán 42 hellyel csúszott vissza, és már a 65. helyen áll.

Eszünkbe jutnak lelkes közszolgálati hírhamisítások, különféle sunyi praktikákkal padlóra küldött sajtótermékek és rádióadók, valamint eszünkbe jut a miniszterelnök és egykori barátja, a milliárdos vállalkozó között zajló otromba vita, amelynek következtében megint átrendeződnek a hazai sajtóviszonyok. Eszünkbe jut aztán, hogy mit kívánt a magyar nemzet 1848-ban: elsőként azt: „Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését.”

Hervé Ferrage, a Budapesti Francia Intézet igazgatója úgy véli: „Ez a kiállítás lehetőség arra, hogy a demokrácia kínálta szabadsággal mi magunk is éljünk, gyakoroljuk kritikai hozzáállásunkat azokkal szemben, akik pusztán a véleményük miatt képesek lennének valakit fizikai, erkölcsi és spirituális rabszolgaságba taszítani. És egyben arra is, hogy megemlékezzünk a halottainkról.”

JESUISCHARLIE Budapesti Francia Intézet, Nyitva: április 10-ig