„Nem bírom, ha elveszett emberek kiszolgáltatottan bolyonganak ismeretlen városok között” – mondja Vlahovics Edit színész, aki nyár eleje óta önkéntes volt a Déli pályaudvaron. A szombathelyi Weöres Sándor Színház művésze az elmúlt két hétben már Vas megye székhelyéről távsegít próbák-előadások előtt és után, ha kell, hajnalig. Ő meséli azt is, másként működik mindhárom budapesti pályaudvar és környéke.
 |
| Koncz György |
Nincs versengés vagy ellentét, csak a Déli-csapatnak – Léderer András vezetésével – más a vállalása. Abba gondoltak bele: mire lenne szükségük, ha mondjuk Ázsiában bolyonganának és érthetetlen papírokat nyomnának a kezükbe. Ha nem tudnák, miért keringetik őket az országban, mi történik velük, és cselekedeteiknek milyen következménye lehet. Úgy gondolták, hogy a menekülteknek praktikus információra van szükségük, hogy megértsék: milyen előnye van, ha a bevándorlási hivatalból megszerzik a megfelelő papírokat.
Segítenek nekik a tájékozódásban, ha lekésték a vonatot, adnak enni és inni, hívnak orvost, ha arra van szükség. Ők figyelik azt is, hogy a papírjaik mikor járnak le. Arra ösztönzik a menekülteket, hogy adják tovább a barátaiknak minden itt-tartózkodással kapcsolatos információjukat. Vlahovics Edit némi öniróniával jegyzi meg: alap angol nyelvtudásával alkalmanként könnyebben kommunikál velük, mint azok, akik folyékonyan beszélik az angolt.
Betársult a Déli-csapatba Szalay Kriszta színész is, aki megannyi jótékonysági projektben részt vett már. Vlahovics Edit tartott neki telefonos felkészítést. Sokan szépen, csöndben teszik a dolgukat – meséli Szalay Kriszta. Lehetetlen csak egy-két órára kimenni segíteni, mert az embert beszippantja a tennivaló. Ő is szívesen megy, bár úgy gondolja, az államnak kellene kihelyeznie infopultokat és a pályaudvarokra telepítenie a bevándorlási hivatalt.
Örömmel bejelentheti: a Délinél lévő otthontalanok is kapnak az ételből, a takarókból, és segítőkké is váltak. Sőt, a menekültek is besegítenek, hozzátéve: ha megérkeznek majdani otthonukba, minden rászorulóról gondoskodni fognak. Zenéljenek-énekeljenek, mondjanak el egy esti mesét a menekült gyerekeknek a pályaudvarokon, erre buzdította művészbarátait Fliegauf Bence rendező a Facebookon.
|
Közös rajzolás és rajzfilmvetítés próbálja feledtetni a feledhetetlent a gyerekekkel a Keleti pályaudvarnál
Koncz György |
A felhívás vegyes fogadtatásra talált, többen úgy érezték, nem erre van szükség. Segíteni sokan szívesen mennek a pályaudvarokra, de ódzkodnak attól, hogy előadóművészként szerepeljenek. (Mások, mint például Palya Bea, szívesen szerepelnek, de nem akarnak beszélni erről.) Fliegauf Bencét ez picit sem kedvetlenítette el. Most az a terve, hogy felkéri a művészeket, civil segítőket, énekeljenek el együtt egy szír altatódalt, amit később feltöltenek a közösségi oldalakra – meséli.
Olyan dalt keresnek, amelynek nincs vallási vonatkozása, ezt különösen fontosnak tartja, mert a migrációs krízis legmélyén szövevényes és szinte kibogozhatatlan vallási-egyházi anomáliákat lát. Szerinte a menekültek nap mint nap megtapasztalják a civil segítők és az adományok erejét, gondoskodását. Jó lenne, ha látná a világ: itt nem csak szögesdrótot kapnak. Erről szól a másik kezdeményezése is. Fliegauf ugyanis amatőr videofelvételeket gyűjt azzal a céllal, hogy egy klipben megörökítse a magyar civilek munkáját.
A híreket a kormányszervek gyakran zavaros intézkedései uralják, miközben több száz ember számára hetek óta napi rutin a segítségnyújtás. Mindenkit arra buzdít, hogy dokumentálja, ha ilyet lát vagy ebben vesz részt. Legtöbbünk zsebében kamera lapul: a mobiltelefonunk. Létrehozott egy e-mail címet (migrants2015@gmail.com), ahová várja az eddig felvett anyagokat. Először csütörtökön töltött fel egy snittet arról, ahogy egy fiatal nő a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt énekli a menekült gyerekeknek egy körjáték során, a legnagyobb káosz közepén.
Az egyszerű, spontán felvételek hihetetlenül hatnak, Németországból és Egyiptomból is érkezett visszajelzés: nem tudták, hogy ekkora a magyar civilek összefogása. Fliegauf Facebook-oldalán a népdalos videó fölé írta: oda kell menni és gratulálni a hazánkba érkezett menekülteknek, akik a fegyverek, a bombázás elől sikeresen megszöktek, és végül menedéket leltek a világ szociális rezervátumában, az Európai Unióban.
A rendező rendszeresen segíti a Keletiben letáborozottakat. Mivel úgy gondolja, ilyenkor a saját gyerekeit nem a játszótérre kell vinni, négyéves lányát arra kérte: a plüssjátékok közül válogassa ki, amire nincs szüksége. Lányával és nyolcéves fiával vitték a menekült gyerekeknek a játékokat. Egyet becsempésztek egy alvó kisgyerek karjai közé. Álmában ölelte át a plüssállatot.
