Nem ártana egy új Kincsem vagy legalább egy Overdose

A mai Alag egyik rejtett kincse a szó szerint és átvitt értelemben is a tréningtelep látványos kulisszái mögé húzódó zsokéiskola. Tény, hogy a magyar zsokéutánpótlás biztosítása évtizedek óta problémát jelent, mégis csak az utóbbi években kezdték el keresni a megoldás járható útjait. – Régen úgy volt, hogy a lovaskarrierre vágyó gyerekeket a 8. osztály után beadták egy versenylóidomár mellé tanulni, ahol – ha tehetségesnek bizonyultak – elsajátították az alapokat, és idővel elkezdtek versenyezni. Ma már más a világ, minimális elvárás a szülők (és sokszor a gyerekek) részéről, hogy szakmát kell szerezni. Zsokészakma viszont nincs – rajzolja fel a hátteret Kovács Botond, az alagi zsokéiskola menedzsere.

Fotó: Földi D. Attila / Népszabadság

A lovaskarrierre vágyók most a váci Táncsics Mihály Mezőgazdasági Szakképző Iskolában tanulnak, a polgári mesterségük lovász lesz, de a zsokélicencet is megszerzik. 2011, vagyis az említett képzés megindulása óta éppen tucatnyian végeztek, közülük nyolcan vannak jelenleg is nyeregben. Ez nem tűnik nagy számnak – főleg ahhoz képest, hogy Magyarországon nagyjából 420 telivér van versenyben –, de Kovács szerint 30 jó zsokéval már le lehetne fedni a hazai igények nagy részét, miközben

a valóságban inkább csak tíz toplovasunk van.

Ha az utóbbi szám a viszonyítási alap, akkor az öt év alatt kinevelt nyolc fiatal és az idei évfolyam hét elsős növendéke már látható előrelépést jelent.

Az oktatást a magyar lósport állami anyacége, a Kincsem Nemzeti Lóverseny és Lovas Stratégiai Kft. támogatja, a vállalat elsődleges érdeke ugyanis, hogy a magyar versenyeken minél több magyar nevet mondjon be a hangosbemondó. Lovász alapesetben három év alatt válhat valakiből a szakiskola elvégzésével, a már említett, az első évben megszerezhető licenc, vagyis a startengedély pedig a hab a tortán: az extra, amiért érdemes zsokéiskolásnak jelentkezni. Az engedély arra jogosít, hogy a birtokosa elindulhasson a Magyarországon (vagy a világ bármely más országában, amelyik tagja az IFHA-­nak – International Federation of Horseracing Authorities) szervezett hivatalos versenyeken. A papírt a Lóversenyzést Felügyelő Bizottság adja ki – a Kincsem Parkban ülésező testület tagjait a mindenkori agrárminiszter nevezi ki – a kötelező vizsgák letétele után. Mielőtt valakit a grémium elé engednek, előbb már legalább egy fél évet el kell töltenie egy versenytrénernél. A sikeres vizsga után először lovastanuló, majd három évre rá zsokéjelölt, végül pedig zsoké lesz az emberből. Utóbbihoz negyven nyert verseny kell, de ha valaki annyira ügyes, hogy már lovastanuló korában „kinyeri a negyvenet”, akkor a folyamatot fel is lehet gyorsítani.

– Öt év alatt már felhalmozódott némi tapasztalat arról, hogy kik azok, akik végigcsinálják, és meg is ragadnak a lósportban. Ők többnyire az ország Budapesttől távoli, leginkább a keleti vidékeiről – olykor a határokon túlról – érkeznek, olyan családokból, ahol kevés a lehetőség a kiugrásra. Jellemző az agrárháttér, ami megkönnyíti a reggel 7-kor az istállóban kezdődő munkanapok elfogadását – állítja Kovács Botond.

A jó zsokék egy szezonban akár kétmillió forintnyi versenydíjat is összeszednek (nettó összegekről beszélünk), és nagyjából ugyanannyit keresnek mellé az istállóban

. A zsoké szezonon kívül is dolgozik – a lovakkal mindennap foglalkozni kell –, és sokat utazik. Mivel nemzetközi „nem szakmáról” van szó, az agyelszívás, vagyis a tehetségek elszipkázása nem ismeretlen; a közelmúltban két zsokéiskolás is Németországba csábult, de végül visszajöttek, mert a lovasélet ott sem sétagalopp. Európában egy átlagos munkalovasnak nagyjából 1300 eurót fizetnek havonta, amit némi szerencsével itthon sem lehetetlen elérni. Aki pedig rendszeresen nyer, az feljebb is kapaszkodhat. A Kincsem Parkban a legkisebb versenyen 380 ezer forint az összdíjazás; a szabályok szerint a győztes ló tulajdonosát illeti ennek a fele, amelyből 10-10 százalékot fizet a lovasnak és az idomárnak (rendszerint az első öt ló fut pénzért). A Magyar Derbin viszont a prémiumokkal 20 millióig is felmegy a díj. A tanulók úgynevezett lovaglópénzt is kapnak, amit mindig a ló tulajdonosa fizet – a zsokéiskolásoknál ez versenyenként ötezer forintot jelent. És mivel a zsokétanoncok első versenyüktől számítva hivatásos lovasnak számítanak, a versenydíjból ők is ugyanúgy részesülnek, mint rutinosabb kollégáik.

A hivatásnak természetesen vannak árnyoldalai is, ezek közül talán a nagy bukások a leglátványosabbak. A zsokéiskola menedzsere szerint tavaly a derbin, vagyis a szezon legrangosabb lóversenyén is bekövetkezett egy ilyen tragikus baleset, ami után a lovat el kellett altatni.

Évente átlagosan egy-két hasonló eset fordul elő, de a ló ritkábban esik áldozatul – a lóverseny nem mészárszék.

Az ok általában az, hogy a lovakat a képességeikhez mérten túl erős mezőnybe nevezik. A versenyló szenvedélyes állat, akkor is megy, ha fáj, és a töréshez elegendő egyetlen ­rossz lépés: amikor az állat óránként 70 kilométeres sebességgel száguld, egy vágtaugrásnál 10 tonnányi tömeg nehezedik a leérkező lábra.

Fotó: Földi D. Attila / Népszabadság

A zsokétanoncok a tudásuk legjavát a versenyistállóban gyűjtik össze. Leginkább az angol telivérrel való foglalatoskodást kell elsajátítaniuk, amely egy különleges fajta: gyorsabban nő, mint a többi ló, más az anyagcseréje (emiatt már egyéves korától lovagolható), de gyengébb az idegrendszere, idegesebb, ijedősebb. – Az összes angol telivér a fajtát megalapító három arabs telivér leszármazottja. Számunkra talán ugyanilyen fontos információ, hogy közülük az egyiket, Byerley Turköt Buda ostrománál zsákmányolták a törökök ellen harcoló erők, onnan került Angliába – meséli Kovács Botond.

Az Alagon (és persze Vácon) működő képzéshez lovakra, tanistállóra, szakemberekre van szükség, a munkát emellett egy Angliából importált műló is segíti – utóbbi a versenyló mozgását reprodukálja különböző sebességfokozatokban, életszerűen imitálja a galoppozást majdnem versenytempóban, és az egyensúly, a testtartás, az ostorhasználat, a kondíció tökéletesítésében van szerepe. A készségeket a versenyló hátán, a pályán is lehet csiszolni, csak éppen a tükrökkel, videóval körberakott műló mellett folyamatosan ott áll az edző is.

Egy közepesen edzett, de nem lovagló sportember legfeljebb egy-két (de inkább fél) percet bír ki a galoppozó műlovon

– ahol nem ülnek, hanem inkább guggolnak a zsokék a magasra húzott kengyelben –, miközben az összes izmuk dolgozik, főleg a láb, a hát, a has és a lovaglóizom tájékán. A versenylovaglás jelentős részben izommunka, olyan értelemben pedig „tömegsport”, hogy a zsoké tömegének perdöntő jelentősége van: a versenyben minden fölöslegesen cipelt kiló nagyjából egy hossz hátrányt jelent a lónak ezer méterenként. Ennek megfelelően zsokéiskolásnak azokat várják, akik 14 évesen a 35 és a 45 kilogramm közötti sávban vannak. A felnőtt lovas optimális tömege 54 kilogramm, leginkább azért, mert a derbin a lovak terhelése 57 kiló körül alakul, és abba már a felszerelésnek is bele kell férnie.

Mindemellett azt is érdemes számításba venni, hogy a lovassport jövője ma biztosabbnak tűnik, mint bármikor az elmúlt évtizedekben: a csillagállás kedvező, a lovaglásnak konjunktúrája van, a társadalmi presztízse is nő, talán a régi dicsősége is visszatér egyszer – bár a hozzáértők szerint ehhez nem ártana egy új Kincsem vagy legalább egy Overdose.