„Haragszom erre a mostani világra”

És a nappali sávhoz, a gyerekműsorokhoz mit szól?

Képzelheti, milyen szánalmasnak tartom. Én még olyan szerkesztőséget vezethettem a rendszerváltás után, ahol 100 millió volt a gyerekekre, kicsit több a gyerekfilmekre, ezenkívül volt egy Ifjúsági Stúdió, és egy másik csapat, amelyik a rajzfilmeket gyártotta. Ma jóval több kéne ugyanerre! De nincs. Ismétlés és ismétlés. Az is baj, hogy „gyerektelevízió” alatt manapság az óvodásokat érti minden csatorna – a tizenéveseket, a kamaszokat mintha elfelejtenék.

Nosztalgiázik?

Nem egészen. Tudja, tulajdonképpen azért haragszom erre a mostani világra, mert azt juttatja eszembe, hogy milyen jó volt nekünk régen – régen viszont azt vártuk, jöjjön már a rendszerváltás, hogy végre megmutathassuk, mit tudunk.

A nézők jó része a kereskedelmi tévék elindulása óta mégiscsak elpártolt.

Hogyne pártoltak volna el? Ha eltűnnek a műsorok, eltűnnek a nézők. A közönségtalálkozókon mindig azt mondtam a gyerekeknek: tanuljátok meg kikapcsolni a tévét, ha nem szól hozzátok, akkor menjetek inkább játszani vagy a könyvtárba. A könyvtárosok nem győztek hálálkodni, hogy ömlenek hozzájuk a gyerekek a Cimbora-feladataink kapcsán, és olvasnak, és írnak. És tényleg írtak, rengeteget, hozzánk is zsákszámra jöttek a levelek, saját versekkel.

Káldy Nóra és Juhász Jácint volt a műsorvezető, Cseh Tamás és Horgas Béla szerzeménye a főcímdal

Jó verseket írtak?

Nagyon! Nekünk küldték el az első írásaikat hat-nyolc évesen, később aktív cimborák lettek, még később pedig már a saját gyerekeiket hozták a táborunkba. Lázár Ervin ötlete volt, hogy megadott szavak alapján írassunk szövegeket először néhány költővel, hogy megjöjjön a gyerekek kedve is. Zelk Zoltán, Horgas Béla, Tandori Dezső, Weöres Sándor örömmel segítettek. A játékot hiányolom a televíziózásból, meg hogy nem hangzik el József Attila, Weöres Sándor vagy Illyés Gyula neve…

Kit érdekel ma Illyés Gyula?

Nagyon fontos, hogy a legnagyobbjainkat megszerettessük az utódainkkal. Különben mire az a nagy nemzeti öntudat? Falnak tudnék menni, hogy mekkora magyarok tudunk lenni. Szerintem a magyar attól magyar, hogy tudja, kicsoda Illyés. Hogy kicsoda Kormos István, vagy éppen hogy József Attiláé az egyik legnagyobb költészet a világon. Ezt próbáltuk keresztülvinni annak idején, remek színészekkel, például Sebő Ferenc, Gryllus Dániel és Cseh Tamás által megzenésített versekkel. Bízom benne, hogy aki ezeken a műsorokon nőtt fel, még ha elmegy is az országból, azért belül úgy érzi, hogy „itt élned, halnod kell.”

A Cimbora ültette képernyő és könyvek elé a kiskamaszokat

Nem túl porosak a régi adások?

Lassúak. Szerintem a személyes találkozások, a táborok, Cimbora-klubok segíthetnek abban, hogy a gyerekek ne csak az állandóan ömlő, erőszakos szeméttel találkozzanak. Szerencsére sok olyan könyvtáros és pedagógus van, aki ezt szívügyének tekinti. A gyerekek mindenhol azzal búcsúznak: mikor lesz a folytatás?

És mikor lesz?

Legközelebb májusfát állítanánk a Várkert Bazárban.

Ha holnap felhívnák, hogy térjen vissza a tévéhez, vállalná?

Nem. A jövő nem a tévéről szól. A múlt században Elek apó a Cimbora újságban szólt a gyerekekhez, mi a 70-es, 80-as években a televízión keresztül értük el őket, most pedig az internet a legkedvesebb játékszerük.