A Stúdió K legújabb előadása egy kórusművel kezdődik. Az egyik színész a kicsinyke színpadot a nézőtértől elválasztó drótkerítéshez lép, és hozzáüti a hangvillát. A szólamok kiosztása után elkezdik énekelni az Örömódát arabul. Vagy urdu nyelven, esetleg fársziul. Ki is tudná megmondani a nézők közül? Az országunkra rázuhanó menekültválság értelmezéséhez hiányzik az alapvető tudásunk és a másik meghallgatásának igénye.
A Határaink – Újmagyar önarckép című előadás rögtön a lényegre tér, mintha nem volna vesztegetni való idő. A hozzáállás érthető, mire a premier ideje elérkezett, a címlapokról eltűntek a menekültválsághoz kapcsolódó cikkek. Nem mintha az emberek áradata alábbhagyott volna. Épp ellenkezőleg, ezekben a napokban Magyarország lényegesen több menekültet szállít át területén a horvát határról az osztrákra, mint amikor a hatalom még úgy tett, mintha meg tudná védeni az országot a Szerbia felől érkező emberektől. Álszent hát a vita, és ezt a Stúdió K előadása könyörtelenül illusztrálja. A Kelemen Kristóf által összegyűjtött szöveg ismerős, olvastuk haverok Facebook-bejegyzéseiben, hallottuk a híradókban és átéltük kocsmai viták során. A kinti hisztériától elzárt színházi térben tűnik csak fel, milyen közel került az ország nyilvánossága egy rossz kabaréhoz.
 |
| Sipos György a Határainkban studiokszinhaz.hu |
