galéria megtekintése

Nehéz lesz elvenni az Oscar-díjat a Saul fiától

3 komment


Csákvári Géza

Michael Barker 1992-ben alapította meg a független filmekre szakosodott Sony Pictures Classicsot, amelynek azóta is a társelnöke. Több mint két évtizedes pályafutása során eddig 158 Oscar jelölést gyűjtöttek be a filmjei, melyekből végül harminchatot váltottak díjra. Barker a Saul fia első vetítésén tudta, hogy Nemes Jeles László óriási tehetség, muszáj megszerezniük és az Oscarig repíteniük a filmet.

– Mikor látta meg a Saul fiában a siker lehetőségét?

– A Saul fia nemzetközi jogait egy francia cég, a minőségi független produkciókat áruló Films Distribution árulta.

Már jóval Cannes előtt szóltak, hogy lesz egy film, amelyről azt gondolják, hogy nekünk való.


Tom Bernard stúdióalapító kollégámmal az első nyilvános vetítésén, tehát a cannes-i világpremieren láttuk. Rögtön tudtuk: ez a film kell nekünk. Szenzációsnak tartottuk, és biztosak voltunk abban, hogy óriási tehetség bontakozik ki éppen a szemünk előtt. Nem sokkal később meg is egyeztünk a franciákkal.

 

– A szaklapok azt írták, hogy az amerikai cégek sorba álltak, és egymásra licitáltak.

– Biztosan így is volt. Huszonöt éve vagyunk ebben a szakmában, ha megtetszik egy film, mindent elkövetünk annak érdekében, hogy megszerezzük. Teljesen mindegy, kik a konkurensek.

– Mi fogta meg a filmben?

– Tény, hogy a holokauszt mint filmes téma igen gyakori a II. világháború vége óta, és úgy gondoltuk, bőven elégszer láttuk már ezt a moziban, minden lehetséges történetet már elmondtak róla. Csakhogy amikor pergett előttünk a Saul fia, rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy

egészen újszerű módon közelít a témához.

Úgy éreztük, még sosem láttunk ilyet, különösen nem ebben a témakörben. Ilyen hatást csak kiemelkedő tehetségű rendező tud elérni, aki ráadásul a legjobb alkotótársakkal veszi körül magát. Ráadásul 35 milliméteres filmre forgatták, digitálisan ezt a textúrát nem érhették volna el.

A sikerben nagy része van az operatőrnek, Erdély Mátyásnak is. Los Angelesben nem múlik el beszélgetés munkájának méltatása nélkül. És Röhrig Géza alakítása is rendkívüli, hovatovább filmtörténeti jelentőségű. Most már elmondhatom:

csak néhány szavazaton múlt, hogy nem került be a legjobb férfialakítás jelöltjei közé az Oscarra.

– Csalódott, hogy nem így alakult?

– Csalódott nem vagyok, mert igen erős az idén a mezőny. Nem angol nyelvű alakítással elképesztően nehéz diadalmaskodni.

– Benne van Röhrig Gézában a lehetőség, hogy filmsztárrá váljon?

– Abszolút. Én például egyáltalán nem tartom őt kezdőnek. Zenész és tanár is – ezek szintén előadói képességeket igénylő szakmák. A filmvásznon a jelenléte természetes és erőteljes. A Saul fiában nagy ívű és többrétegű az alakítása.

– Hogy kell elképzelnünk az Oscar-kampányt, amit a film mögé tett a Sony Pictures Classics?

– Először is, muszáj leszögezni, hogy a legjobb idegen nyelvű film kategóriája különleges. Senki sem költ annyi pénzt erre, mint mondjuk a legjobb film- vagy legjobb rendező-nominációra. Mindazonáltal amikor öt külföldi film versenyez egymással, az a tökéletes kampány, ha arra törekszel, hogy minél többen nézzék meg a jelöltedet. Ha minden egyes akadémiai tag látja, akkor a film majd magáért beszél, hiszünk abban, hogy lenyűgözi a szavazókat. László és Géza rengeteg interjút is ad, végigturnézza az ország összes nagyvárosát, a forgalmazásban pedig fokozatosan emeljük a kópiaszámot.

Azt is muszáj elmondanom: tényleg sok neves alkotóval dolgoztam együtt, de ennyire alázatos és adekvát művészekkel, mint László és Géza, még nem volt dolgom. Ők maguk a kampány. László a Golden Globe-díjkiosztón elmondott köszönőbeszéde – „absztrakció lett a holokauszt" – megérintette az embereket. Egy nagy művész ő, érzékeny emberi lény is egyben.

Röhrig Géza, Nemes Jeles László és Michael Barker egy hollywoodi gálaesten
Röhrig Géza, Nemes Jeles László és Michael Barker egy hollywoodi gálaesten
Kevin Winter/Getty Images / AFP

– Hol tudták megnézni a szavazók a filmet? Csak moziban?

– Nem, ez egy régi szabály. Ma már adunk mindenkinek DVD-t, illetve speciális különvetítéseket is szervezünk Los Angelesben, San Franciscóban, New Yorkban és Londonban, Ott, ahol az akadémiai tagok nagy számban élnek. Azért fontos, hogy minél többen lássák a Saul fiát, mert az öt közé jutásról egy kisebb bizottság dönt, a díj odaítéléséről az összes – mintegy hatezer – tag szavazhat. Nem régóta van ez így, korábban csak az voksolhatott, aki mozivetítőben látta az adott filmet, így korábban néhány száz szavazat döntött.

– Az Andrej Zvaginjcev rendezte Leviatán is Sony Classics-film volt: tavaly a Golden Globe után az Oscar nem jött össze. Most nem aggódik?

– A legjobb idegen nyelvű film az a kategória az Oscaron, amelynek az eredményét lehetetlen megjósolni.

Nagyon sokszor nem a legesélyesebb nyer, de most úgy érzem, hogy a Saul fiától nehéz lenne elvenni a díjat. De száz százalékban senki sem lehet biztos.

– A magyar felek segítik az Oscar-kampányt?

– A washingtoni magyar nagykövetség szervezett egy vetítést kongresszusi tagoknak, de ami ennél is fontosabb, hogy Magyar Nemzeti Filmalap vett hirdetéseket. Sokat számít, ha a gyártó ország is megmutatja, hogy tesz valamit a díjért, nem csak az amerikai forgalmazó nyomatja.

Magyarország számára is nagy dicsőség ez. Kevesen tudják, de még az Orion Classicsszal benne voltam a Redl ezredes Oscar-kampányában is, így egy kicsit deja vu érzésem van.

– Ha megkapja az Oscart Saul fia, ha nem, a jelölés is óriási esemény. Milyen befolyással lehet ez Nemes jeles László pályafutására?

– Jelentős előny, ha valakinek a neve mellé odateszik, hogy Oscar-jelölt. Ezt pedig senki sem tudja már elvenni tőle. De ez most nagyon sokat jelent a filmnek is. A legjobb idegen nyelvű film kategóriában a jelölés sokat számít az amerikai forgalmazás szempontjából: azt jelenti, hogy lehet utóélete a mozikban és egyéb platformokon hosszú éveken át. Az Egyesült Államokban nagyon kevés nem amerikai filmet néznek, egy nomináció elengedhetetlen ahhoz, hogy számításba vegyék.

– Mekkora bevételt várnak az amerikai piacon a Saul fiától?

– Nincsenek konkrét számok. Inkább úgy fogalmaznék, hogy mi már így is sikernek tartjuk.

– Nemes Jeles László mesélte, hogy a Saul fiát levetítették egy ma még elő, egykori sonderkommandósnak, a görög Dario Gabbainak.

– Így van. Az egyik Los Angeles-i vetítés után ment oda Lászlóhoz egy férfi, hogy van egy barátja, aki túlélő és sonderkommandós volt. Megkérdezte, találkozna-e vele. Azt felelte, hogy természetesen, de előtte jobb lenne, ha megnézné a Saul fiát.

A vetítésen Gabbai azt kérte, hogy vegyék le a hangot minimálisra és néhány lámpát hagyjanak égve, mert nem akart túlságosan a hatás alá kerülni. A film végül lenyűgözte,

és nagyon szívesen találkozott Lászlóval és Gézával. Kilencvenhárom éves, tele élettel, erős kézfogással. Nem találtam a szavakat, amikor beszélgettek.

– A világ egyik legfontosabb filmes cégének vezetőjeként hogy tekint a munkájára? Mint üzletre vagy kulturális misszióra?

– Amikor Tommal megalakítottuk a céget, lefektettük az elveket: az a célunk, hogy a világ legjobb filmjeit és legfontosabb művészeit eljuttassuk a nézőkhöz. Ha ehhez valaki hozzáteszi, hogy ezzel a kultúrát építjük, elfogadom mint dicséretet.

– Ha a hét végén Oscart nyernek a Saul fiával, az mennyire lesz fontos elismerés a Sony Classicsnak?

– Az utóbbi hónapokban Lászlóval és Gézával eltöltött időt, mind szakmai, mind személyes szempontból felbecsülhetetlennek tartom. A Saul fia az egyik legjobb filmünk. Minden egyes ébren töltött órában azon dolgozunk, hogy László kezében tarthassa majd az arany szobrocskát.

Névjegy

Michael Barker (63) társelnöke és alapítója a Sony Pictures Classicsnak, mely olyan független művészek műveit gondozta, mint Woody Allen, Pedro Almodóvar, Robert Altman, Hector Babenco, Ingmar Bergman, Frances Coppola, David Cronenberg, Guillermo del Toro, James Ivory, Merchant Ivory, Jim Jarmusch, Norman Jewison, Neil LaBute, Ang Lee, Richard Linklater, Louise Malle, David Mamet, Errol Morris, Wim Wenders és Zhang Yimou. Barker korábban az United Artistnál (1980–1983) volt executive, illetve a társalapítója volt az Orion Classics.nak, melyet 1983 és 1991 között vezetett és olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Akira Kurosawa, R. W. Fassbinder, François Truffaut és Szabó István.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.