Az vesse rájuk az első követ, aki nem fél, hogy az utolsó lesz. De tényleg nem nagyon akarok tiszteletlenkedni a Taviani testvérekkel, a fiatalabb is az apám lehetne, az a szép tőlük, hogy nem nyugdíjból, napozószékről bámulják kertjüket, hanem még egyszer, feltehetően utoljára csatába indultak a nézőkért. Filmet rendeztek, Csodálatos Boccaccio címmel, a cím alapján az ember azt hinné, hogy vitába akarnak keveredni Pasolinivel, így is föl lehet dolgozni a Dekameront, nem csak fogatlanokkal és rongyosokkal.
 |
| Szép, de nem jó IMDB |
Tavianiékat jobban érdekli a kerettörténet, mint a száz novella, a pestis sújtotta Firenzében járunk, 1348-ban, egy fiatalember éppen leveti magát a Campanile tetejéről, ami már csak azért is imponáló teljesítmény, mert a dóm harangtornya akkor még nem is volt készen. Aztán már csak a szépség vár ránk, szépséges haldoklók és őket őrző szépséges fiatalemberek, és a várost elhagyó gazdagok, akik vidéken mentesülnek a fertőzésveszélytől, és más dolguk sincsen, mint elütni az időt, fürdéssel, kenyérsütéssel, beszélgetéssel.
