Nem újdonság, az egri szemle csupán megerősíti, hogy a hajdanvolt akvarellidillnek vége. Az a vízpartra kiülős, tábori székes, vizestálkás Balaton-festés, amely a köztudatban okkal élt, mintha megszűnt volna, mintha végképp átadta volna magát az igazi műkedvelőknek.
Nem azért, mintha a Kepes Intézet nagy kínálatában nem volnának realisztikus, ábrázoló, figuratív művek. A hatvanöt éves Balogh Gyula oly bravúrosan fest minden valószínűség szerint nagyközségi főutcai házakat, hogy a lemeszelt egykori cégfeliratok, csupasz téglasorok, meg az akvarell elmosott és sejtelmes valószerűsége egymást erősítik. A huszonegy esztendős Kovács Veronika nem kevesebb elmélyültséggel és avatottsággal tanulmányozza egy darab élesztő tektonikáját, Kárpáti Gergely (1988) egy kockasajt romjait, míg Agg Lili – hogy távolodjunk a csendéletektől – huszonhárom évesen egy drámai csecsemőfejet.
 |
| Chilf Mária: Kijárat; 2011 |
Örvendetesen sok a fiatal résztvevő, és – ez mindig a nagy tárlatok hozadéka – sok a kevésbé ismert, ritkábban szereplő művésznév. A fődíjakat és díjakat adományozó polgármesterek és államtitkárságok (esetleg a nevükben döntő zsűri tagjai), ugyan most is azt vélték kockázatmentesnek, ha meglévő Kossuth-ordókat honorálnak, de az ezt bizonyító cédulák úgyis elsikkadnak az eredeti teljesítmények láttán.F. Balogh Erzsébet például a kitüntettek tőszomszédságában oly akvarellszerűen pompás és mégis visszafogott, fölényesen nonfiguratív és mégis vegetatív lüktetésű lapokat kínál, amelyek tökéletesen komolytalanná teszik a díjazott – nem díjazott kategóriákat. Igaz, méltánytalan volna nem elkülöníteni, a szintén díjas Urbán Tibor sorozatát, amely lendülettel és szakadozottsággal, körülzárt színmezőkkel és nagy lendületű ecsetfutamokkal, karikírozva és lírai gesztusokkal, egyszóval műfajszerű változatossággal érdemelhette ki Miskolc elismerését. Szakmai magabiztossággal, technikai fölénnyel, amely természetes feltétele az egri jelenlétnek. Száznál több akvarellista csaknem kétszer annyi lapját állítják ki a mostani triennálén, a csendes, ámde gyorsaságot követelő, türelmetlen technika minden változatban megtalálható. Közöttük az olyan, csak az oldódni hajlamos, állhatatlan vízfestéssel megjeleníthető mozgó-ködlő jelenségek, mint Földi Gergely talán traktorai, vagy a kilencvenegyben született Nguyen Lan Lilla finoman mosódó, távol-keleties kalligráfiatöredékei.
