Nagy élet, nagy szakáll

Érettségi után igyekezett minél messzebb Szegedtől, így került a debreceni építőipari főiskolára. Egyedül kellett eltartania magát. Lapátolt sódert, díszletezett a színházban, de főleg bérrajzolt. Volt, hogy a nyolcvanfős évfolyamból több mint negyvenen az ő rajzát adták be ábrázoló geometriából.

Az órákra viszont nem nagyon járt be. Mások sem, de az ő hiánya tűnt fel. Meg a szakálla. Kamaszkorában borotválkozott utoljára, s akkor is szakállat viselt, amikor senki más, mivel azt a debreceni főiskolán még tiltották.

Nagy Bálint Népszabadság/Reviczky Zsolt

Végül kirúgták, viszont kirúgtak két tanárt is, akik becsülték őt, s elintézték, hogy Nagy Bálintot átvegyék a pesti Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolára. Ott diplomázott. Már huszonnégy-huszonöt éves korában egy sor általa tervezett társasház épült meg Budán, de műegyetemi diplomát soha nem szerzett. Másfél évtizedig engedély nélkül, mások nevén dolgozott. Azt hitte: nem a papír számít. Tévedett.

1973-ban be akart lépni a pártba. Hátha belül változtathat valamit.Hamar letett róla. 1975-ben három másik ágrólszakadt albérlővel és az élettársával otthonra talált Adyligeten. Negyvenegy-két négyzetméteren, egy pici faházban zsúfolódtak össze. Putrisűrűségben éltek, de a hatalmas telken két-háromszáz fős bulikat tartottak.

Híres társasági események voltak ezek. Az évek során beépült az ellenzéki szubkultúrába. Adyligeti lakótársai egyike Szilágyi Sándor (Saci) volt, a demokratikus ellenzék egyik legaktívabb szervezője.

1979 elején megszületik hét gyermeke közül az első, Sára. Pont ekkor ki is rúgták a Vátiból. A műteremvezető Baráth Etele hoszabbítgatta rövid távú munkaszerződéseit, amíg tudta, de ekkor már nem engedték neki. Igyekeztek Nagyot leszakítani az ellenzékről, nyomást gyakoroltak rá apján keresztül is, aki hosszú, érzelmes levélben próbálta fiát letéríteni a „rossz útról”, de hiába. Erős embernek alapos építőipari szaktudással nem kell éhen halnia, az építész ekkortól ácsként kereste a kenyerét.

A Szeta, a Szegényeket Támogató Alap egyik alapítója volt. 1980-ban az ő születésnapi bulijának álcázták az adyligeti nagy Szeta-bulit. Ő volt a Szeta javára szervezett kulturális rendezvények egyik felelőse. Több mint háromszáz alkotást gyűjtöttek be a képzőművészeti aukcióra. 1981-ben megszületett a Beszélő, az első és legjelentősebb szamizdat folyóirat. Az illegális lapot öten vállalták a nevükkel. Nagy Bálint szigorúan konspirált: mindenki csak annyit tudjon, amennyit muszáj. Csak ő tudta, honnan szerzi be a papírt, a festéket, s nem akarta tudni, hol nyomják a lapot. Amíg ő volt, nem is volt lebukás.

Házkutatások, letartóztatások persze voltak. Az egyik házkutatás 1982-ben izgalmasnak indult, mert a házigazda nem tudta, hogy náluk van-e még a keresett stencilgép. Amint a párja alkalmas pillanatban jelezte, hogy már nincs, elszemtelenedett. Azt javasolta, ássák föl a kertet, úgyis ráfér, hátha ott van a gép elföldelve. 1983 őszén Nagy Bálint életében először lép ki Nyugat felé az országból. Gróf Károlyi Mihályné Andrássy Katinka intézte el, hogy Rajk Lászlóval a délkelet-franciaországi Vence-ban felépíthessék a Károlyi Emlékalapítvány műtermét. Akkor épp nem voltak beszélő viszonyban Rajkkal, az együttműködés nem ment simán, de a mű megvalósult.

1984-ben érzelmes levéllel elbúcsúzik a Beszélőtől. Úgy érezte, ideje a mesterségére koncentrálnia. Az ellenzéktől persze nem szakadt el. Benne volt például a Duray-bizottságban is. 1985-ben élesen bírálta a monori népfrontos ellenzéki találkozó szervezőit, amiért túl sok engedményt tettek a népieknek. 1987-től 1990-ig New Yorkban élt. Soros György közvetítésével „rekreációs ösztöndíjat” kap, vagyis azt csinál, amit akar. Sokat akart, mire lejárt az ösztöndíj, éppen elég munkát szerzett magának, hogy még maradhasson. Fölépítette a Barnt, az asztalosműhelyt. Az angolt nem, de New Yorkot szenvedélyesen elsajátította.

Tudatosan töltötte távol a rendszerváltás éveit, hogy ne sodorja magával a politika. Amint lehetett, tervezőirodát gründolt. Nem jött be. Azoknak jött be, akik a régi állami tervezőirodákból áthozták a kapcsolataikat. Nagy Bálint párszor csődbe ment. Közben fölépült két legismertebb műve, a Bárka Színház és a metodisták békásmegyeri temploma, a Megbékélés Háza. A toronysisakot Nagy ácsolta össze, frissen műtött gerinccel faragta ki az összes fakötést.

Galériája, az N & n volt az első kortárs építészeti kiállítóhely Budapesten. Szenvedélyes meggyőződéssel alakított ki egy összművészeti kiállítóhelyet, ahol az irodalom és a zene közönsége besodródik az építészeti részbe, és fölfedezi magának. Így lett. Az alapító jól érezte magát benne, csak a gatyája is ráment. Vagy negyvenmilliót költött rá. Közismert és elismert értelmiségi létére nincs neki semmije. Se lakása, se kocsija. Két legkisebb gyermekével más lakásában él, melynek rezsijét nehezen tudná kifizetni, ha neki kéne, és a hónap végére nem marad pénz a számláján.

2009 óta az építészkamara által alapított építészeti központot, a Fugát vezeti. A nyitásakor erős ellenszél fújt. Még bojkottfelhívást is köröztek. A Fuga győzött, és belenőtt a város kulturális szövetébe. Most végveszélyben van. A szakma válságban, a kamara pénztelen. Akinek a Fuga fontos, annak üres a zsebe. Akiknek tele a zsebük, azoknak nem fontos.