galéria megtekintése

Irodalom kétflekkes sótartóban

0 komment

Kácsor Zsolt

– Az előre megkonstruált körök egymással állandóan érintkezve fölismerhető szerkezetet rajzolnak ki, ahová becsábítom az olvasót, de nem biztos, hogy oda vezetem őket, ahová vágynak – hangzott el Nádas Péter Az élet sója című, új könyvének bemutatóján.

– Ez a könyv polgári fejlődésregény, amelyben nem emberi hősök fejlődnek, hanem a városok. Vagyis urbanizációs regény, amely azt járja körbe, hogy végül is miben áll az urbanizáció? – röviden így foglalta össze Az élet sója című könyvének cselekményét Nádas Péter a budapesti könyvfesztiválon, ahol a várakozásoknak megfelelően olyan hihetetlenül sokan voltak kíváncsiak az élő klasszikusra, hogy könyvbemutatóját a teátrumi nagyteremben rendezték meg. A nagyterem ülőhelyei megteltek, sokan álltak, összességében többen voltak ezen a rendezvényen, mint magán a fesztivál megnyitóján.

Az élet sója sorozat eredetileg a Litera irodalmi portálon jelent meg folytatásokban, darabonként kétflekkes írásokban. Ennek kapcsán Nádas Péter – aki Sárközy Bence, a Libri Kiadó vezetőjének és a kötetet illusztráló Forgách András írónak a társaságában ült színpadra – elmondta: újságíró korában megtanulta, hogy hogyan kell flekkre írni, megfogalmazása szerint „be tudtam magam állítani három-öt flekkre, és pontosan annyit írtam, amennyit kellett, azaz be tudtam magam állítani arra, hogy a dologból ne maradjon ki semmi, hogy a dolog benne legyen”.

Az urbanizációs fejlődésregény megalapozásáról szólva az író kifejtette: Németországban, ahol a városokat a második világháborúban porrá zúzták, egy megmaradt kistelepülésen járva az a drámai élménye támadt, hogy vissza lehet látni a középkorba, és világosan észlelhetők az urbanizációs fejlődés fázisai. 

 

„Ekkor elsírtam magam, nagyon meghatódtam, holott ezek a megmaradt kisvárosok igazából gyönyörű, de unalmas fészkek mézeskalács házikókkal. De mégis meg lehet pillantani ezekben a városokban a múltat, a múlt szerkezetét, az építés fázisait, éppen úgy, mint az olasz településeken, ahol az antikvitásig látni vissza” – fogalmazott.

Ehhez kapcsolódva Forgách András elmondta: amikor Nádas műveit olvassa, úgy érzi, mintha a saját élete terében járna, s ez így történt Az élet sója darabjaival is, amelyeket először a Literán olvasott. Mint fogalmazott, „ismerős világba keveredtem, holott én nem ismerem annyira ezeket a bizonyos német városokat, mint ő”.

– Az írás során figyelembe kellett vennem, hogy a gondolkodás rendje nem azonos az irodalom rendjével. A gondolkodás rendje úgy működik, mintha a tudat egy hálóra körkörösen aggatná föl a tárgyakat, ezzel szemben a lexikonok A-tól Z-ig vezetnek, azaz olyan szisztémát használnak, amelyek a valóságban nem léteznek. Ezek konstrukciók – magyarázta Nádas Péter. Mint mondta, munka közben ő maga is előre megkonstruálta azokat a köröket, amelyek egymással állandóan érintkezve fölismerhető szerkezetet rajzolnak ki, ahová „becsábítom az olvasót, de nem biztos, hogy oda vezetem őket, ahová vágynak”.

Ezt azzal a példával illusztrálta, hogy Agatha Christie krimijeiben az olvasót a szerző a bűnténytől elvezeti a gyilkosig, míg nála „ott fekszik ugyan a hulla, de nem biztos, hogy meglesz a gyilkos”.

A fesztivál számokban

A rendezők által kiadott sajtóközlemény szerint a XXIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a magyar kortárs irodalom legkeresettebb könyveinek Nádas Péter Az élet sója, Grecsó Krisztián Jelmezbál, Háy János Ország, város, fiú, lány és Németh Gábor A mormota nyara című kötetei bizonyultak. A hagyományosan népszerű próza mellett váratlanul sikernek bizonyult Oravecz Imre Távozó fa című verskötete, valamint a Verslavina című kiadvány.

A külföldi szerzők közül a tavalyi Budapest Nagydíjas Jonathan Franzen, a Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics, valamint Umberto Eco kötetei fogytak a legjobban.

A közlemény szerint még a tavalyi kiemelkedő évet is felülmúló érdeklődés kísérte a fesztivál eseményeit. A vasárnap délután záródó rendezvény látogatóinak száma közel 20 százalékkal haladta a tavalyi rekordot. Kiemelkedően sikeresnek bizonyult az idei Budapest nagydíjas Jostein Gaarder pódiumbeszélgetése Szabó T. Annával, a fesztivál nyitónapján. A világhírű norvég prózaíró előadásán és dedikálásain több százan vettek részt.

Kitért arra is, hogy azok az évszázados városmagokat őrző települések, amelyekről írt, igazából halálra vannak ítélve. Szentendrét hozta föl példaként, mert szerinte habár abban a városban mindenütt lehet enni, és mindenütt lehet vásárolni, a városnak ehhez már semmi köze, belülről ki van belezve. Ugyanolyan üres belül, mint a kötetében szereplő német városok, ahol a belvárosban lakó nincs, csak turistatömeg, amely mindent lefényképez, mindig kattint egy képet, de nem tudni, hogy miért, az elkészült képeket ugyanis idejük sincsen végignézni.

– Fotókat készítenek – tette hozzá –, holott a gépnél az emberi szem sokkal pontosabban rögzít. A szem által látott dolgok élethosszig tárolódnak, az már más kérdés, hogy a tárolt képekre hogyan és mikor emlékszem vissza.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.