galéria megtekintése

Többet fognak kérni Jáksótól a műkincsekért

Az írás a Népszabadság
2014. 12. 12. számában
jelent meg.


Vári György
Népszabadság

A régészeti és az épített kulturális örökség védelme a kormányzás egyik leglátványosabb kísérleti terepévé vált. 2010 óta szakadatlanul követik egymást a terület új és új szabályozásai. Most – a sokadik körben – ismét átfogó törvénymódosítási tervezet fekszik az Országgyűlés előtt.

A tervezet tükrözi az új műemlékpolitika „szemléletváltását”, amelynek kiemelt szempontja a gazdasági „fenntarthatóság”. A területért felelős államtitkár, L. Simon László pár hónappal ezelőtt a Heti Válasznak nyilatkozva úgy látta, hogy „túl sok az indokolatlanul védett épület”.

A jelenlegi műemlékek egy részét visszaminősítik
A jelenlegi műemlékek egy részét visszaminősítik
Teknős Miklós / Népszabadság

A módosítástervezet ezt az álláspontot önti jogi formába a bevezetendő, kétszintes védelemmel. Eszerint a törvény a „műemlék” kategóriában megkülönböztet I. és II. szintet, és lesz egy gyengébb, „nyilvántartott műemléki érték” kategória, a jelenlegi műemlékek egy részét visszaminősítik ez utóbbiba. A besorolás szempontjai között fontos szerepet játszik majd, hogy a műemlék „illeszkedik-e a helyi vagy az országos „gazdasági környezetbe”, van-e „gazdasági-fejlesztési potenciálja”.

 

A „műemlékként” rangsorolt ingatlanok tulajdonosait anyagilag is érdekeltté teszik védett épületeik megőrzésében, felújításában, kedvezményes hitellehetőséget és támogatásokat ígérve nekik. Befektetőbarát változás az is, hogy az ideiglenes védettséget – amelyet lebontással vagy pusztulással fenyegetett nem műemlék épületekre szoktak megadni egy évre – ezután nem lehet majd meghosszabbítani újabb egy esztendővel. Ez ésszerű határidőn belüli döntésre kényszeríti az eljáró hatóságokat.

A mostani módosítástervezet fogadtatása nem rossz. Vannak részei, amelyek helyességét senki nem vitathatja. Például azt a műtárgyvédelmi változtatást,  hogy ha egy közgyűjtemény nem muzeális intézménynek kíván kölcsönözni – mondjuk a Szépművészeti Múzeum Jáksó Lászlónak ad kölcsön ismét barokk festményeket –, akkor a jövőben a miniszteri engedély mellett a pénzügyi biztosíték is az ügylet feltétele lesz.

Egy Jáksó László cégének kölcsönadott kép. Maffeo da Veron: Jupiter Ámor diadalmenetében
Egy Jáksó László cégének kölcsönadott kép. Maffeo da Veron: Jupiter Ámor diadalmenetében
Szépművészeti Múzeum

Az utóbbi négy évben tizenötször módosítottak a törvényen. A mostani legújabb változtatás szerint centrális szerepe lesz a régészeti feladatellátásban a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központnak, amelyet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2012-ben történt szétszedésekor hoztak létre és mostanában válik az újraegységesített örökségvédelem legfontosabb szervévé.

A Forster dolga lesz a beruházásokat megelőző feltárások irányait, feladatait felmérő „előzetes régészeti dokumentációk” és az ezekhez kapcsolódó próbafeltárások elvégzése. Ebbe a tevékenységbe bevonhat alvállalkozóként „akkreditált” magánvállalkozásokat is. Az akkreditációt megszerző magáncégeknek valamivel nagyobb szerep juthat ezután az ásatások rendszerében.

Az LMP többször is hangsúlyozta, hogy az alvállalkozói rendszer és az akkreditáció bevezetése „mutyizásokra” adhat lehetőséget. A Jobbik is megfogalmazott hasonló fenntartásokat. A tervezet szerint eltörlik a beruházások esetén a leletmentő ásatásokra fordítható összeg 200 milliós felső határát (amely korábban több ásatás leállását okozta), a befektetések bekerülési költségének egységesen egy százaléka lesz a limit.

L. Simon László. Indokolatlan védettség?
L. Simon László. Indokolatlan védettség?
Reviczky Zsolt / Népszabadság

Marad viszont a munkálatok két fázisának (előzetes régészeti dokumentáció készítésének és feltárásnak) legfeljebb 30-30 napos határideje. Pozitívum, hogy kikerül a törvényből az a 2012-es korlátozás, miszerint a föld vagy a víz alatt rejlő régészeti örökségnek csak „jelentős nyomát” sorolták a védendő, feltárandó kategóriába. Az ellenzék nem látta problémásnak, hogy a régészeti feltárásoknak hatósági árat szabna a tervezet, s így kalkulálhatóbbá tennék a beruházók költségeit.

Forrásaink egy része szerint kérdéses ugyanakkor, hogy pontosan milyen szempontok alapján állapítják majd ezt meg, annál is inkább, mert eddig sem a puszta önkény, hanem a terepadottságokat figyelembe vevő szakmai ajánlások alapján árazták be szolgáltatásaikat a feltárásra jogosult intézmények. Fennáll a veszélye, hogy az efféle „árkijelölés” túlzottan merevvé válik.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.