A „műemlékként” rangsorolt ingatlanok tulajdonosait anyagilag is érdekeltté teszik védett épületeik megőrzésében, felújításában, kedvezményes hitellehetőséget és támogatásokat ígérve nekik. Befektetőbarát változás az is, hogy az ideiglenes védettséget – amelyet lebontással vagy pusztulással fenyegetett nem műemlék épületekre szoktak megadni egy évre – ezután nem lehet majd meghosszabbítani újabb egy esztendővel. Ez ésszerű határidőn belüli döntésre kényszeríti az eljáró hatóságokat.
A mostani módosítástervezet fogadtatása nem rossz. Vannak részei, amelyek helyességét senki nem vitathatja. Például azt a műtárgyvédelmi változtatást, hogy ha egy közgyűjtemény nem muzeális intézménynek kíván kölcsönözni – mondjuk a Szépművészeti Múzeum Jáksó Lászlónak ad kölcsön ismét barokk festményeket –, akkor a jövőben a miniszteri engedély mellett a pénzügyi biztosíték is az ügylet feltétele lesz.
|
Egy Jáksó László cégének kölcsönadott kép. Maffeo da Veron: Jupiter Ámor diadalmenetében
Szépművészeti Múzeum |
Az utóbbi négy évben tizenötször módosítottak a törvényen. A mostani legújabb változtatás szerint centrális szerepe lesz a régészeti feladatellátásban a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központnak, amelyet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2012-ben történt szétszedésekor hoztak létre és mostanában válik az újraegységesített örökségvédelem legfontosabb szervévé.
A Forster dolga lesz a beruházásokat megelőző feltárások irányait, feladatait felmérő „előzetes régészeti dokumentációk” és az ezekhez kapcsolódó próbafeltárások elvégzése. Ebbe a tevékenységbe bevonhat alvállalkozóként „akkreditált” magánvállalkozásokat is. Az akkreditációt megszerző magáncégeknek valamivel nagyobb szerep juthat ezután az ásatások rendszerében.
Az LMP többször is hangsúlyozta, hogy az alvállalkozói rendszer és az akkreditáció bevezetése „mutyizásokra” adhat lehetőséget. A Jobbik is megfogalmazott hasonló fenntartásokat. A tervezet szerint eltörlik a beruházások esetén a leletmentő ásatásokra fordítható összeg 200 milliós felső határát (amely korábban több ásatás leállását okozta), a befektetések bekerülési költségének egységesen egy százaléka lesz a limit.
|
L. Simon László. Indokolatlan védettség?
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Marad viszont a munkálatok két fázisának (előzetes régészeti dokumentáció készítésének és feltárásnak) legfeljebb 30-30 napos határideje. Pozitívum, hogy kikerül a törvényből az a 2012-es korlátozás, miszerint a föld vagy a víz alatt rejlő régészeti örökségnek csak „jelentős nyomát” sorolták a védendő, feltárandó kategóriába. Az ellenzék nem látta problémásnak, hogy a régészeti feltárásoknak hatósági árat szabna a tervezet, s így kalkulálhatóbbá tennék a beruházók költségeit.
Forrásaink egy része szerint kérdéses ugyanakkor, hogy pontosan milyen szempontok alapján állapítják majd ezt meg, annál is inkább, mert eddig sem a puszta önkény, hanem a terepadottságokat figyelembe vevő szakmai ajánlások alapján árazták be szolgáltatásaikat a feltárásra jogosult intézmények. Fennáll a veszélye, hogy az efféle „árkijelölés” túlzottan merevvé válik.
