Mocsárban élünk, nem csinos országban - Beszélgetés Vámos Miklóssal

– Ezt nehéz megérteni. Hogyan tudta a politika háromba, négybe szakítani ezt a kis hazát? Külföldön az olaszok, franciák, németek megörülnek egymásnak, mi viszont igyekszünk nagy ívben kikerülni honfitársainkat.

Az írónak sok angol és amerikai ismerőse van, akik állítják: ez lakályos, csinos ország, barátságos néppel. Vámos szerint őket a minket nyomasztó belügyek és a provincializmus mocsarai nem érintik, talán az ő véleményükhöz kéne „felhanyatlanunk”.

Vámost szenvedélyesen érdekli a jelenünk, emiatt értelemszerűen a múltunk és a jövőnk is. „Bizonyos filozófusok úgy tartják, nincs is múlt jelen, jövő, hanem voltaképp csak három jelen idő van. Osztom ezt a nézetet. Az idő, ez a titokzatos folyam amúgy­ is a realista szerzők legfőbb alapanyaga és szerkesztési elve. A másik alapfogalom a tér volna, abból ugye kis országok íróinak kevés jut. Talán ezért tökéletesednek annyira az idő furmányos használata és kifejezése terén. Azt hiszem, nekem is ez az erős oldalam.” Noha a könyvei zöme most és itt játszódik, írt már két úgynevezett történelmi regényt. A Sánta kutya cselekménye a teljes magyar huszadik századot öleli át, az Apák könyve pedig háromszáz év és egy család (egy nemzetség) krónikája.

Forrás: Mediaworks

S hogy min dolgozik most? Ezúttal kétezer év a regényidő, a jelenből indulunk, s hátrálunk visszafelé a történelemben, az időszámítás kezdetéig, sőt, valamivel tovább. A helyszín döntően Pécs és környéke, aminek az az egyszerű indoka, hogy az atyai ág pécsi volt, ő maga is Pécsett fogant, de már Budapesten született. Majd a rá oly jellemző fanyar humorral teszi hozzá: – Egyébként a vártnál korábban születtem, így megismerkedhettem a minden igényt kielégítő szovjet inkubátorral. Azt hiszem, nekem ez a két hónap előny is kellett, hogy mihamarább prózaíró lehessek, sosem készültem más pályára, kisgyerekkoromban sem.

Az új regény október elején jelenik meg Hattyúk dala címmel. Nagyon izgul. Nemcsak azért, mert kevéssé valószínű, hogy írna még egy ilyen vastag, történelemre kihegyezett könyvet, hanem azért is, mert a cselekményt egy bizonyos régi szöveg, a Hattyús kézirat sorsa tartja össze. Minden korban igyekszenek megfejteni, és mindig tévesen. Hol azért, mert az adott emberi tudás nem elegendő az igazság feltárásához, hol pedig azért, mert minden korban próbálják kicsit meghamisítani, sifrírozni, kamuflálni. A Hattyúk dala persze fikció, de rengeteg tényen és valódi szövegemléken alapul.

Ez nem célja, de örül, ha így van, s reméli, a mondottak a Hattyúk dalára is igazak. Hamarosan tehát kiderül.

– Ezzel kapcsolatban még csak annyit – jegyzi meg az író –, hogy a hattyúk ugye nem dalolnak. Csöndes szemlélői az országnak, világnak. Ilyen értelemben a hozzám hasonló lelki alkatú írók távoli rokonai. Szigligeten szoktam figyelni őket, és titkon még nem adtam fel a reményt, hogy valamely boldogító alkalomból egyszer azért dalra fakadnak. Talán október elején?