A film egészen új nézőpontból mutatja be Párizst…
Persze,mert a városnak magának is karaktere van. Éjszaka és nappal is a fények határozzák meg, illetve a sugarak által keltett vibrálás. Ahogy közelítünk az épületekhez, ez a hatás egyre tompul, ezért alkalmaztunk sok totált, sőt légi felvételeket. A belsőknél arra ügyeltünk, hogy a helyszínek növeljék a két főszereplő közti kontrasztot.
Hogy szerzett tudomást Nordling és Choltitz „nagytalálkozójáról”?
A találkozóra,melyet a filmben lát, sosem került sor. A svéd diplomata, Raoul Nordling és Choltitz ugyan több alkalommal is találkozott, de így és ezért sosem. Tárgyaltak például német–francia fogolycserékről. Ismerünk életrajzi adatokat és fordulatokat a két férfiról, főleg az 1950-es évekből. Ezekből azokban nehéz objektív képet alkotni.
Ezek szerint a film tulajdonképpen fikció?
|
| Niels Arestrup és André Dussollier |
Nagyrészt igen. Ez érdekel engem a leginkább. Azt azért tudjuk, hogy a két férfi találkozott egymással, és beszéltek Párizs sorsáról is. A színházban meg lehet oldani, hogy az egészet fikcióssá tegyük, de a mozi esetében szükséges például a narráció, hiszen egyértelműen tudnunk kell, hogy ki meséli a történetet. Jelen esetben Nordling, a konzul: ezért kezdtünk vele „sétálni” Párizs utcáin éjszaka, ugyanis őt kísértik a képek Varsó pusztulásáról, és megszállottan ismétli kérdést: hogyan beszéljen a tábornokkal, hogyan győzze meg arról, hogy ne hajtsa végre Hitler parancsát. Sokkal könnyebb volt ehhez a figurához közelíteni, mint Dietrich von Choltitzhoz, aki mégiscsak a Führer egyik leglojálisabb katonája volt, részt vett Rotterdam ostromában és a zsidók deportálásában. Persze az is igaz, hogy negyedik generációs katonacsaládból származott, a fegyelem és a hazaszeretet a zsigereiben volt. Még akkor is hű volt Hitlerhez, amikor sok társa már nem. Valójában nem volt választása, úgy tűnik, nemigen tehetett mást. Az ő személyes drámája, hogy nem tudta teljesíteni a parancsot.
A konzul ezt ismeri föl, és ezért tudja meggyőzni?
Igen, de nincs könnyű dolga. Két erős karakter összecsapása ez, legalábbis a filmben mi így képzeltük el; olyan, mint egy bokszmeccs, egészen a kiütésig tart. Színészi szempontból különösen érdekes volt, hogy Niels Arestrup az ő civilben is elképesztően erős személyiségét képes volt a szerepbe, Choltitz szerepébe beemelni. Ijesztő mélységekbe merült alá, autentikusabb volt, mint bármelyik német színész lett volna ebben a karakterben. Dussollier viszont, aki Nordlingot játssza, nagyon fegyelmezett és koordinált színész, aki a szenvedély helyett a szofisztikáltságával hat. Olykor azt hittem, képtelenség lesz összefésülni a két különböző színészi stílust és intenzitást, de végül pont ez a különbözőség, ez a látszólagos inkompatibilitás kellett a hitelességhez.
