galéria megtekintése

Ment a bolt

3 komment


Berkó Pál

Újdonságról szó sem volt abban a kísérletben, amikor a nyolcvanas évek elején üzembe helyezték ezeket az üzletnek berendezett autóbuszokat. Évszázados gyakorlat volt ugyanis, hogy a sokadik faluból/országból felkerekedő kereskedő vagy iparos csizmát, textíliát, fazekasárut, szentképet, kaszakövet, sárkányfüvet pakolt fel a lovas kocsijára/tevéjére, és eljárt vásározni, árulni a környező településekre. Azokon volt persze bolt, de rendszerint csak a napi használat során nélkülözhetetlen termékeket tartották: cipőpasztát, légypapírt, petróleu­mot, szöget, viaszosvászon asztalterítőt, vegyes gyümölcsízt, miegyebet.

Kísérleti járat
Kísérleti járat
Erdei Katalin / Népszabadság/archív

Mert amúgy a napi fogyasztás cikkei – sok munkával ugyan, de – házilag előállíthatók voltak. A kenyeret otthon dagasztották, majd a pékkel süttették meg, emellett pedig minden megtermett a házak mögötti kiskertekben: a krumpli, a zöldség, a gyümölcs. A hús pedig – még lábon – ott kapirgált az udvarokon, vagy röfögött az ólakban. (Ha mégsem, akkor megoldotta a dolgot csapdával, hurokkal az erdőben és a réten, netán légpuskával az efféle ügyekben roppant leleményes nép.)

 

Erdei Katalin 1984 februárjában készült felvételén ez a furcsa busz nem utasokat, hanem árut szállít. Olyan termékeket, amelyekért rendszerint a városba, a szomszédos nagyobb településre vagy a járásszékhelyekre kellett buszozni, vonatozni, kerékpározni, motorozni. E furcsa mozgó bolt elindításának oka pedig a párt és a kormány egyértelmű üzenete volt a magyar vidéknek: tarthatatlanná vált a városok és az aprófalvak ellátásában jelentkező, egyre nyilvánvalóbb különbség. Ezzel párhuzamosan megjelent az aggodalom: ha elszalad a lakosság fogyasztása, és azonos kivitel mellett tovább nő az import, az óhatatlanul a nemzetgazdaság egyensúlyának felborulásához vezet.

Az új, vásárlásra csábító termékeket azonban nem lehetett eltitkolni, hiszen éledezett a magyar reklám. Mindenki eladni akart – magyar terméket, import alapanyagból. Csak a Tomiból pél­dául hétféle mosóporváltozatot kínált a gyártó, ráadásul egyre agresszívabban, hiszen ezeknek a termékeknek a hirdetései uralták a tévé reklámblokkjait, a képeslapok hirdetési oldalait. Újfajta öblítők, szappanok, üdítők kínálták magukat csinos lányok segítségével, s most már örök titok marad, hogy a látványcsapdán kívül mi a fenét keresett egy új traktor hirdetésein az a sok bikinis nő. S ha valaki egyszer venné a fáradságot, hogy tudományos alapossággal feldolgozza azoknak az éveknek a reklámfilm-, laphirdetés- és kártyanaptár-termését, meglepetéssel tapasztalná, hogy még az állami szerencsejátékot, a műtrágyát, sőt, a kazánokat is velük hirdették.

A szövetkezetek a maguk apró falusi boltjaival egy darabig derekasan helytálltak ebben az egyenlőtlen versenyben, aztán bámulatos gyorsasággal fejleszteni kezdtek. A cégeknek és a vidéki vásárlóknak attól kezdve sokkal több konfliktusuk volt a helyi bolt konzervatív vezetőjével, aki valamiért nem volt hajlandó megérteni, hogy a Baba mellé most már Amo szappan is kéne. Az árut akkoriban már ingyen nejlonszatyorba csomagoló, évszakváltásonként újabb és újabb akciókkal jelentkező Skálával szemben pedig esélyük sem volt.

Hogy a boltbuszos kísérlet miként zárult, nem tudni. Tanyaközpontokba, apróbb falvakba a postán leadott bevásárlólista alapján érkezett mikrobusszal a megrendelt áru, aminek különösen nagy jelentősége lett a magyar ipar leépülésekor, amikor a bevásárlásra is alkalmas ingázás is megszűnt.

A Skála nejlonzacskóinak árfolyama egy darabig még tartotta magát Moszkvában, aztán annak a biznisznek is vége lett.


A Képmentő rovat 2007 márciusa óta jelenik meg a Nolon és a lapban. A képeket Rédei Ferenc válogatja a Népszabadság gazdag fotóarchívumából.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.