Menekültválság mozgóképen
Berlinben most is feltették a fontos kérdéseket. A kontinens három nagy mozgóképes mustrája – Cannes és Velence még a mérvadó – közül a németországi rendezvényt itatja át leginkább a „harcolhatsz a művészeteddel” gondolata.
A hidegháború alatt Berlin nyugati részében megrendezett fesztivál volt a Kelet és Nyugat művészeinek nagy találkozóhelye. A problémák ma már globálisabbak. A migránsok helyzetéről például számos film és azok alkotói beszélnek direkt vagy indirekt módon. A filmrajongók a vetítések helyszínein a fesztiváligazgató felhívására adakozhatnak is a menekültek javára.
|
Michael Ballhaus átveszi az életműdíjat Hanna Schygullától
Fabrizio Bensch / Reuters |
A versenyprogramban két film foglalkozik konkrétan a menekülthelyzettel. Az egyik a válogatás talán legerősebb alkotása, az olasz Gianfranco Rosi rendezte Fuocoammare (Tűz a tengeren), mely Lampedusa szigetén játszódik. Hogy mi újat tud hozni ez a mű az amúgy korrekt Terraferma vagy a zseniális Mediterranea című mozi után? Kompromisszumoktól mentes hitelességet, Rosi műve ugyanis dokumentumfilm. Azok, akiket csempészhajókon látunk a kiszáradástól haldoklani, nem egy fiktív történet színészei. A szinte elviselhetetlenül drámai képeket Rosi a lampedusaiak bemutatásával egyensúlyozza. Megismerkedünk az orvossal, aki önkéntesként segíti a mentéseket, illetve egy gondtalanul élő kisfiút. A sajtótájékoztatón a rendező és az orvos is jelen volt, őszinte dühből mondták, hogy mindenkinek kötelező segítenie.
A Berlinalén nem korlátozzák a szólás szabadságát, ezt Ulrich Thomsen dán színész is bizonyította. Őt a magyar néző Szász János két filmjéből, az Ópiumból és A nagy füzetből ismerheti. Lapunknak most arról beszélt, hogy Európának nincs szüksége a menekültekre, és meg kellene szűrni, kit engedünk be. Ez az ő szájából több mint zavarba ejtő, lévén annak a Kommuna című, Thomas Vinterberg rendezte versenyműnek a főszereplője, mely a hetvenes évek Dániájában játszódik egy vegyes öszetételű kommunában.
Az Oscar-díjas Danis Tanovic képviselte a versenyben Kelet-Európát. A Smrt u Sarajevu (Halál Szarajevóban) Boszniában játszódik 2014-ben. Az ottaniak nem tudják eldönteni, hogyan emlékezzenek meg Gavrilo Princip merényletéről. Az egy nap történetébe sűrített, kézi kamerával felvett dráma képes a horvát, a szerb és a bosnyák igazságot megmutatni, még Princip leszármazottja is megjelenik. Ha már nem tudunk egyértelmű gonoszt megnevezni, hőseink sem lehetnek.
Oscar helyett Medve
Életműdíjat kapott Michael Ballhaus német operatőr a berlini filmfesztiválon. A képíró először Rainer Werner Fassbinderrel való munkái révén lett elismert művész, melyek között megtaláljuk a Petra von Kant keserű könnyei és a Kínai rulett című filmet. Dolgozott Martin Scorsesevel a Krisztus utolsó megkísértése, a Nagymenők, Az ártatlanság kora és a New York bandái című moziban. A fesztiválon tartott retrospektív vetítéseken azonban Francis Ford Coppola Drakulája emelkedett ki a mezőnyből: a kilencvenes évek elején még nem voltak digitális trükkök. Ballhaust háromszor jelölték Oscarra, ám az amerikai filmakadémia egyelőre nem adott neki díjat, Berlinben azonban megkapta az őt megillető elismerést.
