Mellékmondatban vár a halál

Az író megmutatja, csapongó cselekményébe beleszövi önmagát, feltárja a történetmesélő önkényes döntéseit élet és halál fölött, és még az általa használt különböző stílusjegyekre is felhívja a figyelmet. Azt is leírja, hogyan került be az üres sor két bekezdés közé (igazán kár, hogy a szerkesztő figyelmetlenségéből épp ez az üres sor a lap tetején található, így az író figyelmeztetése nélkül észre sem vennénk).

Márton László rángatja a szálakat, játszik az olvasó figyelmével, folyamatosan helyszínt és idősíkot vált, majd kénye-kedve szerint intéz el karaktereket fél mondatban. Valakire így vár egy odabiggyesztett mellékmondatban gázkamra vagy éppen halálos autóbaleset. És bárhova ugrik a fantázia, mindenütt balsors üldözi a magyart. Nem talál örömöt túlélő zsidó és nem zsidó, ahogy már a török kiűzetése után is eltakarították a többségi társadalomból a csak muzulmán hite miatt kilógó asszimilált kisebbséget.

És akkor a rovarirtásról még nem írtunk. Márton László nem riad vissza attól, hogy a tűréshatáron túli fájdalmat okozva tapogassa le részvétünk és közönyünk mértékét. Fényképekről lenéző emberek emlékét próbálja megeleveníteni, kitalálni, hogyan éltek és mi lett velük. Hogyan váltak árnyakká.

Mert a címbeli Árnyas főutcát nem fákkal kell elképzelni, hanem az onnan kiszakított, vagyonától és emlékeitől megfosztott, majd meggyilkolt emberek árnyaival. Egy tetszőleges magyar településről kiradírozzák teljes közösségek életét és múltját, mert zsidók voltak, és mivel utánuk nem marad semmi, ami ezt a települést akár csak pár utcakövében zsidóvá tenné, a tragédia is illúzióvá válik.
Ha nem vigyázunk, csak azoknak marad fontos a haza vesztesége, akik felmenőiket gyászolják, figyelmeztet Márton László, és ez az üzenet nem egy szűk rétegnek, hanem minden magyarnak szól.

Márton László: Árnyas főutca

Pesti Kalligram, 146 oldal, 2840 Ft