Ezt a hidat kicsiben mi magunk is létrehozhatjuk lécekből, ha elvándorolunk a Planetáriumba a Szemléletes matematika című kiállításra, amely számos izgalmas kísérlet révén igyekszik megismertetni a látogatókkal a matematika világát, közelebb hozni és kézzel foghatóvá tenni az elvont tudományágat.
 |
Elmélyült rakosgatás, miközben hátul Gauss magyaráz
Teknős Miklós / Népszabadság |
A Goethe Intézet a giesseni Mathematikum 160 kiállítási tárgya közül kapott kölcsön húszat a budapesti kiállítás megrendezéséhez.
A kétnyelvű, azaz német és magyar nyelven is magyarázó bemutató egyik nagy erénye, hogy ingyenesen tekinthető meg. (A matekon keresztül a német nyelvet is népszerűsítik: tetszik, nem tetszik, a számítógépes játékok ezen a nyelven futnak.)
A június 7-ig tartó program elsősorban 10–14 éves korú fiataloknak szól, de minden érdeklődőt ráengednek a kiállítási tárgyakra.
„Ez miért van?” – vetődik fel bennünk a kérdés a játékos, ámulatba ejtő és elgondolkodtató feladatok megoldása közben, és már jön is a válasz, a magyarázat a kezdetben érthetetlennek tűnő jelenségekre.
Megtapasztalni, megérteni és megszeretni – így lehetne összefoglalni a kiállítás lényegét, amely új ötleteket adhat a matematika tanulásához és tanításához.
Kortól és képzettségtől függetlenül bárki bekapcsolódhat a kísérletekbe: kockajátékokon törheti a fejét, golyóversenyt nézhet meg közelebbről, óriási szappanbuborékokat fújhat, miközben mintegy mellékesen foglalkozik a matematikával.
Az első napok tapasztalata szerint a kísérő tanárok is meglepődnek, hogy a tárgyat az iskolában gyalázatos eredménnyel letudó gyerekek átalakulnak.
Az iskoláscsoportokat egy órára biztosan lekötő vándorkiállítás a matematikát nagyon nem kedvelő gyerekek agyát újrahuzalozza, bebizonyítja, hogy e tudományághoz nem eredendően hülye valaki, legfeljebb rosszul tanították neki, ártó módon óvták őt attól, hogy a képletek mögött meglássa a gyakorlati lehetőségeket.
A beetetést segíti egy XVIII–XIX. századi matematikaprofesszort alakító színész (Nagy Péter), aki elbűvölő játékossággal kalauzolja a gyerekeket a kiállítóhelyek között. Aki mélyebb ismeretekre vágyik, s nem hozott magával matematikatanárt, az is kap segítséget.
Az ELTE-n végzett matematikusok (hölgyek) magyarázzák el az összefüggéseket. Például azt a feladatot, amikor körben elhelyezett égőket kell le- vagy felkapcsolni, azzal a megkötéssel, hogy ha lenyom egy gombot, akkor a két szomszédos lámpa is vált, ha a világított kialszik, vagy fordítva. Így kell elérni, hogy mindegyik lámpa égjen, vagy elsötétüljön.
 |
| Teknős Miklós / Népszabadság |
Logika ez a javából, amit a profik állítólag hét lépés alatt megoldanak. Az sem egyszerű, amikor meghökkentő formákat kell egy felülről nyitott üvegkockába helyezni. És ott van egy állvány, amelynek segítségével arra jöhet rá az, aki kipróbálja, hogy a magasban lévő golyó gyorsabban gördül le a ciklois ívnek nevezett szakaszon, mint egy egyenesen, miközben az ív a hosszabb.
Falat tör ez a bemutató, mert az iskolák jelentős részében nincsenek hozzá eszközök. Itt ellenben a diákok kézbe vehetik az oktaédert, megforgathatják. Faelemek segítségével bebizonyíthatják a Pitagorasz-tételt, kiparkettázhatnak egy felületet, gyakorolhatják a tükrözést.
Matematikus kísérőm könnyedén meggyőzött arról, hogy a szemléletesség a matematikában alapvető: a munkaasztalok között felszabadultan cikázó diákok erősítették ezt a véleményt.
Az első napok tapasztalata szerint a kísérő tanárok is meglepődnek, hogy a tárgyat az iskolában gyalázatos eredménnyel letudó gyerekek átalakulnak. Amikor belépnek, az látszik az arcukon, hogy mi a fenét keresek én itt, amikor elmennek, meg az, hogy indulhatna később is a busz.
A váltást egyebek mellett a sikerélmény magyarázza: lám, mégsem vagyok én olyan hülye ehhez. Lehet, hogy nehéz, de jé, én is meg tudtam oldani a feladatot.
Ez az egy óra nagyon gyorsan eltelik.
