A riói olimpia hivatalos dala a hagyományokkal némileg szembemegy, de azért annyira nem, hogy igazán formabontó legyen.
A 2014-es brazíliai futball-világbajnokság We Are One (Ola Ola) című hivatalos dala – amelynek előadója az amerikai Jennifer Lopez és a kubai-amerikai Pitbull volt, s csak nyomokban tartalmazta Claudia Leitte brazil énekesnőt – igencsak langyosra sikerült. A riói olimpia illetékesei most úgy gondolták: jobb, ha a játékok hivatalos dalát hazai előadók szállítják. Az Alma e Coracao (Test és lélek) című dalt egy szambaénekes – Thiaguinho – és egy rapper, Projota jegyzi. Zeneileg illeszkedik a mostani trendekhez – öblös basszusok, ritmusváltások, teátrális fúvósok –, de elsőre mégsem olyan megkapó, mint David Guetta lakossági Eb-himnusza.
Brazília szakít a hagyományokkal, és nagy ívű ballada vagy sztárokkal megtűzdelt popszám helyett egy szokatlan dalt választott helyi előadóktól. Erre korábban szinte alig akadt példa. Az eddigi játékokhoz köthető dalok közül sok lett világsláger, de sokszor előfordult, hogy a legnagyobb sztárok dala is eltűnt a színről. Whitney Houston One Moment in Time című számát az 1988-as szöuli olimpiára írták, aminek azonban van egy bizarrabb dala is. A házigazda Dél-Korea felkérte Giorgio Moroder diszkópápát (Donna Summer slágergyárosát), hogy írjon dalt az ország Koreana nevű, angolul és koreai nyelven éneklő együttese számára.
