galéria megtekintése

Ma Magyarországon: pasik tűsarkúban

0 komment

Csáki Judit

Nem kell keresni az áthallásokat, mert pacekba megy az egész. Az alpári, a bohózat, a közönséges, a fenséges, az érzelmes, a komoly, a harcos. A provokáció is, amely arra a provokációra felel, amely a melegeket nap mint nap éri legfölülről és legalulról, a parlamentben és az utcán.

Mészáros Csaba / Fotó

Ez itt az Őrült nők ketrece, egy mulató neve, egy transzvesztita mulatóé. Kicsit lepukkant, de azért csillog a függöny, sűrű a vörös fény, és a szőnyegekkel bélelt falak hozzák a fülledt budoár-hangulatot, a ruhák elegánsak és kihívóak, díszlet Menczel Róbert, jelmez Tihanyi Ildi. És ha Alföldi Róbert rendezőnek van egy kis szerencséje, hát megint futhat egy kört a parlamentben, legalább az előadás fotóival, azzal a jelenettel, amelyben a táncoslány-fiúk parányi nadrágján sujtás van, és Stohl András, a díva nemzetiszínű pártában, fenekén óriási kokárdával táncol Monti csárdására, ez persze nem hallatszik majd a fotón.

Provokatív, tényleg. Hiszen a nemzetiszín a „jó magyaroknak" van fenntartva, akik tudják, hogy a család férfiból, nőből és gyerekekből áll, nem pedig úgy, mint itt, ahol a bártulajdonos és a díva fölnevelt egy heteró srácot, aki most épp nősülni akar, és mit ad a teremtő: egy homofób és nacionalista képviselő lányába szeretett bele. Ezt ugyan nem Alföldi találta ki, de pont olyan.

 

Jean Poiret színdarabja alapján Harvey Fierstein írta a szövegkönyvet (tényleg, micsoda név ez?), Jerry Herman a zenét, egyik sem nagy szám, a vájtfülű irtózik majd rendesen. A kilógó tanulság eredetileg nem több, mint az a melodramatikus igazság, hogy a buzi is ember; a Kultúrbrigád (ez is gyanús név) és az Átrium (amely hajdan épp mulató volt) egy húzónevekkel megspékelt szórakoztató produkcióról álmodhatott (vagy nem), amikor belevágott a producerelésbe.

Hevér Gábor, aki Georges-ot, a mulató tulajdonosát játssza, és egyben a konferansziét is (a Kabaré, az jutott eszünkbe ekkor), magasan indít: sok-sok csúnya szót vág bele a mi egyelőre megtartott polgári érzékenységünkbe. Aztán jön Albin, a díva, aki Georges szerelme és élettársa, és épp meg van sértődve, mert a párja nem talált haza a finom ebédre. Itt ez a két hétköznapi ember (na jó, nem egészen hétköznapi, elvégre viszonylag kevés hétköznapi ember mulatótulajdonos vagy díva), akik szeretik egymást, föl is nevelték Georges fiát, Albin anyja helyett anyja, és a fiú egyetlen estére, a menyasszonya családjának egy „normális" családot szeretne bemutatni. Árulás, összeveszés, pont, mint akárhol, hiszen egymás vállalása nemcsak a melegeknél tud problémás lenni, ugye.

Politikai színház; laza nyári este lenne, és jobb-gyöngébb pontokról, alakításokról beszélnénk, ha nem itt és most élnénk.

Mészáros Csaba / Fotó

Ízlésesen, és igen, meghatóan van ábrázolva a szerelem és a konfliktus; Hevér kifogástalanul hiteles mind a szerelem gátlásos-érzelmes mutatásában, mind a gyávaságban, lavírozásban és vállalásban, ráadásul pompás ritmusérzékkel váltja a humort és a komolyságot. Albin szerepében Stohl András ugyancsak lehengerlő; ez a transzvesztita meleg férfi csupa szerető anyaság és feleség, érzékeny lélek, hisz művészféleség. „Én vagyok én", ezt énekli, miután elmondta véleményét arról a mocsokról, ami rájuk zúdul (jobb volna tán a szó szerinti fordítás: „vagyok, ami vagyok"). A két főszereplő nemcsak fölényesen és magabiztosan tehetséges, hanem természetes és hatásos is. Így fog kivetnivalót találni bennük az, aki azt keres.

A második rész nagyjelenete a törzsökös magyar politikus kvintesszenciájának fellépése családlátogatás ürügyén (Mihályfi Balázs rajzolja el); itt aztán minden van, a „mocskos buziig" bezárólag. Paródia és szatíra, a színpadon tényleg nevetséges. És nincs önmérséklet, ahogy az életben sincs; elképedés és felháborodás van, mert itt „buzik jönnek át a falon", és „kelés vagytok a normális társadalom testén".Politikai színház; laza nyári este lenne, és jobb-gyöngébb pontokról, alakításokról beszélnénk, ha nem itt és most élnénk. Mondom még Józan László remek „cselédlányát", és a tehetséges fiatal, Fehér Balázs Benő fiúi szeretetét a meleg szülők iránt. Aztán ha leszakad az Átrium plafonja, lesz még mit mondani.

Poiret–Fierstein–Herman: Az Őrült nők ketrece
Átrium Film-Színház

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.