Csutak szerint azt nem tartotta megőrzendőnek. Ő azonban, ahelyett hogy kidobta volna, gondosan elrakta, megőrizte. Hogy e tészta, papír és fa díszleteket harminc éven át szakszerűen tárolta, ez tette végül is lehetővé, hogy a harmincadik évfordulóra a napokban Pados Gábor galériájában rekonstruálják és Budapesten is bemutassák a hajdani tárlatot. Ehhez persze kölcsönözni kellett a hajdan Erdély Miklós által hazavitt grafikákat is az Erdély-családtól. De nem sikerült megkapni azokat, sőt a kiállítás megnyitója előtt Erdély Miklós fia, Erdély Dániel kinyilvánította, hogy nem járul hozzá az apja munkáit tartalmazó kiállításrész nyilvános bemutatásához.
|
| Erdély Miklós 1985-ös alkotása |
Véleménye szerint ugyanis a Csutak Magda által őrzött Erdély-installáció jogállását tisztázni kellett volna a tárlat előtt. A kiállítás egyébként megnyílt, Tamás Gáspár Miklós mondta az avató beszédet, de az Erdély-szoba nem nyilvános, csak annak mutatják meg, aki úgymond nem galérialátogatóként, hanem mint a magánlakás vendége érkezik. A letiltás furcsa visszahatása, hogy ilymódon Erdély Dánielt sem engedték be a kiállításra.
Csutak Magda szerint a nála lévő tárgyak jogállása nem lehet vitatott. Először is, mert egy évvel Erdély Miklós 1986-ban bekövetkezett halála után felajánlotta Erdély Dánielnek, majd később Erdély özvegyének, Szenes Zsuzsának, hogy vigyenek belőle, de eszükbe sem jutott. A másik pedig, hogy a tárgyakat harminc éve őrzi, soha nem kérte vissza tőle senki, így mindenféle jog szerint tulajdonosává vált. Áll az ügy esetleges bírósági tisztázása elé.
A galériában azt mondják, nem állították volna ki a tárgyakat, ha úgy látják, a tulajdonjogban még akár szemernyi tisztáznivaló lenne. Azt sem igazán értik, hogy Erdély Dániel milyen tisztázásra gondol, s miért nem járult hozzá a tárlat megrendezéséhez.
„Szőke Annamária, az Erdély Miklós Alapítvány kuratóriumi tagja szólt nekünk írásban – mondja érdeklődésünkre Erdély Dániel az örökösök nevében –, hogy néhány mű kölcsönadásához járuljak hozzá az acb Galériában rendezendő Csutak–Erdély-kiállításra. Nem voltam benne biztos, hogy miről van szó, ezért felkerestem az acb Galériát, ahol értesültem róla, Csutak már eladott egy művet a galériának a tudtunkon kívül. Ez igencsak meglepett. Később Pados felajánlott 200 ezer forintot a tőlünk kölcsönkért »művek reprodukcióinak a megjelenése és a kiállításon bemutatott darabok után«. Erre válaszoltam neki, hogy ez morális és nem anyagi kérdés, és különben sem vagyok korrupt. Egyre világosabbá vált számomra, hogy egy (vagy két) aggályos tulajdonszerzés legalizálásáról van itt szó. Ezért úgy döntöttünk, én és a bátyám, hogy csak a tulajdonviszonyok tisztázása után járulunk hozzá a kiállítás megrendezéséhez. Így tiltottuk le úgymond a kiállítást. Miközben azt sem tudtuk, van-e ilyen jogi lehetőségünk. Mi csak a tulajdonviszonyokat szeretnénk tisztába tenni."
Hogy miért nem éltek ezzel a lehetőséggel akkor, amikor Csutak Magda felajánlotta, vigyenek a tárgyakból, azt Erdély Dániel úgy magyarázza: „Egyrészt jó helye volt ott. Jó kezekben volt, mert ezek nagyon sérülékeny tárgyak. És köszönettel is tartozunk a megőrzésért. Másrészt se apámnak, se nekünk nem volt autónk soha, amivel elhozhattuk volna. Harmadrészt pedig, talán ez a legfontosabb, ez egy tárgyegyüttes, amit nem szabad megbontani. Ezért sem akartunk belőle elhozni, viszont a tulajdonjogot megoszthattuk volna. Nem emlékszem, hogy lemondtunk a tulajdonjogról. Talán valami olyasmit mondtunk, hogy jó, Magdi, majd megbeszéljük. Erre nem emlékszem pontosan.”
|
Tárlaton Csutak Magda Attachement című műve
ACB Galéria, 2015 |
Az ügy rávilágít az Erdély-hagyaték helyzetének rendezetlenségére is. Erdély Miklós halála után munkásságának közkinccsé tételére a család és szakemberek részvételével létrejött az Erdély Miklós Alapítvány, s foglalkozik művészi hagyatékával, amelyet egy terézvárosi pincében őriznek. Erdély Dániel azonban hangsúlyozza: ez nem jelenti azt, hogy az alapítvány a tulajdonjogokat is gyakorolhatná az anyag felett. Ezt többször világosan kifejezésre juttatta. Egy hónapja például hidegvágóval levágta a lakatot a hagyatékot őrző pincéről, és privát lakattal látta el a helyiséget, mert addig nem volt saját hozzáférése. Erdély művei azonban nem csak a terézvárosi pincében maradtak fenn. Sok mindent hagyott barátoknál, kiállítási helyszíneken, művésztelepeken. Erdély Dániel szerint sokan vannak, akik az apja által valami módon otthagyott műveket maguknál felejtették és jogot formálnak rá. Ezeknek a tulajdoni státuszát most a család nevében tisztázni kívánja.
Nem lesz egyszerű menet. A baráti ajándékozásokat ugyanis nem szokás dokumentálni, nyilván Erdély Miklós sem dokumentálta. Az otthagyott, ottfelejtett művekről sem tudható, hogy mi volt velük a szándéka, és ha harminc évig nem követelte őket vissza senki, az elbirtoklás miatt jogilag ezt nem is lehet megtenni. A dolognak mellesleg most már jelentős anyagi tétje van, Erdély Miklós művei ugyanis felértékelődtek a műtárgypiacon. Nem rég egy magángyűjtő tízmillió forintot fizetett Erdély néhány képéért, most pedig éppen a Pompidou Központtal tárgyalnak nyolc fotó megvásárlásáról. Az örökös egyébként azt fontolgatja, hogy Munkácsy Golgotájának minapi levédetése után ő is levédeti a Csutak Magda által megőrzött Erdély-installációt, így az nem lenne kivihető az országból.
