Nem a barokk belvárosban, hanem a zsúfolt Északi – korábban Csebokszári – lakótelepen, ahol maga az alkotó is felnőtt. A tömbházak közötti szabad téren a nyolcvanas évekig egy szintén egri kötődésű művész, Dargay Lajos kinetikus fényszobra volt látható.
Hogy nem túl hosszú ideig, annak az volt az oka, hogy a helyiek nem értették meg a – H. Szilas Ágota egri művészettörténész megfogalmazása szerint „korát meghaladóan modern, jövőbe tekintő alkotást”. Hagyták tehát lepusztulni, végül lebontották a kompozíciót.
Erre a térre kerül most Rostás Bea Piros négyosztatú, az apát, az anyát, a gyermeket, s annak babáját – vagyis a mindenkori játékot, a játékosságot –szimbolizáló, Déva környékén bányászott 40 tonnás podeni mészkőből készült Generációk-ja.
|
Rostás Beáta Piros a szoborral
Komka Péter / MTI |
Nem volt könnyű útja idáig. Eger szülötteként hiába bombázta szoborötletekkel a várost, miként annak idején Dargay Lajos, ő sem talált értő befogadókra. Végül a Nemzeti Kulturális Alapnál pályázott: kapott hárommillió forintot az anyagköltségre, amihez a mostani városvezetés még hozzátett hétmilliót.
– Sokan mondják, hogy ez rengeteg pénz, s mint az endékás mosogatógép esetében megkérdezik, hogy de mi kerül ezen ennyibe. Csak az anyag és az ideszállítás elvitte a kétharmadát. A munkadíj – aminek majdnem fele adóba megy – ahhoz lesz elég, hogy tisztességgel befejezzem az ankarai Hacettepe Egyetem szobrászdoktori iskoláját – mondja.
Tizenegy ötlettervet adott be az önkormányzathoz. Legelőbb az Egri nők című elképzelését szerette volna megvalósítani, amely egy hatalmas kőasszonyt ábrázol, szoknyája alatt török vitézekkel. A szobrász azt mondja: az elhúzódó döntési folyamat vége felé már türelmetlen volt, de ő maga nem ragaszkodott egyetlen tervhez sem.
– A szobor előbb mindig a fejemben van meg, az ötletet pedig lerajzolom. Akkor válik jelen idejűvé, ha elkezdem faragni. Addig nem is igazán szobor.
A lakótelepiek sajátos derűvel nézték nap mint nap, amint egy elhagyott iskola udvarán egy kicsinek látszó turbános asszony flexszel a kezében birkózik egy hatalmas kőtömbbel. Volt, aki szódavizet hozott, mások szalonnával érkeztek. – Egyen, látom, mennyi erejét kiveszi a kő – mondták.
Sokan bejöttek, leültek a raklapokra, s nézték csendben a munkát, ahogy dolgozik. Mások fényképezkedtek a formálódó kővel.
Egy hónap alatt készült el vele.
– Anyai ágon sváb gyökereim vannak, a határidőt tűzön-vízen át betartom –magyarázta a gyorsaságot. A Generációk alkotója azt mondja: művének címe azt is üzeni, hogy immár egy újabb korosztály is helyet kaphatna –vagy legalábbis helyet keres – magának Egerben.
