galéria megtekintése

Lakótelepi nagy család

Eger

Az írás a Népszabadság
2014. 06. 04. számában
jelent meg.


Doros Judit
Népszabadság

Az Északi – korábban Csebokszári – lakótelepre, a tömbházak közötti szabad térre kerül most Rostás Bea Piros négyosztatú, az apát, az anyát, a gyermeket, s annak babáját szimbolizáló Generációk című szobra

Ha a fejére tekert kendő paróka, az arcára finoman rászáradt fehér „mészkő púder” pedig rizspor lenne, Rostás Bea Piros szobrász beillene egy barokk környezetbe is.

Modern kori apácák nevelték: az egri angolkisasszonyokhoz járt, de a szókimondást már ott sem sikerült lenyesegetni a jelleméből. Talán ez az érdes modor is oka annak, hogy noha a világban már harminchárom köztéri szobra van Litvániától Olaszországig, Kínától Egyiptomig, Ciprustól Oroszországig, itthon még sehol sem láthatók testes, gömbölyded nőalakjai, lesimított kockaformái, összetartozást, egymásrautaltságot jelképező művei.

Ám ez most megváltozik. Szülővárosában, Egerben június végén felavatják Generációk elnevezésű kompozícióját egy több szempontból is jelképes téren.

 

Nem a barokk belvárosban, hanem a zsúfolt Északi – korábban Csebokszári – lakótelepen, ahol maga az alkotó is felnőtt. A tömbházak közötti szabad téren a nyolcvanas évekig egy szintén egri kötődésű művész, Dargay Lajos kinetikus fényszobra volt látható.

Hogy nem túl hosszú ideig, annak az volt az oka, hogy a helyiek nem értették meg a – H. Szilas Ágota egri művészettörténész megfogalmazása szerint „korát meghaladóan modern, jövőbe tekintő alkotást”. Hagyták tehát lepusztulni, végül lebontották a kompozíciót.

Erre a térre kerül most Rostás Bea Piros négyosztatú, az apát, az anyát, a gyermeket, s annak babáját – vagyis a mindenkori játékot, a játékosságot –szimbolizáló, Déva környékén bányászott 40 tonnás podeni mészkőből készült Generációk-ja.

Rostás Beáta Piros a szoborral
Rostás Beáta Piros a szoborral
Komka Péter / MTI

Nem volt könnyű útja idáig. Eger szülötteként hiába bombázta szoborötletekkel a várost, miként annak idején Dargay Lajos, ő sem talált értő befogadókra. Végül a Nemzeti Kulturális Alapnál pályázott: kapott hárommillió forintot az anyagköltségre, amihez a mostani városvezetés még hozzátett hétmilliót.

– Sokan mondják, hogy ez rengeteg pénz, s mint az endékás mosogatógép esetében megkérdezik, hogy de mi kerül ezen ennyibe. Csak az anyag és az ideszállítás elvitte a kétharmadát. A munkadíj – aminek majdnem fele adóba megy – ahhoz lesz elég, hogy tisztességgel befejezzem az ankarai Hacettepe Egyetem szobrászdoktori iskoláját – mondja.

Tizenegy ötlettervet adott be az önkormányzathoz. Legelőbb az Egri nők című elképzelését szerette volna megvalósítani, amely egy hatalmas kőasszonyt ábrázol, szoknyája alatt török vitézekkel. A szobrász azt mondja: az elhúzódó döntési folyamat vége felé már türelmetlen volt, de ő maga nem ragaszkodott egyetlen tervhez sem.

– A szobor előbb mindig a fejemben van meg, az ötletet pedig lerajzolom. Akkor válik jelen idejűvé, ha elkezdem faragni. Addig nem is igazán szobor.

A lakótelepiek sajátos derűvel nézték nap mint nap, amint egy elhagyott iskola udvarán egy kicsinek látszó turbános asszony flexszel a kezében birkózik egy hatalmas kőtömbbel. Volt, aki szódavizet hozott, mások szalonnával érkeztek. – Egyen, látom, mennyi erejét kiveszi a kő – mondták.

Sokan bejöttek, leültek a raklapokra, s nézték csendben a munkát, ahogy dolgozik. Mások fényképezkedtek a formálódó kővel.

Egy hónap alatt készült el vele.

– Anyai ágon sváb gyökereim vannak, a határidőt tűzön-vízen át betartom –magyarázta a gyorsaságot. A Generációk alkotója azt mondja: művének címe azt is üzeni, hogy immár egy újabb korosztály is helyet kaphatna –vagy legalábbis helyet keres – magának Egerben.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.