Másodjára Josef Suk Esz-dúr szerenádja csendült fel az Erkel Ferenc Kamarazenekar előadásában; a szerző, aki nem mellesleg Antonín Dvořák tanítványa és veje volt, ezzel a munkájával futott be. A zenészek nem csupán játszották, de – hol felfokozottan, élénken és szeszélyesen, hol elcsöndesülve és puhán – élték a darabot, együtt mozdultak, együtt rezdültek, sokszor még talán levegőt is egyszerre vettek.
A délutáni sajtótájékoztatón Szita Károly polgármester méltatta a fesztivál korábbi művészeti vezetőjének, Kokas Katalinnak hagyomány- és értékteremtő munkáját, kiemelve azt is, hogy a posztot idén átvevő Baráti Kristóf és Várdai István gyümölcsöző együttműködésének sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az első este fergeteges hangulata és a nézők szó szerinti tombolása. Szerinte a Kaposfest két erényt is egyesít magában: különös báját a közönség adja meg, a magas színvonalt pedig a meghívott, kiváló tehetségű művészek garantálják. Baráti Kristóf elmondta: nem volt teljesen rizikómentes vállalkozás, amikor kora tavasszal fejest ugrottak a szervezésbe, hiszen nagyon rövid idő alatt kellett összeállítaniuk a műsort és felkérniük a lehetséges fellépőket. Az előjelekből, a közönség pozitív és meleg fogadtatásából azonban azt látja, hogy elképzeléseiket, sőt legmerészebb reményeiket is maximálisan felülmúlta az, ami itt és most Kaposváron történik. Lesták Bedő Eszter, a harmincadik fennállását ünneplő Erkel Ferenc Kamarazenekar vezetője óriási lehetőségnek nevezte, hogy - rendhagyó módon - idén rezidens zenekarként lehetnek jelen kilenc koncerttel, huszonkét darabban (ebből hat önállóban) közreműködve, ami nem éppen pihentető, de annál szebb feladat és kihívás számukra. A Magyar Rádió profi csapata egyébként az összes előadást rögzíti, és még az sem kizárt, hogy a legjobb produkciókból idővel lemezválogatás készül.
Az esti koncert Baráti Kristóf délután elejtett megjegyzése szerint igazi kuriózumnak ígérkezett: Vivaldi „slágerdarabja", A négy évszak mellett érdekes párhuzamként szólalt meg Piazzolla A négy évszak Buenos Airesben című műve – azaz inkább közben, ugyanis az egyes tételek egymást váltva, mintegy egymásnak felelgetve hangzottak el Baráti és a már délutáni koncerten is játszó Koh Gabriel Kameda szólójával, akit a fiatal generáció egyik legkiemelkedőbb művészeként tartanak számon. Ritmikus játékukhoz az Erkel Ferenc Kamarazenekar bátran csatlakozott. A Vivaldi-darabokban friss hangokat hallhattunk, és mindezt nem a régizenészek őrült tempójában - ez mindjárt a Tavasz első tételében megmutatkozott.
A kritika kiemelten dicsérte a Nyár lassú tételében Baráti visszafogott, sotto voce indítását, a harmadik tételben elhangzó nyári viharban hozott szenvedélyességét, az Ősz fináléjának erőteljes rusztikusságát, a Tél híres második tételének élő, csilingelő pizzicatóit és a szólista áradóan éneklő, mégis intim játékát. Kameda Piazzolla-játékában, telt hangjaiban, máskor, a lírai szakaszokban énekszerűségével erősen megmutatkozott kiváló stílusérzéke.
