Az amerikai postának szerencsére kitűnő a szolgáltatása.
Mitől lesz valaki jó kamaramuzsikus?
Kétségtelenül különös állatfaj vagyunk. Egy-két összetevőt tudok mondani, de a titkos receptet nem ismerem: egy kicsit mindenki szólista, hiszen sokkal jobban hallható, mit művelünk a színpadon, mint egy szimfonikus zenekar esetében. Ennek ellenére nem lehet akkora egónk, mint egy szólistának: tudnunk kell, hogy ki, mikor és milyen mértékben domináljon. Sokszor hallani együtteseket, amelyekben annak útját, akinek épp szólója van, a többiek szinte föld alatti óvatossággal egyengetik. Ez a zeneszerzők szándékával ellentétes: a kamarazenélés izgalmas csapatmunka, ahol meg kell találni a helyes arányokat anélkül, hogy az a darab karakterének a rovására menne.
|
A Takács Quartet büszke értő közönségére
Ellen Appel |
Divat manapság kamarazenélni?
Amióta egyre nehezebb a zenekarok anyagi helyzete, sokan tanításból és kamarazenélésből egészítik ki a keresetüket. Emiatt sok az új vonósnégyes, nagy a verseny, ez kedvez a műfajnak.
A nem megrögzött komolyzene-rajongók inkább szimfonikus zenekarok koncertjeire vagy operába mennek. Kikből áll az önök közönsége?
A közönségünk kisebb létszámú, de eltökélt és lelkes. Ilyen szempontból nagyon el vagyunk kényeztetve: a mi koncertjeinkre nem reprezentálni járnak, mint a híres szólisták fellépéseire. Egy vonósnégyes minőségi hallgatást igényel. Azok, akik eljönnek, művelt, olvasott emberek, nagy részük maga is játszik valamilyen hangszeren. Túlzás nélkül: a világ legjobb közönsége a mienk.
És ennek megfelelően lelkes is?
A vérmes nyolcvanöt évesekre tetszik gondolni?
Ne becsülje alá őket, engem egy öregúr egyszer gyomorszájon vágott a bécsi Staatsoperben, mert azt hitte, előzni akarok a sorban.
Nemrég a kaliforniai Berkeley Egyetemen játszottunk Ravelt. A koncert után odatámogattak egy kilencven év körüli professor emeritust, aki megállt előttünk, és azt mondta: uraim, a Raveljük teljesen eltúlzott, igen gusztustalan és mérhetetlenül pornográf. Aztán egy kedves mosoly kíséretében hozzátette: nagyon szépen köszönöm – és elment.
Névjegy
Takács Quartet A világhírű együttest 1975-ben alapította Takács-Nagy Gábor, Schranz Károly, Ormai Gábor és Fejér András. Több rangos fesztivál első díjával a zsebében a Coloradói Egyetem rezidens kamarazenekara lett a kvartett, amelynek lemezei mind a kritikusok, mint a hallgatók körében elképesztő népszerűségnek örvendenek. A zenekar kétszer nyerte el a rangos Gramophone-díjat, 2003-ban Grammyt kapott. A jelenlegi tagok: Edward Dusinberre, Schranz Károly (hegedű), Geraldine Walther (brácsa), Fejér András (cselló). Fejér András 1955-ben született, a Zeneakadémián Banda Ede, Mihály András, Rados Ferenc és Kurtág György tanítványa volt. Nős, három gyermek édesapja.
