Hörcher ugyanakkor tényleg nem tervezett eredetileg hosszú forgatást, inkább intenzív munkában gondolkodott, elmondása szerint azért, hogy jelen legyen, amikor Ricsivel történik valami fontos, ne utólag kelljen elmesélni a kamerának. Ehhez napi kapcsolatban kellett lennie rendezőnek és főszereplőnek. Három év után majdnem véget ért a forgatás, de történt valami, ami miatt vissza kellett menni forgatni – ez a filmből egyértelműen ki fog derülni a nézőknek.
Arra a kérdésre, hogy ennyi idő után „el lehet-e engedni a témát”, Hörcher nem tud egyértelmű választ adni. Az biztos, hogy a Drifter vágása során forgattak Ricsivel egy rövidfilmet, mely tulajdonképpen egyfajta folytatásként is felfogható.
|
Hörcher Gábor rendező öt évig dolgozott a Dri er című dokumentum-játékfilm hibriden
Forrás: YouTube |
„Izgalmas kísérletezés a műfajokkal” – így jellemzi a Driftert a rendező. Nem tagadja, a mű számos pontján játékfilmes alkotás lett, hiszen ahogy Hörcher fogalmaz, ma már sokkal szabadabb a dokumentumfilm-készítés. Ugyan vannak még régi motorosok, akik sérelmezik, ha egy jelenetben a karaktert rendezi az alkotó, de van egy kortárs trendje az interjú nélküli, akciódús dokumentumfilmeknek, amelyben vannak „elősegített” jelenetek.
A Drifter Hörcher szerint igazi hibrid a dokumentumfilm- és a játékfilm között. Igaz, Magyarországon ez még annyira nem divat, de ennek az oka, hogy
az európai átlaghoz képes megdöbbentően kevés dokumentumfilmet készítünk, mivel nincs is igazi támogatása a műfajnak.
A Médiatanács és az HBO elsősorban tévés klasszikus tematikájú műveknek vállalja a finanszírozását, az innovatív terveket nem lehet átverni a rendszeren. Hörcher szerint akkor változhat a helyzet, ha a Magyar Nemzeti Filmalap felvállalja a feladatot, amely végül a Driftert is támogatta utolsó körben: az, hogy a moziba kerülhet a héten a film, be tudták fejezni az utómunkát (hangkeverés, fényelés, főcím), kifizetni a stábot és a jogdíjakat és a magyar kópia legyártását. Ehhez azonban előbb hat nemzetközi díjat kellett nyernie a filmnek, köztük a dokumentumfilmes mustrák legjelentősebbikén, az amszterdami IDFA-n. Nem mellékesen, ahogy Hörcher is mondja, manapság elképesztő jó filmek készülnek sok pénzből Kelet-Európában, a csehekhez és a lengyelekhez képest nagyon le vagyunk maradva.
Drifter – röviden
Ricsi, mint általában a vagány srácok, nem akar megfelelni senkinek, otthagyja az iskolát, mert az nem jött be neki, ettől függetlenül ő szeretne valaki lenni. Méghozzá azonnal. A megoldás egy igen költséges sport: az illegális rodeók világa. Ricsi elhatározza, hogy kipofozza roncs BMW-jét a kertvégi disznóólból kialakított garázsban, hogy elindulhasson a vidék híres raliversenyén.
Akkor hogyan készülhetett el egyáltalán a Drifter? Hogyan lett világhírű produkció, miközben itthon sokáig zárt ajtókkal szembesültek a filmesek? Elsősorban német pénzből: a Robert Bosch Alapítványtól 2011-ben kaptak 70 ezer eurót, illetve 2013-ban Szarajevóban és Lipcsében nyertek utómunkafődíjat, bekerült a Dok.Inkubator programba, majd a románok is beszálltak 20 ezer euróval. Amikor ez elfogyott, akkor a rendező Iványi Marcell producerrel a saját pénzét kezdte el költeni.
„Három éve ugyanazokat a ruhákat hordom, de engem nem zavar”
– húzta alá Hörcher nevetve. De azért mindenkit megnyugtatott: majd most vesz egy pár új göncöt.
