Inkább a lassú halált választják a magyar politika helyett

– Évi sok százmillió forintot költ kiadástámogatásra az állam.

– Körülbelül hatszázmilliót, ez a könyvpiaci forgalom egy százaléka. Van még olyan kulturális szegmens, amelynél ilyenek az arányok? A könyvpiacot szinte teljes egészében a vásárlók igényei alakítják. A jogi szabályozásban komoly szerepünk volt, még a Horn-kormány idején meggyőztük Magyar Bálintot, hogy kis nyelvterületen, piaci viszonyok között bizonyosan életképtelen a tudományos és szakkönyvkiadás, állami támogatási rendszert kell létrehozni.

– Most viszont könnyen lehet, hogy a külföldi tudományos művek magyar megjelentetése nem sok évvel éli majd túl az ön leköszönését.

– Az oktatáspolitika, a kultúrpolitika, a tudománypolitika jelenlegi iránya nem sok jót ígér. Ha nincs anyanyelvi tudományos könyvkiadás, akkor nem lesz magyar filozófia, nehezen lesz néprajz vagy agrárgazdasági tájékozódási lehetőség. Szegényebb lenne a nyelvünk, ha a szókincsnek ez a része kiveszne belőle. Kérdés, siker-e vagy kudarc a Márai-program. Ez a könyvtárfejlesztési és kiadástámogatási projekt szintén a mi kezdeményezésünkre valósult meg egymilliárd helyett az első évben 400, volt, hogy 100, idén 200 millió forintból, vagyis nem túl nagyralátó elképzeléseink töredékéből.

Ma már annyira rossz a helyzet, hogy a Márai-programból érkező kiegészítő pénzekkel együtt is kevesebb jut a könyvtárak állománybővítésére, mint néhány évvel ezelőtt. A kissé fáradt könyvhetet sikerült dinamizálnunk, immár 80 városban van ünnepi könyvhét, és 70 év szünet után a határon túl, Kolozsváron is. És a gyermekkönyvnapokkal is sikerült kibővítenünk. A nemzetközi könyvfesztivált is életre hívtuk.

Földi Imre / Népszabadság

– Viszont az egyik legfontosabb piacszabályozó javaslatukkal, a könyvtörvénnyel mindeddig elbuktak.

– Pedig az Ulpius-ház bedőlése mutatja igazán, mekkora szükség volna rá. A német könyvtörvényt vettük alapul, amikor néhány éve L. Simon Lászlóval végigegyeztettük a javaslatainkat, de az ő távozása óta azt halljuk, a törvényjavaslat nem időszerű. Hogy miért nem, nem tudni. A lényege, hogy az újdonságok árusításában egy időre befagyasztanánk a kereskedők közötti árversenyt a kis piaci szereplők védelmében.

Fotó: Földi Imre / Népszabadság

– A vásárló érdeke éppen az árverseny. Sokan így sem engedhetik meg maguknak, hogy könyvet vegyenek.

– A könyv másféle áru, mint a napszemüveg vagy a bicikli. Az EU 18 tagállamában nem tartják az elképzelést piacellenesnek. Aki figyelte nálunk a piacot, látta, hogy inkább a tömegirodalmi munkák árát vitték le ezek a folyamatok, a magaskultúrához való hozzáférést nem könnyítették meg. Megértem, aki szerint drága a könyv, de az a helyzet, hogy más árucikkekkel összehasonlítva egyáltalán nem az. A könyv előállításának egy olyan összetevője van, amin érdemben lehet spórolni: a szerző. De tőlük ennél többet már tényleg nem lehet elvenni.

– Sokakat aggaszt a szakmában, hogy túl dominánssá válhat a Libri-csoport, és keményebb lett a harc a szerzőkért is. Ismét csak: miért nem örülünk a versenynek?

– Szerintem eminens érdekük a könyvvásárlóknak, hogy minél több vállalkozás versengjen a kegyeikért. Ezért a könyvesek érdekvédelmi szervezetének a legfontosabb feladata a kisebb, gyengébb szereplők óvása, mert a nagy, tőkeerős cégek tudják az érdekeiket érvényesíteni. A Libri-csoport éppen arra hivatkozva lépett ki nemrég, mondván, hogy őket nem képviseljük. Ez szerintem nem igaz, a legitim érdekeiket nekik is képviseltük természetesen.

A veszélyt egy szerkezeti probléma jelenti. Nagy kereskedőcégek vásárolják fel a kiadókat, ez itthon régi, de nem szerencsés hagyomány. Ha egy kereskedőcégnek kiadói vannak, érdeke fűződik ahhoz, hogy a többiek termékeit háttérbe szorítsa a bolthálózatában. A Libri tisztán kereskedőcég volt, és rengeteget használt azzal, hogy nem volt saját kiadói érdekeltsége. Azzal, hogy nagy erőkkel beszállt a kiadásba, és maga is felépített egy igen tekintélyes méretű portfóliót, ez az előny elveszett, szerintem nagy kár érte, érthető az ijedtség.

– Ez teljesen legitim üzleti döntés volt. Mi a kifogásolnivaló rajta?

– Igen, ők is ezt mondják, ilyen az élet, ilyen a kapitalizmus. Nekem azonban bizonyos módszerek ízlésem ellen valók, ha ilyen az élet, ha nem. Nem csak a Libri-csoportot akarom bírálni, nemzetközi szinten is mintha véget ért volna egy korszak. Idáig mindenki figyelembe vette azt a munkát, amit egy szerző piaci bevezetése, felépítése jelent egy-egy országban. A Harry Potter-könyvek jogait egy pici kiadó vette meg, mert senkit nem érdekelt, de nem vették el később sem tőlük. Talán tényleg itt volt már az ideje, hogy nyugdíjba menjek.