galéria megtekintése

Komlóssy Erzsébet emlékére

0 komment


Fáy Miklós
NOL

A mezzoszopránok nem szoktak meghalni. Vannak, persze, markáns kivételek, köztük két hangsúlyos Komlóssy-szerep, Carmen és Gertrudis, többnyire mégis ők a nagy túlélők, akik arról énekelnek, hogy túlélni nehezebb, mint belehalni.

Komlóssy Erzsébet is túlélt. Hosszú évadokat, amikor elfelejtették szerepeltetni, és ő nem panaszkodott, állástalan Kossuth-díjasként bejárt a fizetéséért, élte az életet.

Túlélte előtte a sikereket is, olyanokat, amelyek neki és csak neki adattak meg. Túlélte a pályakezdést, amikor hirtelen akarták volna megterhelni a hangját, mert olyan ereje volt, olyan elemi és természetes adottsággal született, hogy azt hitték, neki semmi nem árthat.

Ő meg eszénél volt, tudta, mit bír, mit nem.

 

Olyan fantasztikus középhangokkal, olyan dús, izgalmas mélységekkel zárta a pályát, amilyennel kezdte. Túlélte, hogy ő ezer operaközeli kiskamasz első tapasztalata a nőiségről, igazolt, engedélyezett és mégis bűnös kaland, más, mint az első szerelem, titokzatosabb és tisztázatlanabb.

Megfeledkezünk róla, hogy aztán váratlanul eszünkbe jusson egy zűrös estén, egy ázott reggelen: Komlóssy a Carmenben.

Komlóssy a Székely fonóban. Kodály miatta írt még egy dalt az operába, mert épp olyannak képzelte a Háziasszonyt, és azóta minden énekesnőnek, aki erre a szerepre vállakozik, meg kell küzdenie Komlóssy Erzsébet emlékével.

Csak azért nem szörnyű a teher rajtuk, mert senki nem várja el tőlük, hogy győzzenek.

Mindenki a maga emlékeit sorolja a halálhírre. Amilyen Mrs. Quickly volt a tévében, ahogy dülleszteni tudta a szemét, vicces volt minden mozdulata, egész lénye.

Pedig nem a humora miatt lett kedvenc. Nekem egy régi, fekete-fehér Amneris a kedvencem. Kleopátra frizurával, mint Liz Taylor a filmben. Ragyogóan énekel, de az arcjátéka az igazán kifejező.

Nincs benne semmi királynősködés, az olasz színésznők mimikájával dolgozik, itt vagyok neki, teljes szépségemmel, gazdagságommal, és nem én kellek.

Reménytelen helyzet, de még ebben a reménytelenségben is annyi büszkeség van, annyi értetlenség, öntudat, hogy az ember megérti: csak a beteljesületlen szerelem az igazi szerelem.

A mezzoszopránok nem szoktak meghalni. Komlóssy Erzsébet halhatatlan.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.