galéria megtekintése

Kiűzetés a Ludovikából

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 25. számában
jelent meg.


Ötvös Zoltán
Népszabadság

Az idei Múzeumok Éjszakáján kémjáték volt a Magyar Természettudományi Múzeum falai között. A látogatók báró Nopcsa Ferenc, az erdélyi kalandor és kém nyomába eredtek. Ő volt Fatia Negra unokája, aki dinoszauruszokat fedezett fel, de volt túrócsempész is és Albániában kis híján királlyá koronázták. Őt megtalálhatta aki ügyes volt, de a múzeum helyét egyelőre nem lelik.

Pedig egyszer már majdnem sikerült. Közel negyedszázada született meg a határozat, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum költözzön az egykori Ludovika épületébe. Ám jött a második Orbán-kormány, és úgy döntött, hogy bár több mint tízmilliárdot már azért költöttek az épületre, hogy múzeum legyen benne – a munkálatok az első Orbán-kabinet idején is folytak –, inkább a Nemzeti Közszolgálati Egyetem legyen ott. Azaz megint a távoli jövőbe vész az évszázados remény, hogy egyetlen épületben legyen a múzeum összes gyűjteménye, kiállítása és a velük foglalkozó munkatársak.

Az udvar alatt húzódik az új kiállítótér
Az udvar alatt húzódik az új kiállítótér
M. Schmidt János / Népszabadság/archív

Bár a Ludovika épülete a Magyar Királyi Honvéd Akadémia céljaira épült 1836-ban, első „lakója” a Nemzeti Múzeum (és benne a Természetiek Tára) volt, amelynek gyűjteményeit az 1838-as nagy pesti árvíz idején menekítették ide. Egészen 1846-ig itt is maradtak, amikor elkészült a szintén Pollack Mihály tervezte Múzeum körúti épület. A katonai akadémia a kiegyezés után, 1872-ben költözött a Ludovika épületébe.

 

A rendszerváltás után nyílt arra először remény, hogy az addig négy helyen működő múzeum egy helyre kerülhet. De a gyűjtemény egyik része ma is a Baross utcában, egy másik a Könyves Kálmán körúti épületben, a harmadik a Ludovikában állomásozik, sőt a Bajza utcában is van anyag. A Baross utcai, igazgatósággal kombinált állattárban a gerinctelen állatok – rovarok, csigák, kagylók –, illetve a gerincesek közül a halak és a kétéltűek példányait őrzik. A Könyves Kálmán körúti épületben van a növénytani gyűjtemény. A két épület csak kivételes alkalmakkor látogatható. Ezért volt örömteli, amikor megkapták a Ludovikát és a pénzt a felújításra, s a kormány úgy döntött: 2003-ra be kell fejeződnie a költözésnek.

Csakhogy az 1994-ben indult rekonstrukciós program 2008-ban leállt. A tizennégy év alatt megújult az egykori lovarda – a régi Alfa mozi –, rendbe hozták a főépület tetőterét és magasföldszintjét, kialakították a látogatók által jól ismert föld alatti tereket és a tőlük elzárt, modern mélyraktárakat.

A részben felújított helyen 1996-ben nyílt meg az első állandó kiállítás, amelyet 2011-ben – a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől 2009-ben elnyert 220 millió forintból – felújítottak. A kiállított zebrát még Kittenberger Kálmán gyűjtötte – pontosabban lőtte –, közel száz évvel ezelőtt. A Xantus János által hozott borneói orangután is ott látható, a magasban egy óriás őscápa – ablakot kellett bontani, hogy beférjen a hatalmas jószág. A Rudapithecus első rekonstrukciója, Gabi, szintén ott csimpaszkodik. Egy lépéssel odébb itthon még sohasem látott rekonstrukció, egy felegyenesedett ember (Homo erectus, azaz Homo heidelbergensis), a vértesszőlősi Samu néz utódaira.

Másfél év alatt húzták fel a nyolcszáz négyzetméteres bemutatót. Majd jött a döntés, hogy a lovarda és a főépület alatti bemutatótér továbbra is múzeum marad – plusz a padlástér és az alagsor –, a kiürített főépület viszont az egyetemé lesz. Ezzel az intézkedéssel a világ legnépszerűbb tudományos folyóirata, a Nature is foglalkozott: egyértelműen a tudományos értékekért aggódók oldalára állt.

A 2013-as év nagy csapása a területvesztés volt. A főépületből ki kellett költöztetni az ásványtárat – szerencsére a tetőtérben elhelyezett embertani gyűjtemény a váci múmiákkal együtt a helyén maradhatott, mint ahogy az emlős- és madárgyűjteményt sem kellett elvinni. A magasföldszintről az ásványtár átköltözött az őslénytárral közös helyiségekbe, míg a könyvtár lényegében maradhatott a helyén. Az alagsorban maradt a molekuláris biológiai laboratórium (ez a DNS-labor, ahol akár a több ezer éves fogzománcból is sok információt nyerhetnek), illetve ott újabb raktárakat alakíthattak ki – idekerült az ásványtár.

A Ludovika föld alatti terében létrejött kétezer négyzetméteres bemutatóhelyre eredetileg a föld nagy élettereit megmutató állandó kiállítást álmodták. Ehelyett húsz-huszonötmillió forintból kihozható időszaki kiállítások várják itt egy évtizede a látogatókat. A pénzszűke annyira égető, hogy nem hosszabbítottak meg határozott idejű szerződéseket, és néhány nyugdíjas kollégát sem tudtak tovább alkalmazni.

A visszaszorulás mellett azonban a múzeum még bővült is: 2012. december 30-ával tagintézményként csatlakozott a gyöngyösi Mátra Múzeum és a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum. Szintén tagintézmény lett a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum, bár ez csak átmenetileg.

„Nagy kihívás volt a hatvani múzeum létrehozása, hiszen az alapötlettől a nyitásig mindent a múzeumi funkció szabályozott. Bajzáth Judit érdeme a megvalósult bemutató. A működtetés azonban állandó konfliktussal járt a múzeum és az önkormányzat között. A vita vége az lett, hogy az önkormányzat visszakérte az intézményt. 2014 decemberétől Hatvané minden felelősség” – foglalja össze Korsós Zoltán főigazgató, aki hosszú évtizedeken át kutató biológusként, zoológusként dolgozott, mígnem olyan helyzet alakult ki, hogy 2013-ban megpályázta a főigazgatói posztot. Kinevezése 2018-ig szól.

A Hatvanban kiállított anyag egy része a Magyar Természettudományi Múzeumé és más országos múzeumoké, amíg a kölcsönszerződések le nem járnak, addig ott marad. Hogy visszakerül-e? A szakágat felügyelő miniszter bármikor úgy dönthet, hogy egy adott műtárgyállományt az egyik intézményből egy másikba helyezi át. Magyarán most az is benne van a pakliban, hogy Hatvan értékes kiállítási anyaghoz jut hozzá – nagyjából ingyen.

De ez csak a kisebb baj, hiszen most a teljes, ötvenezer négyzetméter helyigényű (jelenleg 41 ezer négyzetméteren vannak) intézmény, gyűjteményi anyagát tekintve az ország legnagyobb múzeuma sorsa forog kockán. A Ludovikában az Orczy-kerttel együtt rendelkezésre állt volna a szükséges terület, de a kiűzetés a jövő újragondolására kényszerítette a múzeum vezetését. Olyan helyet képzelnek el maguknak, ahol a gyűjteményi és kiállítóterek mellett van egy legalább száz fő befogadására alkalmas konferencia- és moziterem, ahol természetfilmeket vetíthetnének.

Lehetséges helyszínként felmerült az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet lipótmezei üresen álló műemlék épülete. Alkalmas hely lehetne a lerombolt Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola telke az Üllői úton, de eddig senki sem foglalkozott komolyan a múzeum jövőjével. Ideális helyszín a Müpa környéke, van is szabad terület (a volt Közvágóhíd), csakhogy az magántulajdonban van. Csak a terület 15 milliárdba kerülne, és akkor még nem beszéltünk magáról az épületről. Egy állami tulajdonú telek megszerzése reálisabb lenne.

Jelenleg 230 ember dolgozik az intézményben – a zirci és a gyöngyösi múzeum munkatársaival együtt. A zirci kiállítás a ciszterci apátság területén működik, bérleti díjat is fizetnek érte. A gyöngyösi múzeum működését ugyanakkor a város jelentős összeggel támogatja. Ilyen támogatásra a három fővárosi telephely nem számíthat. „Hiába kopogtatok anyagi támogatásért a józsefvárosi önkormányzatnál, az országos hatáskörre hivatkozva elutasítanak” –meséli Korsós Zoltán.

Azt viszont vicces pletykának minősítette a főigazgató, hogy a föld alatti raktárterületeken hamarosan a közszolgálati hallgatók lövöldözhetnének.Mint mondja, nincs szó arról, hogy újabb tereket kellene átadniuk az egyetemnek. Ha ilyen ötlet felmerülne, csak akkor mennének bele, ha végre megnyugtató módon, hosszú távra rendeződik az egész múzeum helyzete. Ez a szempont része a két fél ingatlanhasználati megállapodásának. Azt azonban ő is elismeri, hogy előbb-utóbb úgyis az egyetem birtokába kerül az egész épület, hiszen nem egészséges dolog, hogy két teljesen eltérő funkciójú intézmény osztozik egy ingatlanon. A kiállítások, a gyűjtemények más körülményeket igényelnek, mint a rendőr- és közszolgaképzés.

„Bármennyire nehéz ezt kimondani, hosszú távon biztosan nem maradhatunk a Ludovikában. 2018-ig szerintem nem mozdulunk, mert a kormány addig nem dönt az intézmény elhelyezéséről” – jósol a főigazgató. Egy új múzeum kellene, amelyet úgy nyitnának meg látványtárként, hogy a tízmilliós műtárgyállományt szinte „ráöntik” a látogatókra. A múzeum a természettudományi oktatás egyik központja szeretne lenni – gyűjteményük megnyitásával kézzelfoghatóvá tennék a természettudományt a diákok számára.

Talán az állandó tárlatnak otthont adó lovardát (lent) is ki kell majd üríteni
Talán az állandó tárlatnak otthont adó lovardát (lent) is ki kell majd üríteni
Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum

Eközben országos szinten felügyelnék a kisebb múzeumok természettudományos gyűjteményeit. Ha kormányhatározattal sikerül elérni, hogy az MTM országos természettudományi kompetenciaközpont legyen, megfelelő költségvetési támogatással, akkor a főigazgató boldogan adná át a helyét, és menne vissza ikerszelvényeseket kutatni. Hogy lesz-e újabb öt év? „Ha folyamatosan ellenállásba és kiábrándultságba ütközöm, akkor nincs értelme a folytatásnak. Ha látok reményt, hogy akár már további öt éven belül megvalósulnak az elképzelések, akkor a folytatást sem tartom kizártnak” – vázolta fel elképzeléseit Korsós Zoltán.

Tavaly 160 ezer ember látogatta meg a fővárosi kiállításokat, a Mátra Múzeum közel 48 ezres, a zirci 26 ezres látogatószámot produkált – ezzel mindenképpen dobogós a látogatottsági listán. Az azonban valahogy nem került komolyan szóba, hogy a Természettudományi a Városligetet múzeumokkal teleszóró Liget Budapest Projekt része legyen.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.