Királyság Amerikában

Egy amúgy egészen jó zenekar valahol a hazai átlagszínvonalon túl, de azért az üveghegyen innen. Colornak hívták, a dobosát utóbb Király Tamásnak. Király hevesen udvarolt a Cini és a Tinik nevű együttes egyik énekesnőjének, Gecsényi Gabinak. Udvarolt, később feleségül vette. A nyolcvanas évek elején történt: az Oktogonon összeházasodtak, utána elrohantak egy fellépésre Debrecenbe, aztán vissza Pestre, majd repülőre ültek, és kilenc óra múlva landoltak New Yorkban. Hogy ők disszidálni? Szó sincs róla! Csupán nászútra mentek, na, jó, ez a nászút egy kicsit hosszúra sikeredett...

Éder Krisztián

Hogy mi várja őket odakint, arról csak sejtéseik voltak. Király Tamásban motoszkált a remény: talán a tengerentúlon is sikerül felépítenie egy muzsikuskarriert. Különféle zenekarokban játszott, dolgozott olykor stúdiózenészként is. Lassan rájött aztán: ami nálunk Color, az a zsúfolt amerikai könnyűzenei piacon alapesetben még csak Black & White... Közben megszülettek a gyerekek: Linda, valamint az ikertestvérek: Benjamin és Viktor. És mert a családot el kellett tartania, nem volt ideje arra, hogy az amerikai zeneiparban is kiszínezze a palettát, kemény, sziszifuszi munkával egy újabb karriert építsen. Jobban jövedelmező foglalkozás után nézett, gyémántkereskedő lett.

Azért a gyerekek mégiscsak a zene környékén kötöttek ki. Király Viktor például­ megtanult dobolni. Egyre magabiztosabban püfölte a kettőnégyet, rövidesen különféle rockzenekarokban tűnt fel. A Van Halen, a Status Quo és Bon Jovi zenéjét szerette.

Belül rocker volt, kívül azonban igazi, amerikai kamasz, aki a New York szélén található Long Island utcáin, perzsa barátai között nyűtte a görkorcsolyát – meglehetősen vadul egyébként. Imponált neki apukája első házasságából származó, Los Angelesben élő féltestvére, aki profi deszkásként bemutatókat tartott, nagy világversenyeken indult.

Tizennégy éves korában, a többi amerikai kamaszhoz hasonlóan ő is kipróbálta a munkát. Előbb fotóműtermet takarított, később egy étteremben szedte le az asztalról a koszos edényeket. Hamar megtanulta: „Ott nem az a jó fej, aki a szüleiből él." Közel tíz évig úszott, belekóstolt az ökölvívásba és rákacsintott a thai boksz világára is.

Úgy emlékszik: önfeledt gyermekkora volt.

2.

Az önfeledt gyermekkornak egy ijesztő esemény vetett véget. Édesanyjáról kiderült, hogy rákos. Király Viktor általában szokatlanul nyíltan beszél erről a nyilvánosság előtt, miként a család tagjai is szokatlanul nyíltan és higgadtan beszéltek erről egymás között. Úgy döntöttek, az orvosi beavatkozás miatt Magyarországra utaznak, aztán a sikeres kezelés után valahogy itt is ragadtak. Pedig Király Viktor számára eleinte csak egy bulizós, csajozós kirándulásnak indult a magyarországi kiruccanás.

Mi tagadás: nem volt könnyű otthagyniuk Amerikát. Főleg nővérének, Király Lindának, aki tizenhárom évesen már a Carnegie Hallban énekelt, és éppen édesanyja betegségét megelőzően vették fel a világ egyik legjobb zeneiskolája, a Julliard előkészítőjébe. Ahonnan egyenes út vezetett volna magába az intézménybe, onnan meg alighanem a világ nagy operaszínpadaira. De neki is maradt Magyarország, ahol Presser Gábor végül a könnyűzene számára fedezte fel.

Király Linda adta öccse kezébe Eric Benét egyik lemezét, és ezzel végleg megpecsételte az ő sorsát is. Viktor ezt az albumot hetekig ki sem vette a lejátszóból, jött aztán Marvin Gaye, Stevie Wonder és ő visszavonhatatlanul beleszeretett a rhytm and blues zenébe. Énekelni kezdett.

Mielőtt azonban végképp énekes lett, tett egy kirándulást a színjátszás világába. Gór Nagy Mária színitanodájába iratkozott be, azt mondja, ott tanult meg rendesen magyarul. Darálta a nyelvtörőket. Zaporozsec-slusszkulcs... Sárga bögre, görbe bögre... A temetőben találtam egy túrótortatartó tálat, ami kipattintotta a melltartópántomat... Társainak parádés paródiákat rögtönzött amerikai sztárokról. Ám hiába hozta remekül a figurát az osztrák akcentussal beszélő Schwarzeneggerről, leendő színésztársainak ez nem volt különösebben vicces, pedig Amerikában ezt a humort falták volna az emberek.

Játszott néhány prózai darabban és játszott a Hairben. Élvezte. Vagy nem. Talán mégis. Vagy inkább mégsem. Maga sem tudta, de ez a bizonytalanság ahhoz elegendő volt, hogy egy idő után megfogalmazódjon benne: tulajdonképpen mégsem akar színész lenni.

Angolt tanított, ebből élt, és közben már nem csak az énekléssel próbálkozott, elkezdett dalszövegeket írni. Persze, hogy angolul. Az első egy Nyugati pályaudvar környékén átélt városi kavargásban jutott eszébe. „Ülök az életem sarkán, a világ forog körülöttem..." valahogy így hangzott, és igen: volt honnan fejlődnie... Aztán a szövegekhez dallamok is kerekedtek, és amikor összegyűlt valamennyi pénze, egy kicsi magánstúdióban meghangszereltette egy-két dalát.

Jött 2008.

És jött a Megasztár.

3.

Izgult. Az mégiscsak komoly verseny volt. Verseny az ismertségért, a szakmába kerülésért, a hallgatókért. A zsűritagok meglepődtek. Fenyő Miklós, Eszenyi Enikő, Friderikusz Sándor és Mester Tamás az első meghallgatáson állva tapsolt. Azt már ők is sejtették, hogy a verseny egyik komoly esélyesét hallják. Egyébként a „Király Linda öccsét". Akiből a Megasztár végére immár Király Viktor lett. És persze megasztár.

A jóképű, közvetlen srác meghódította a közönséget is. Meg a vele interjúk tucatjait készítő újságírókat, televíziós stábokat. A győzelem után picit határozottabb lett, de szerény, barátságos fiatalember maradt. Aláírást kérsz? Oké! Szelfit szeretnél? Állj mellém, és csináld! Bár felbukkant egy főzőműsorban, és zsűritag lett a gyerekek énekversenyében, Az ének iskolája című sorozatban, készült vele számos interjú, és készült róla több címlapfotó, valamint hívták celebműsorokba is, mégsem lett celeb. Nem tudja, hogyan kell azt. Még a híres­ember-partikon is meglehetősen idegenül érzi magát, nem vágyik a túlsminkelt mosolyokra és a magabiztos nevetgélésekre.

Néhány hónapja az amerikai The Voice­ színpadán tűnt fel, ötvenezer (!) jelentkező közül jutott előbb a legjobb száz, majd a legjobb húsz közé az élő adásba. Rendre úgy konferálták fel, mint egy komoly énekest, aki már megnyert egy nagy tehetségkutatót. Kicsit versenyző volt, kicsit sztárvendég. Ha tetszik: kolléga. Így persze nem csoda, hogy a nézők és a zsűritagok nem elsősorban őt akarták felfedezni. Pedig az még a híradásokban is látszott: Gwen Stefani vagy Adam Levine nagyon szerette Király Viktort. Akit így azért mégiscsak megismert Amerika, és akit újra felfedezett Magyarország. Aki megint sokat tanult a show-biznisz világáról, de még arról is: egy sztárnak hogyan kell használnia a tehetségét vagy a közösségi médiát.

Aztán visszatért a valóságba. A kétlakiságba. Abba a különös létbe, amikor valaki egyszerre amerikai és magyar. Nem csak énekesként, magánemberként is. Azt mondja, nem gond ez, mert ő nagy kamé­leon: ha Amerikában vág elé egy autó, akkor angolul jut eszébe a vonatkozó mondat, ha Magyarországon, akkor meg magyarul.

Több interjúban mesélte, hogy nagyon vágyik egy 1967-es Ford Mustangra, de mindannyiszor hozzátette: pontosan tudja, hogy ki kell érdemelnie azt az életérzést, ami egy ilyen autóval jár.

Néha arról is beszél: még egy nagy-nagy vágya van, a Grammy-díj. Ilyenkor sokan meglepődnek, de tulajdonképpen miért is ne vágyhatna rá. Megfelelő úton halad. A Királyok útján.