Ha tehát nem is tökéletesen, de mondjuk, hogy úgyszólván teljesül a kormány és a vele szoros egységbe forrt önkormányzatok nagy ívű terve: a voksolás napjára (legalább részben) véget érnek a leglátványosabb, ebből következőleg választópolgári közérzetet leginkább javítani képes köztéri nagyberuházások, vagyis lehet még jókat ünnepelni. Megnéztünk egy párat, mit adnak ki.
A Kossuth teret felszentelése előtt egy nappal, Wachsler Tamás vonatkozó kormánymegbízott szíves felvezetésével volt szerencsénk megtekinthetni; tapasztalatainkat lapunk internetes verziójában már megosztottuk olvasóinkkal, de talán nem árt, ha ehelyt is ejtünk pár keresett szót a megújult tájról.
|
| A látogatói központ a Kossuth tér alatt - Móricz Simon / Népszabadság |
Nos, mindenekelőtt: a tér, egy célirányos faritkítás következményeképpen jócskán kitágult, nyomorúságos aszfaltját jórészt pompás gránitra cserélték, az alsó széle közepébe egy 33 méteres zászlórudat böktek, a burkolat alá pedig imitt-amott rafinált berendezéseket építettek kánikula esetére: a kőbe fúrt lyukakból vízpára száll majd felfelé, én mondom, remek lesz.
Az Alkotmány utca vonalába, a térszintre hosszanti medencét installáltak, amely roppant attraktív, egyúttal viszont remek tankcsapda is, mert kívülről egy hatvan centi mély gödör határolja, ebből adódóan erre a térre garantáltan nem robog be senki fanatikus TNT-vel megrakott mikrobusszal, sátáni vigyorral az arcán.
Az ígért szobrokat nem láttuk, mert azok később érkeznek, az átültetett József Attilát viszont igen. Annyira nem bánja. Megtekinthettük a még javában készülő, föld alá süllyedt, modern szabású látogatóközpontot is, ahol örömmel nyugtázhattuk: emitt meglepő módon a megrendelőknek végre nem az a része nyert, amely szerint az építészet maximum a rokokóig értékelhető, és kiváltképp: érthető, hanem az, amelyik úgy látja, hogy néha lehet úgy is csinálni, mintha abban az évtizedben élnénk, amelyikben.
|
A leglátványosabb tankcsapda Magyarországon
Móricz Simon / Népszabadság |
A minap bejártuk a feljavított Kossuth Lajos utcai részt és a Ferenciek terét is, amelyekre ugyan továbbra is két komplett sztrádányi forgalom zúdul rá, viszont olyan mennyiségű szemetesedényzet keletkezett rajtuk, hogy ha az ember direkte és lehető legalaposabban célozva akarná a járdára pöckölni a csikket, az akkor is valamelyik hamutartóban kötne ki.
A tér viszonylag jó benyomást tett ránk, klasszak a növendékfák ágyásait környező hatszögű padozatok, a kerekded bicikliőrző vasak, a több helyütt fellelhető, forgatható acélszék-csoportozatok, a belváros más tájain már megszeretett, csonkolt fákat mintázó kandeláberek, és gusztusos lett a részben LED-csíkokkal, részben színes körtékkel megvilágított, különleges alakú oszlopokkal díszített metróaluljáró is.
Nagyjából méltó lesz a 4-es metró megállóinak lélegzetelállítóan modern és nagyvilági forma- és színvilágához. Komoly bajunk csak az Irányi utca felől érkező busz megállójában látható üvegváró oldalából kitüremkedő villamos kábellel, a Jégbüfétől induló aluljáróban felejtett, a népi demokratikus bérelszámoló irodák atmoszféráját idéző neonlámpaburákkkal volt, valamint azzal, hogy a Nereidák kútjából a történtek ellenére sem csorog a víz.
A Párisi udvar előtt álló, jelöletlen óhellén síremlékekre emlékeztető kőalakzatokkal nem vesztünk össze, azokat egyszerűen csak nem értjük.
A munkavégzés alá vont Erzsébet téri Gödröt még nem láthatjuk, a feszes molinók és a még feszesebb strázsák miatt csak a dolgozók és a speditőrök mozgását szolgáló átereszeknél lehet rálesni, annyit azonban így is megállapíthattunk, hogy a térbe sokkal több és főleg nemesb követ fognak beépíteni, mint a tizenkét mester a magos Déva várába, ráadásul jóval kevesebb sírás-rívással.
|
Aluljáró a Ferenciek terén
Teknős Miklós / Népszabadság |
A látványtervekből tudja, aki akarja, hogy ez is rém modern lesz (marad), tehát a publikumnak továbbra is csak a kisebbik része fogja szeretni, még szerencse, hogy nekik is bőven marad örömforrás, sőt vélhetőleg lesz újabb is. A gond errefelé csak az, hogy a buszpályaudvar mögötti parkban ellenben semmi jele a változásnak, a felületeket továbbra sem takarítók kezelik, hanem a közönség, elsősorban cigarettavégekkel, papír zsebkendőkkel, neoluxszal és magas szesztartalmú italok palackjaiból nyert üvegszilánkokkal.
Öröm az ürömben, hogy a park új attrakcióval gazdagodik, egészen véletlenül még ugyancsak a választás előtt: március 27-re elkészül a Lepkeház című attrakció, amelynek faácsolata már negyedkész állapotában is rendkívül izgalmasnak tűnt. Az építményről hozzávetőleg azt kell tudni, hogy egyfajta teátrum lesz, a Budapesti Tavaszi Fesztivál legújabb helyszíne, mely a fesztivál idején vizuális élmény- és találkozópontként várja a látogatókat.
Grandiózus vállalkozás a Ludovika (újabban: Nemzeti Közszolgálati Egyetem) és hátterében megbúvó Orczy-kert felújítása is. Helyszíni szemlénken meghatottan nyugtáztuk, hogy a remek, Pollack Mihály-féle épület aligha lehetett valaha is szebb, mint most, valamint, hogy az előtte lévő, egyelőre kordonnal övezett Ludovika tér című parkot is helyrepofozták, bár a rajta átvezető sétautat – amelyen március végén állítólag elsőként maga Orbán Viktor miniszterelnök fog végighaladni kíséretével – talán szabhatták volna kissé szerényebbre is, akkor egy-két gigatonnával kevesebb murvaőrlemény is elég lett volna, de mindegy, van Budapesten zöldfelület így is, dögivel. Az Orczy-kertben tudomásunk szerint nyáron állnak neki a munkának, a terület egyelőre tehát marad, ami, vagyis a város egyik legdepresszívebb ganédombja.
Kősivatag
A Kossuth téri bámészkodók többsége ottjártunkkor kevésbé volt elégedett a látvánnyal, mint feltételeztük.
A nézők legfőképpen a fákat hiányolták, de beszéltünk olyan járókelővel, akinek a kozmikus léptékű zászlótartó árboccal volt nézeteltérése, és egy másikkal, aki viszont a medencét nem tudta hová tenni: vizesárok – jegyezte meg oly arccal és hangon, hogy attól tartottam, mindjárt köp egyet oldalra. A Ferenciek terén végzett kutatásunk vegyesebb eredményt hozott, találtunk egy fiatal üzletvezető hölgyet, aki szerint minden nagyon szép, minden nagyon jó, főleg hogy nem kell többet az életveszélyes autós alagútban bicikliznie, tekintve, hogy nincs alagút; rossz pontot tőle csak a metróaluljáró kapott, amely véleménye szerint nagyjából úgy van bevilágítva, mint egy rossz diszkó.
Egy vidékről érkezett asszonynak viszont éppenséggel az aluljáró tetszett a legjobban: roppant elégedett a kijáratok áttekinthető jelöléseivel. Megszólítottunk egy idősödő párt is, amely ekképp összegzett: kevés a zöld, ezért nyáron mindenki meg fog őrülni, a csonkafa-kandeláberek tetszetősek, de ide pont nem valók, a buszváró egyenesen felháborító, mindent egybevetve pedig az az összbenyomásuk, hogy egy kősivatagban járnak. Kinek a pap, kinek a papné.
