– Akkor, gondolom, automatája van.
– Igen, gyorsnak kell lenni. De ha van időm, játszom az expozícióval.
– Beállított fotói is vannak?
– A Facebook-korszakban egy másodperc jut egy fotóra.
– Ez mennyire van ínyére?
|
Nem fényképezi szépre a valóságot Szabó Miklós / Népszabadság
|
– Utálom. Minden embernek van egy digitális kamerája, és mint az őrült, készíti százával a képeket. Legtöbbjük meg sem nézi a saját képeit. Ha okosabb, lementi a számítógépére, és akkor ott állnak ezrével. Korábban filmre lehetett dolgozni, az elég sok pénzbe került, az előhívás, illetve a nagyítás költséges volt. Ezek után a legjobbakat beraktuk egy albumba. Ennek a metodikának tíz évvel ezelőtt vége szakadt. Be kell vallanom: én is beleestem ebbe a csapdába. Emlékszem arra, hogy miket fényképeztem az utóbbi években, de egyszerűen nem találom őket. Az például különösen bosszantó, ha egy képnek a nagy felbontású eredetijét nem találom.
Lehet, hogy vissza fogok térni a filmhez, a negatívok száz évig megmaradnak.
Amikor a kiállítás miatt a fotóimat rendszereztem, találtam olyan dobozt, amelyet ötven éve nem nyitottam ki, és a színes Kodak negatív semmit sem vesztett a színeiből. Hol lesznek a digitális képek ötven év múlva?
– A kiállítás anyagát nemrég állították össze, voltak olyan képek, amelyek meglepték?
– Hogyne. Olyan negatívokat találtunk, amelyeket egy New York-i parkban exponáltam. Amikor felnagyítottuk őket, csak akkor ugrottak be, hogy azt fotóztam, miként reagálnak az emberek az időre.
– Az operatőrség és a fotózás mennyire különböző szakma?
– Nem nagy a különbség. Az expozíciónál, illetve a mozgókép világításánál arra kell figyelni, hogy az emberek kimennek a fényből. A mozgást folytonosan világítani kell – ezt meg kell tanulni. Az állókép sokkal egyszerűbb.
Tipikus rendezői gondolkodás, hogy rámutatnak egy helyszínre és közlik, itt zajlik majd a jelenet. Nekem először állóképeket kell készítenem a helyszínről, hogy később lássam a fény hangulatát,
s a forgatáson azt próbáljam reprodukálni.
|
A bajok akkor kezdődnek, amikor mindenki beledumálhat Szabó Miklós / Népszabadság |
– Számos filmtörténeti jelentőségű rendezővel dolgozott együtt, köztük van Altman, Cimino, Spielberg, Brian de Palma, Woody Allen. Operatőrként mennyi levegőhöz jutott mellettük?
– Az operatőrség azért is izgalmas foglalkozás, mert csak annyit tudunk segíteni egy rendezőnek, amennyit enged. Ezt el kell fogadni, a filmes stáb olyan, mint egy hadsereg.
A rendezők zöme szerencsére nem tud világítani.
Ugyanakkor egy operatőrnek a digitális technika előretörésével egyre kevesebb a lehetősége. A felvett képet azonnal látja mindenki a rendezőtől a producerig, és mindenki bele is dumálhat. Itt kezdődnek a bajok.
Névjegy
Zsigmond Vilmos 1956-ban Kovács László operatőrrel elhagyta az országot. A Harmadik típusú találkozások operatőri munkájáért Oscar-díjat kapott.