– Tavaly júliusban megjelentek az irodámban ketten a polgármesteri hivatalból – kezdi mesélni a történetet –, hogy közöljék, megszűnik a Modem Kft., az épület pedig a Déri Múzeum fennhatósága alá kerül. Ez derült égből villámcsapásként ért, a bejelentést semmilyen megbeszélés nem előzte meg. Úgy érzi, megkérdezhették volna legalább azt, hogy kidolgoznak-e javaslatokat a tervezett összevonás esetére. De nem. Egyszerűen szembesítették a város szándékával.
– Kiadtam egy közleményt, miszerint a tervekkel szakmailag nem értek egyet – folytatja Kukla –, amire Kósa Lajos akkori polgármester is kiadott egy nyilatkozatot, mely szerint még egyeztetések várhatók. Ezek után tanácstalanság, hosszúnak tűnő várakozás, erózió következett, ugyanakkor dolgoztunk tovább a faramuci helyzetben. Az évünk aztán az extremitás jegyében telt el.
Két év kiállításai
Február 1-jén bezárt a holland fotográfus, Erwin Olaf kiállítása, ezzel lezárult a Modem nyitása óta tartó nagy érdeklődéssel kísért program. Csak az utóbbi két évből szemlézve, volt kiállítása többek között Birkás Ákosnak, Csontó Lajosnak, Kondor Bélának, Ország Lilinek, Roskó Gábornak, kortárs kanadai printművészeknek, kortárs kínai művészeknek, a képzőművészeti egyetem intermédia szakos hallgatóinak, a Neue Debreczenische Kunst csoportnak. Still címen különleges fotótárlatot rendeztek, volt kiállítás a magyar rajz történetéről, válogatás az Antall–Lusztig-gyűjteményből és összefoglaló az Alföld művészetének kétszáz évéről.
Ahogy elmondja, az önkormányzat legfőbb érve az volt, hogy a Modem a Déri Múzeum szervezeti keretei között immár közintézménynek minősül, s igaz, hogy csak évek múlva, de jogosult lesz plusz állami támogatások lehívására. – Tehát a képlet a nonprofit cég versus közintézmény problémája – szögezi le az igazgató.
– Több hazai példa alapján azonban azt gondolom: nem feltétlenül magától értetődő, hogy múzeumi szervezet jobban képes működtetni egy efféle intézményt, mint a nonprofit társaság. Nem beszélve arról, hogy a Modem önmagában is átalakulhatott volna múzeummá, alkalmas lett volna rá. Nem értem azt sem, miért nem vetődött föl végső lehetőségként az önkormányzatnál, hogy ha szervezetileg betagolják is a Modemet a Déri alá, meghagyják kiállításpolitikai autonómiáját és szakmai stábját.
Kérdésemre elmondja, hogy az elmúlt négy évben a a ház programjáról lényeges bírálatot a fenntartó részéről senki sem fogalmazott meg. A nagy visszhangot kiváltó, sajnálatos Csontváry-kép-lopási ügyet is megpróbálták szakszerűen, tisztán kezelni. Kukla a politika oldaláról leginkább közömbös jóindulatot érzett, amit korántsem gondolt bajnak, hiszen az autonómia légkörét adta. Most ez szép illúziónak látszik, kis túlzással süket csönd vette át a helyét. Mintha a városnak a torkán akadt volna a Modem, „se kiköpni, se lenyelni” nem tudná. – Ha legalább tiszta válaszok volnának arra, mi miért történik – fakad ki. – Ha látnám, hogy az átszervezés a Modem egész története során képviselt ügyet szolgálja. De nem ezt látom.
|
Az igazgató nem tudja, mi lesz
Konyhás István / Népszabadság |
A fő kérdés az volt a számára, hogy mi lesz a programmal, az előre lekötött tárlatokkal. Mi lesz a Modem csapatával? A redukált szerepben megmaradó Modem Kft. átadja a létesítményt egy körvonalazatlan új tagintézménynek, ami törést okozott. Az átadás-átvétel zajlik, vita is van, de korántsem a koncepciók terepén.
– A Modemre mindig úgy tekintettem, mint fantasztikus lehetőségre: generációk találkozóhelye, közösségépítő tér volt, hiánypótló, fontos kiállításokkal, nemzetközi jelenléttel. Éppen ezek igazolták a 2006-os alapítás helyességét és merészségét. Részletes idei programtervről még nem tudok, és nem is kell már erről tudnom. Most megdermedt, megállt az élet. Pedig mindez korántsem pusztán a költségvetés kérdése. Nem arra kell várni, hogy kiderüljön, mennyi pénz jut a Modemre, hanem konkrét tervekkel illik indítani. A Hogyan tovább? kérdésre a mi részünkről az a válasz, hogy a megmaradt stáb fő tevékenységként az egykori debreceni projektgalériánkban képviseli majd a kortárs művészet ügyét.
Majd megoldják
A Modem és az Antal–Lusztig-gyűjtemény sorsára kérdeztünk rá a debreceni városházán, ahonnan azt a választ kaptuk, hogy együttműködésről a napokban egyeztetett Papp László polgármester és Antal Péter, a gyűjtemény tulajdonosa. Egyetértettek az együttműködés fenntartásában és abban, hogy a kollekció egy részének „otthona” továbbra is a Modem legyen. A hivatal minden további nélkül közölte velünk: kiemelten fontosnak tartják a Modem arculatának megőrzését, a képzőművészetben betöltött státuszának erősítését, ezért az átszervezés mellett is megőrzik művészeti autonómiáját.
