Nevek is közszájon forogtak, köztük például a katonai szolgálatot 1979-ben megtagadó Merza Józsefé; az egykor jó papnak készült, mégis inkább jó papává lett, 16 gyermekes Király Ignáczé vagy a katolikus egyházból 1996-ban eretnekként kiközösített teológus és bibliafordító Gromon Andrásé. De az egyszemélyi vezetés ötletét, amint felvetették, nyomban el is vetették.
|
Bulányi György
Szabó Bernadett |
„Most lépett életbe, amire nevelődtünk” – céloz Király Ignácz arra, hogy a Bokor voltaképpen mindig idegenkedett az egyszemélyi vezetéstől, s ezt az idegenkedést korábban csak az alapító atya tekintélye tudta felülírni. Az ő halála óta azonban a közösségben szorongás tapasztalható azzal kapcsolatban, vajon nem esik-e szét a Bokor, ha nem fogja össze senki. Ez a szorongás még akkor is erős, ha közben mindenki tudja: a Bokor már csak azért sem eshet szét, mivel hetven, egymástól számtalan dologban különböző, mégis organikus kapcsolatban lévő kisközösségből áll, s a Bokort a legbiztosabban mindig is ezek – a bokrok – tartották egyben.
„Számomra Jézus az etalon – mondta Bulányi –, neki eszébe se jutott volna olyasmi, mint Péter apostolnak, hogy fogjon egy slaugot, és egyetlen nap alatt háromezer embert megkereszteljen Jeruzsálemben, hanem beérte azzal, hogy 12 fiút elbolondított az apjától és az anyjától. Kisközösségben gondolkodott, tanítványaival bokrot hozott létre.” Azt, hogy hány tagja van a közösségnek, nem tartják nyilván, ám ki lehet következtetni. Ha hetven kisközösség van egyenként 10-14 taggal, akkor hozzávetőleg 70-szer 12, vagyis 840 lehet a tagok száma, de ez csupán a mag, mely köré legalább két nagyobb kör vonható: a Bokor tagjaival személyi kapcsolatokat ápolók, de kisközösség-alapításig nem jutók párezres táborán át a szimpatizánsok több tízezres köréig.
A Bokorban felvevő és leadó kisközösséghez lehet tartozni.
Ha valaki tanítvány egy felvevő közösségben, és érez magában elég energiát és elhivatottságot az apostolkodáshoz, vagyis kisközösségek szervezéséhez, akkor létrehoz egy leadó közösséget, ahol ő már tanító lesz. A gyakorlat szerint a bokrok csak kivételes esetekben számolnak többet 15 főnél. A katolikus egyházban a kisközösségek jelentősége a huszadik század közepén nőtt meg; először az ötvenes években Dél-Amerikában, később Észak-Amerikában és Európában. Annál is nagyobb lendülettel, mivel a népegyházi és tömegegyházi modellek csődöt mondtak. 1975-ben egyedül Brazíliában vagy 40 ezer bázisközösség működött. De az egyik legelső fecske mindenképpen a Bokor volt.
Bulányi 1945-ben Debrecenben megismerkedett a horváth jezsuita Pater Kolakoviccsal, vagyis Sjepan Tomislav Pogaljennel, aki meggyőzte őt arról, hogy a kommunisták alatt az egyház csak kisközösségekben maradhat fenn. A 26 éves piarista pap nagy elánnal belevágott a szervezésbe. Mozgalmának tagjait szimplán bulányistáknak hívták, s csupán a hetvenes évektől kezdték általánosan használni önmeghatározásra a kívülről rájuk aggatott címkét: hogy bokrok volnának ők, sohasem fák; kicsik, sohasem nagyok. Az elnevezés mindemellett a mózesi égő csipkebokorra is utalni kívánt, amely örökké ég, és soha nem hamvad el.
A kisközösségek szervezését a pártállam 1952-ben államellenes összeesküvésnek nyilvánította, és Bulányi Györgyöt a „demokratikus államrend megdöntésére irányuló tevékenység” vádjával életfogytig lani börtönbüntetésre ítélte. 1956-ban kis időre szabadon engedték, majd újra börtönbe vetették, ahonnan végül 1960-ban, amnesztiával szabadult. A hetvenes évek derekától, a Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet után a kisközösségek szervezését a hatalomnak már el kellett tűrnie, ezért a Bokort más úton próbálták ellehetetleníteni.
1982-ben történt Bulányi második elítélése, amikor a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia eltiltotta őt a magyarországi templomokban való nyilvános misézéstől, vagyis olyan szankcióval büntette, amelyet – szemben például a kiközösítéssel vagy a felfüggesztéssel – a katolikus kánonjog nem ismert, amiért is Bulányi meg volt róla győződve, hogy a kommunista államhatalommal mindenben kollaboráló egyház csupán végrehajtotta azt a büntetést, amelyről valójában az állam döntött. (Rehabilitálására 1997-ben a Vatikán kezdeményezésére került sor: a Hittani Kongregáció, bár tanítá sait tévesnek, veszélyesnek és félrevezetőnek ítélte, bennük eretnekséget nem talált. Ennek ellenére Bulányi 13 évvel később bekövetkezett haláláig persona non grata maradt a katolikus egyház fősodra számára.
A szélesebb közvélemény akkor ismerte meg Bulányi és a Bokor nevét, amikor 1979-ben Merza József 47 éves matematikust, négygyermekes családapát 19 napos tartalékos továbbképzésre behívták katonának, ám ő megtagadta a katonai szolgálatot. Őt követve 1989-ig, az alternatív sorkatonai szolgálat bevezetéséig még 24 Bokor-tag tagadta meg a katonáskodást. Legtöbbjüket hároméves fogházbüntetésre ítélték. 1979 és 1989 között Magyarországon összesen 758 ember tagadta meg a sorkatonai szolgálatot, közülük 700 jehovista volt – mégis a bulányisták váltak botránykővé. Vajon miért? Mert a Bokor rendszeresen nyilatkozott a szamizdat Beszélőnek, a Szabad Európa Rádiónak, a külföldi sajtónak – vagyis használta a médiát.
A rendszerváltás óta a Bokor élete nem lett könnyebb. Igaz, bevezették az alternatív katonai szolgálatot, a szamizdatos megjelenések után folyóiratok alakultak (Érted Vagyok, Koinónia), beindult a könyvkiadás stb., de a magyar gazdaság válsága, a társadalom súlyos megosztottsága és erkölcsi romlása a Bokor tagjait azóta is frusztrálja. A tagság nem nő, Magyarországon a népesség sem (kivéve a Bokor családjait, ahol az átlagos gyerekszám 3,6). Szellemi orientációjukat tekintve a közösség tagjai egykor túlnyomórészt katolikusok voltak, nem véletlenül definiálták közösségüket „katolikus bázisközösségi mozgalomként”.
Ma „katolikus” helyett inkább „katolikus gyökerűt” mondanak, s általában „jézusi tájékozódású erkölcsi megújulási mozgalomként” határozzák meg magukat, amelyhez mindenféle politikai, vallási és egyéb elkötelezettségű emberek tartozhatnak. Király Ignácz szerint ma négy meghatározó irányzat van a közösségben: az „ortodox bokristák”, az „ezoterikusok hívei”, a „buddhista lelkiségűek”, valamint az „átlagtesók”. Igaz, ebben nincs semmi rendkívüli, a Bokor felekezeti szempontból mindig is megengedte a legnagyobb sokszínűséget, a buddhizmustól az ateizmusig.
Tagjait mindig önálló gondolkodásra és autonóm cselekvésre nevelte, és sosem tiltotta, hogy a tagok akármely, sőt akárhány felekezethez tartozzanak – ezért sem válhatott például a Bokor az évek során önálló felekezetté. Az öt éve halott Bulányi szerint: „Ötezer tévedhetetlen hitvallás van a világon, s az egyikhez tartozni kell. A Bokor számára a lényeg a jézusi üzenet. Az pedig bármelyik hitvallás mellett elszabotálható – vagy megvalósítható. Kicsinek kell lenni, szelídnek kell lenni, szolgálni kell a másikat, osztozni kell.”
Ez azt is jelenti, hogy a Bokor kereszténysége is csak abban az esetben biztos, ha e szón nem Krisztus-hitet, hanem Jézus-követést értünk. Ezért nevezte el a Bulányi atya és a Bokor közösség című 1996-os német nyelvű disszertációjában Máté-Tóth András teológus – a görög akolouthein (követni) szóból – „akolutológiának” a Bokor teológiáját.
A Jézus-követés – ez derül ki a KIO-ból, az alapító atya Keressétek Isten Országát! című fő művéből is – mindössze három dolgot jelent: adni kell, szolgálni kell, és el kell vetniminden erőszakot. Ezenkívül elég, ha betartjuk az erkölcsi alapszabályt: „Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” Bulányi szerint ezt korszerűbben úgy lehet mondani: „Akarjatok kivétel nélkül minden embert odaültetni az élet asztalához.”
