Az ipartestület elnöke, Vidra Zoltán szerint a kormányzati előírás alapján visszamenőlegesen kimutatást kell végezniük a működésük területén lévő gázkészülékek teljesítményéről, a füstcsövek lekötéseiről. A pluszmunkák miatt kénytelenek a tevékenységüket racionalizálni, a létszámot csökkenteni. De a szakembereket –a szolidaritáson túl – azért sem küldik el, mert a törvény szerint a díjcsökkentés ellenére, jövőre még tovább bővül a cégek feladatköre.
 |
| falseMóricz-Sabján Simon / Népszabadság |
A költségeket az is növeli, hogy a rezsicsökkentés kormánybiztosa által megálmodott betűtípussal és színezettel új számlatömböket kényszerültek nyomtatni, aminek árát a kisvállalkozások szintén képtelenek kigazdálkodni. Ráadásul a kormányzat a rezsicsökkentés mámorában még azt is megakadályozta, hogy a kéményseprők az – egyébként alacsony – inflációval korrigálják a szolgáltatásaik árát. A kettős szorításban dolgozó cégvezetők sora nyilatkozta, hogy érzésük szerint az állam tudatosan kezdte fojtogatni őket, emiatt többen már önként bedobták a törülközőt. Elsőként egy mohácsi cég húzta le a rolót, emiatt Baranyában tizenhárom helység maradt ellátatlanul. Több tucat település került hasonló helyzetbe Vas, Győr-Moson-Sopron, de Borsod megyében is. A csődbe jutott vállalkozók azonban nem mernek nyilatkozni: attól félnek, ha bírálják a kormányzat rezsiharcát, akkor a hatalom utánuk nyúl, és későbbi életüket is ellehetetleníti. Ilyen mértékű egzisztenciális szorongást az újságíró csak a szocializmus vadabb éveiben tapasztalhatott Magyarországon.
Ahol a vállalkozó visszaadja az ipart, ott a törvény szerint a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság feladata új kéményseprő céget találni. A Belügyminisztérium alá tartozó hivatalnak azonban nincs könnyű dolga. Részben azért, mert legtöbb esetben a vállalkozó nem hajlandó ráfizetéssel dolgozni, és hiába ígér a katasztrófavédelem magas kompenzációt a kijelölt közérdekű közszolgáltatónak, aki papíron emiatt felárral végezheti el a munkát – ami önmagában is nevetségessé teszi a rezsicsökkentést –, ha a jelenlegi gyakorlat szerint a vállalkozó a beígért állami kompenzációnak csak töredékét, legfeljebb tíz százalékát kapja meg. Ennek ellenére sem merik sokan visszautasítani az állam felkérését, emiatt a még talpon lévők is a csőd felé tartanak. A lapunknak névtelenül nyilatkozók abban reménykednek, hogy előbb-utóbb a kormány belátja: a rezsicsökkentés tönkreteszi ezt az életbe vágóan fontos iparágat, és a bekövetkező füstmérgezések kikényszerítik majd a normális költségek elismerését.
Információink szerint, akad olyan település, ahol hetek óta nincs kéményseprés. A szakmai ipartestület jelzése szerint Pest, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Somogy és Nógrád megye cégei július első napjaiban álltak le a munkával. Vidra Zoltán szerint – aki az ipartestület elnöke és szolnoki vállalkozó is egyben – ez azzal is jár, hogy rövidesen 500 ember végkielégítés nélkül utcára kerülhet. Vidra elhárította az interjúkérésünket, szerinte már semmi nem akadályozza meg a kéményseprő vállalkozások tönkretételét. A csőd elől menekülve ugyanis hiába jelentették be a „szolgáltatások leállítását”, ha például a Hajdú megyei önkormányzat – és persze többmás önkormányzat – azt nem hajlandó tudomásul venni. A legfrissebb hírek szerint bírói úton akarják kikényszerítetni a munkát, hivatkozva a korábban megkötött szerződésekre. Ezekben persze még az eredeti, magasabb szolgáltatási díjak szerepelnek, de a kétharmados többség a közszolgáltatási törvényből kiszavazta azt a paragrafust, amely előírta, hogy a szolgáltatás díjának legalább a vállalkozó önköltségét tartalmaznia kell.
Pedig nem „gonosz” multikról, hanem igyekvő magyar kisvállalkozókról van szó, akik hét megyében bedobták a törülközőt. A többi megyében az év végégig kitartanak valahogy. A rezsiharc okozta sebeket a Magyarországi Kéményseprőmesterek Országos Szövetségének tagjai az alkalmazottak fizetésének durva csökkentésével, a cafeteria teljes felszámolásával, a műszaki fejlesztések elhalasztásával próbálják kivédeni. A szövetség elnöke, Leikauf Tibor azt mondja, hogy ha ők leállnak, akkor nemcsak az életveszélyes kémények maradnak, hanem az új építésű ingatlanok tűzbiztonsági előírásai sem készülnek el az országban, ami az egész építőipar működését megzavarhatja.
Akadnak persze olyan önkormányzatok is, ahol felfogták, hogy a kéményseprés fenntartása fontosabb, mint a politikai népszerűség. A fővárosban, illetve Borsod megyében a szolgáltatások fenntartása érdekében a helyhatóság a zsebébe nyúlt, hogy megtérítse a valóságos költségeket. Miskolc egyenesen saját céget alapított, hogy az önkormányzati választások előtt fenn tudja tartani a szolgáltatást.
A szakterület ismerői szerint szó sincs arról, hogy a kormány, illetve a területet felügyelő minisztérium ne tudná, hogy milyen rombolás folyik. Többen úgy vélik, a jelenlegi helyzetet addig akarják fenntartani, amíg a kéményseprés, a tüzeléstechnika állami vagy önkormányzati tulajdonba kerül, vagy esetleg Fidesz-közeli nagyvállalkozók veszik át a 6-6,5 milliárdos piacot. Az egyik ilyen „várományos” a négy megyét, Komárom-Esztergom, Nógrád, Somogy és Pest megyét is ellátó cég, a Magyar Kémény Kft., amelynek ügyvezetője dr. Korom Norbert Lajos. Őt – információink szerint – a legmagasabb szinteken fogadják. Dr. Korom a kéményseprés jövőjéről interjút ígért, de miután a főhatóságánál hosszas tárgyalást folytatott, többé nem fogadta hívásunkat. Ez persze még nem jelenti azt, hogy állami segédlettel ne kebelezhetné be a csőd felé tartó kiszemelt kisvállalkozásokat, hiszen míg más cégek folyamatosan elbocsátásokra kényszerülnek, a Magyar Kémény ma is vesz fel kéményseprőket.
Amíg a szakma és a tulajdonviszonyok sorsa el nem dől, addig a csendes gyilkos csak ül és figyel. Van mire: statisztikai adatok szerint csak a fővárosban 44 ezer, az ország területén pedig több százezer veszélyes kémény üzemel. Ezek szinte bármikor szén-monoxid-mérgezést okozhatnak.
