A magyar rocktörténet legkülönlegesebb nagylemezét bemutató fotót látja most, Nyájas Olvasó. A műtárgyból mindössze húsz darab készült, így persze kereskedelmi forgalomba sem került, emellett garantáltan nem hordoz egyetlen árva hangot sem, tekintve, hogy kifejezetten a hanghordozás igénye nélkül hozták létre.
Az anyaghasználatra utaló Furnér 1 címet viselő kompozícióért a sajnálatosan halványuló emlékű Topó Neurock Társulatnak lehet hálás a zeneirodalom. Az Ivánka Csaba (színész, színházrendező), Patai Tamás (gitáros), Lakatos Bétóven Dezső (színházi díszítő és szólógitáros), Fodor István (színpadmester és basszusgitáros), nem utolsósorban pedig Merena Sándor (kelléktárvezető és dobos) zenei, színpadi és szövegírói képességeit nemes foglalattá ötvöző, a honi progresszív rockot új szintre emelő formáció 1988 tavaszán úgy érezte, elégséges volumenű és színvonalú zeneszámot állított elő ahhoz, hogy a hazai hanglemezgyártás is megálljon mellette egy pillanatra.
A tagok egy szép napos, avagy randa esős délutánon bemasíroztak hát az Országos Rendező Iroda (ORI) Vörösmarty téren állott üvegpalotájába, egyenesen, avagy némi cikcakkokkal Erdős Péter popcézár hatodik emeleti irodájába, hogy sínre is tennék akkor a projektet legott. Visszaemlékezések szerint a közép- és késő-Kádár-kor könnyűzenei univerzumának megkerülhetetlen türannosza hírhedten rút világosbarna műbőr (szkáj) kanapéján dölleszkedve fogadta a csoportozatot, amelyet nem kínált hellyel, arra a kanapéra leülni ugyanis csak két embert tartott elég méltónak Erdős az országban, Csepregi Évát és Koncz Zsuzsát, akikről viszont nem tudjuk, hogy büszkék voltak-e a gesztusra, avagy sem.
Szó szót követett, avagy nem, mindenesetre kisvártatva közölte az egybegyűltekkel, hogy: kizárt. Indoklásképpen tudatta, hogy nem érti a rockzenét, ezzel parallel viszont nem is szereti, így hát a maga részéről végzett is. Mint a műtárgy gazdája, a rockzenei szakíró és gyűjtő Zoltán János elárulta, Erdős Péter nem csak a rockzenét nem értette. Egy ízben például megvallotta: a Himnuszt is csak onnan ismeri fel, hogy az az a nóta, amire az emberek fel szoknak állni.
