Ez a kulcsszó, vagyis az alkalmatlanság abban a műegyetemi tanulmányban bukkan fel először, amelyben műszaki, áramlástani és gazdasági szempontból vizsgálták a megvalósíthatóság kérdését, s
egyértelműen nemleges választ adtak rá. Itt a legszélesebb és a legsekélyebb a Balaton,
a parttól több mint 400 méterre, egy homokpad után kezdődik a mély víz. Ezért kell ilyen hosszú mólót építeni, és a bejáratot meg a mólókarok belső oldalát alaposan megkotorni, majd a későbbiekben is folyamatos kotrással tisztán tartani.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
Az alacsony víz hajózási kockázatot is jelent: ha valaki erős szélben, nagy hullámverésben egy mély merülésű hajóval elvéti a keskeny kikötőbejáratot, azonnal a homokpadon találhatja magát meg a hajóját. Az állandó nagy szél pedig szinte garantált: szemben van a Tapolcai-medence, vagyis az északi parton sem fékezik hegyek a légmozgást, a 7 kilométer széles tómeder fölött akadálytalanul gyorsulhatnak fel a légtömegek, nem véletlenül ez a tó legismertebb szörfös partszakasza.
Egyes számítások szerint még a kikötő belsejében is túl nagy lesz a hullámzás a biztonságos hajótároláshoz. Ami az áramlástani kifogásokat illeti, a szél felkavarja az iszapot, a lebegő hordalék pedig mindig a sekély parti sávban köt ki, és ott a parttal párhuzamosan áramlik – illetve a móló miatt most már csak áramlana. A nyugati szárnál tavasz óta negyvencentis iszapréteg halmozódott föl. Ezt bárki ellenőrizheti, elég hozzá besétálni a vízbe, vádliig ér az iszap. Ennek ellenére Pintér Sándor belügyminiszter az LMP-s Sallai R. Benedek írásbeli kérdésére azt válaszolta: „jelentős káros feliszapolódás nem várható a kikötő környezetében” – bár azt azért elismerte, hogy folyamatos kotrásra lesz szükség.
A területet jelenleg is kotorják, az iszap pedig a kiadott engedélytől eltérően a berekbe, vagyis a tavat övező védett (Natura 2000-es) lápos területre kerül.
A láp más szempontból is érdekes: pont a kikötő mólójának „talpánál” folyik be a tóba egy berekcsatorna, a Rigó-árok, és folyamatosan tölti a kikötőmedencét a lápos vidékről hozott, magas tápanyag- és humusztartalmú, barnás vízzel, ami ártalmatlan ugyan, de nem túl esztétikus, és előre garantálja, hogy az algák és a különféle vízinövények jól érzik majd magukat a környéken – nem feltétlenül a hajósok örömére.
Ami a sok szempontból ellenjavallt kikötőépítés engedélyezését illeti, arról a legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy nem volt szokványos történet. Az amúgy nem az engedékenységükről híres magyar hatóságok itt egy ideje kedvező hátszelet biztosítanak a projektnek.
Az előzményekről egy szakértő ezt írta Sallainak: „Natura 2000-es területen csak kiemelt fontosságú közérdekből lehetett volna ilyen beruházást megvalósítani, azaz az emberi egészség és élet védelme, a közbiztonság vagy kiemelt környezetvédelmi célkitűzés érdekében – itt egyikről sincs szó, az engedélyt nem lehetett volna kiadni. Ráadásul az engedélyezési dokumentációból hiányzik a Natura 2000-es hatásbecslés, ami az adott területen kötelező lenne. A 2014. október 27-én kelt vízjogi létesítési engedélyt 2015. március 25-én módosították, törölve azt az alapvető természetvédelmi követelményt, hogy a tómeder területét érintő munkálatokat csak a vegetációs és ívási időszakon kívül, szeptember 1. és március 1. között lehet végezni.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
Indoklás nélkül, hasraütéssel megállapították, hogy a módosításnak táj- és természetvédelmi akadálya nincs – hangsúlyozom, egy Natura 2000-es területen! Éppen azért kellett volna a hatásbecslés, hogy kiderüljön, milyen természetvédelmi szempontokra kell figyelemmel lenni! Az építési engedély is szabálytalan. A Balaton kiemelt üdülőkörzet területrendezési tervének elfogadásáról és a Balatoni területrendezési szabályzat megállapításáról szóló, legutoljára 2013-ban módosított 2000. évi CXII. törvény 35. §-a kategorikusan tiltja új kikötő létesítését, amikor úgy fogalmaz: A tómeder övezetén
a) a Balaton tómedre az érvényes partvonal-szabályozási tervben meghatározottakon túlmenően nem csökkenthető;
b) a Balaton jogi partvonalát – a partvonal-szabályozási tervtől eltérően – megváltoztatni és az élővilágra, a vízminőségre káros befolyással bíró tevékenységet végezni nem lehet;
c) a parti móló, hullámtörő, kikötői építmény és a fürdőházak eredeti formában történő újjáépítése kivételével a tómederbe állandó építmény, sziget nem építhető.
Márpedig itt szűkült a tómeder, a vízminőségre káros műtárgy épült, ami nem minősíthető semmilyen korábbi építmény újjáépítésének.
A közel egy évtizeden át egy helyben topogó engedélyezési folyamat tavaly gyorsult fel jelentősen, ami azt valószínűsítené, hogy a beruházók jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkeznek. A valóságban ez az eset sokkal inkább azt bizonyítja, hogy a közpénzből (400 milliós uniós támogatás segítségével) a közvagyon (vagyis a tómeder) felhasználásával megtermelt magánprofitnak nincs politikai színezete.
A beruházó Előny Kft.-t képviselő Deák Gábor, Kecskés Egon és Heves István neve az ÁNTSZ-laborhálózat privatizálása kapcsán forgott korábban a sajtóban:
az ő közreműködésükkel vette meg az Euro-Labor Invest Kft. 2006-ban, vagyis a Gyurcsány-kormány idején 48 millió forintért a laborokat úgy, hogy a tiszti főorvos szerint csak a műszerpark 750 millió forintot ért, az elbocsátott dolgozók végkielégítését az állam vállalta magára több mint 500 millió forint erejéig, és a cég még abban az évben 1,6 milliárdos nettó árbevételt ért el. (Heves akkor az ÁNTSZ szerződéses projektvezetője volt, vagyis elvben az eladó oldalán állt, Deák a vevőt képviselte, és Kecskés életrajzában is az szerepel: „részt vett az ÁNTSZ Laboratórium Kft. privatizációjában, az ehhez kapcsolódó befektetési projekt kidolgozásában”.) Deák Gábor az egri kórházzal csődbe jutott HospInvest vezetőségében is benne volt.
Az Előnyt az a Növekedési Hitel Bank hitelezi, amelyben igazgatósági tag Szemerey Tamás Béla, Matolcsy György unokatestvére. Az 1800 lakosú Balatonfenyvesen (ahol már 400 követője van a beruházás megakadályozására szerveződött Facebook-csoportnak) azt beszélik, hogy a keszthelyi kikötőbizniszből nemrég látványosan kihátrált miniszterelnöki vőnek, Tiborcz Istvánnak is lehet valami köze a hirtelen megtáltosodott fenyvesi projekthez, ezt azonban leginkább csak arra alapozzák, hogy a Tiborcz gyerekek a kikötő telkének közelében, a Daru utcában nőttek fel, a helyismeretük és a befolyásuk is adott, hogy segíteni tudjanak az üzlet sikerre vitelében.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
A nyilvánvalóan szabálytalan engedélyek, a természetkárosítás és a politikai kapcsolatok vélelmezhető magántőkére váltása miatt Sallai R. Benedek több jogi lépésre készül: feljelentést tesz ismeretlen tettes ellen hivatali visszaélés, természetkárosítás és a közélet tisztaságát veszélyeztető bűncselekmény gyanújával. Szerinte nem kellene hagyni, hogy visszatérjen a 90-es évek vadkapitalizmusa, amikor sokan a Balatont is magánterületükként kezelték.
Találkoztunk olyan emberrel is, aki örül a kikötőnek. Egy horgász hosszan ecsetelte, hogy a kotort kikötő mennyivel jobb horgászhely lesz. Ellendrukkert azonban sokkal könnyebb találni Balatonfenyvesen.
– Ide néhány tucat férőhelyes kishajókikötőt kellett volna építeni azoknak a vitorlásoknak, amelyek most a nádas szélárnyékában horgonyoznak. A komolyabb, tőkesúlyos hajók ezt a részt messzire elkerülik. Az óriáskikötő és a mellé épülő szálloda – uniós pénzből – természetesen sokkal jobb üzlet, akkor is, ha végül esetleg bebukik.
Látjuk, hogy a beruházókat nem igazán izgatja a kockázat, még a szélviszonyokkal sincsenek tisztában. Itt akkor is lehetnek viharos széllökések, ha másutt a tavon szinte szélcsend van. Nem ok nélkül járnak ide a szörfösök még külföldről is – meséli a fenyvesi vitorláséletben otthonos informátorunk, majd búcsúzóul még hozzáteszi: „Az egyik tulajdonos nemrég a fülem hallatára mondta, mintha valami újdonságot árulna el: úgy tudja, hogy néha szoktak errefelé szörfözni, bizonyára jó a szél, már meg is bontotta két helyen az új mólót”.
