– Ő nem, de mások igen, és közülük sok szereplőtől a Hemingway Alapítvány agyagtáblákba préselt valódi kéznyomot is kért néhány évvel ezelőtt. Ezek eddig pizzériákat díszítettek, de az alapítvány segítségével most átkerültek a Rockmúzeumba. Így már ott látható mások mellett Pege Aladár vagy Cserháti Zsuzsa kéznyoma. A mai napon érkezett egy szitár is, úgyhogy érdekes újdonságok bőven akadnak. Már talpalatnyi hely is alig van a kiállítóterekben.
|
B. Tóth László mögött a híres képet idéző szobor: A gitár legyőzte a kalapácsot
Marjai János / MTI |
– Honnan lehet ennyi relikviát, hangszert, technikai eszközt összeszedni?
– Barátoktól, padlásokról, gyűjtőktől. Nekem például megvoltak a régi hangrögzítő eszközeim: a Mambó meg a Szikra magnó. Mások fényképeket őriztek otthon, a zenészek pedig egy-egy hangszert, technikai berendezést, plakátot. Van egy nyolc-tíz emberből álló önkéntes gárdánk, ők is nagyon sok mindent összevadásztak. Igaz, rengeteg tárgy csak kölcsönben van nálunk. Szörényi Levente gitárja például, amikor nem használja, akkor kiállítási tárgy, de amikor szüksége van rá, bejön érte, leakasztja a falról, beteszi a tokba, elviszi, és amikor megint nem kell neki, visszahozza.
– Hogy a Rockmúzeumban gitárok, erősítők, fényképek, plakátok, az Omega első füstgépe, Radics Béla legendás pólója, az első, hazai Moog szintetizátor látható, azt értem. De hogyan került ide a Szabad Európa Rádió stúdióberendezése?
– Ehhez sok kitartás és a Széchényi Könyvtár segítsége kellett. Mindenesetre nagyon örülünk neki, mert ez nemcsak a magyar rock történetének, de a magyar történelemnek is része.
– A relikviák több vándorkiállításon vettek már részt, legutóbb Székesfehérváron mutatták be egy részüket. Ez rendszeres lesz?
– Rendszeres, bár a mi kollekciónkon kívül van még több, hasonló gyűjtemény. Tudom, Schuster Lórinak van a P. Mobil történetére épülő kiállítása, Zoltán János újságírónak is van seregnyi rockzenei emléke. Reméljük, egyszer közösen is kiállíthatjuk mindezeket.
– Marad ideje a Poptarisznyát töltögetni az internetre?
– Annak idején majdnem 23 évig ment a rádióban, most már a neten hallható napi 24 órában. Igaz, bizonyos adásait földi sugárzású adók is átveszik. Ám a legtöbb időm a múzeum dolgaira megy el, és nincs kétségem, ez a munka örök időkre szól, mert mint tudjuk: a rock örök.
