A két szerkesztő arra a következtetésre jut, hogy a baloldali és liberális eszmerendszer napjainkra összemosódott egymással a közbeszédben, így a „szoclib" gondolkodásmód már régen nem tükrözi a modern baloldaliságot. De milyen is az a modern baloldaliság? Milyen a magyar baloldali, amikor nem liberális? Miért antikapitalista, ha egyszer ő is élvezi a tőkés rendszer ipari-technikai vívmányait? Mi a baja a kapitalizmussal azon kívül, hogy nálunk eufemisztikusan piacgazdaságnak hívják, hogy kíméljék fülünket a szó „osztályharcos" jellegétől? Mit gondol a marxizmusról egy baloldali, ha nem marxista? Hogyan közelít a közéleti problémákhoz, s miképpen rangsorolja azokat fontosság szerint? Milyen szellemi hatások érik? Milyen olvasmányok alakítják a világról és a társadalomról vallott nézeteit? Efféle kérdésekről szól ez a könyv.
A szerzők között nincsenek politikusok, de vannak irodalmárok, írók, filozófusok, társadalomtudósok, tanárok, újságírók (utóbbiak között például lapunk két munkatársa, Pető Péter és Tanács István, aki Borbély Szilárd Nincstelenek című remekművét, valamint Király Erzsébet Kedves naplóm! című munkáját ajánlja a figyelmünkbe). Legszívesebben a teljes ötvenes listát kimásolnám, de erre nincs mód, sem hely, így hadd emeljek ki három írást, amely visszaadhatja a kötet sokszínűségét és izgalmasságát.
Az elsőt Krasztev Péter írta Jeremy Rifkin Zero Marginal Cost Society (A nulla határköltségű társadalom) című, 2014-ben megjelent kötetéről.
Jeremy Rifkin (magyarul még nem kiadott) művét Krasztev szerint „úgy érdemes olvasni, mint a posztjobbos áfium ellen való orvosságot: immunitást nyújt a pszeudonosztalgikus történelemhamisítás, a bezárkózás és általában az össztársadalmi retardáció ellen". Könyve nem más, mint a kapitalizmus sírfelirata – idézi Krasztev –, hiszen a Rifkin által jósolt (remélt) jövőben a közösségi felhasználás révén megváltoznak (demokratizálódnak) a fogyasztói szokások, az energiát mi magunk termeljük, 3D-s nyomtatóval állítjuk elő szükségleteinket, vagyis a megosztható dolgok olcsóbban jutnak el mindenkihez, emiatt a „nullához" közelít az áruk, a tőkéseknek pedig csökken a profitjuk. Egyszerre leszünk kapitalisták és proletárok, boldog jövőnk „kaproletárjai", egyesüljetek...
Szeretném kiemelni Radics Viktória kiváló összefoglalóját Radomir Konstantinovic A vidék filozófiája című, szerbül 1969-ben megjelent, magyarul pedig éppen Radics fordításában 2001-ben kiadott munkájáról, amely ritka különleges tanulmány a mucsai mentalitásról, azaz a provinciális, beszűkült, korlátolt és bezárkózó gondolkodásról. Ez a „filozófia" persze nem a szó földrajzi értelmében vett vidék sajátja, inkább a félreértelmezett hagyományőrzéssel rokonítható. A mucsai azt hiszi, hogy népének egyszerű ősei tiszta, romlatlan világban éltek, amelyet csak az eredendően erényes vidék – a nagyvárosi szennyes eszmék által besározott, de még megmenthető „vidék" – őrizhet meg a jövőnek bármi áron. A mucsai moralitás szerint a biztonságos „vidékeden" a „tisztaság" őrzője lehetsz, de ha szélesre tárod a kaput, s engedsz „a gyanús nemzetköziség" ördögi csábításának, akkor elveszejted népedet. Radics Viktória ajánlata az, hogy a baloldali szellemiség kritikai potenciálja Konstantinovic művéből is meríthetne erőt.
Végül hadd hívjam föl a figyelmet Tamás Gáspár Miklós írására, amely Guy Debord marxista gondolkodó, író, filmrendező fő művéről, A spektákulum társadalma (La société du spectacle, 1967) című munkáról szól. TGM hozza a tőle megszokott ragyogó formáját: vibráló vehemenciával kioszt mindenkit, aki a „nyugati marxizmus végpontján álló" Debord kapcsán szerinte félrebeszélt valamelyik világnyelven, de a tévedéseiért helyrerakja a 2006-os magyar kiadás szerkesztőjét is. A könyv egyik legélvezetesebb írása az övé, de olvassák el a maradék 49-et is.
50 könyv, amit minden baloldalinak ismernie kell. Noran Libro, 2015. 304 oldal, 2990 forint
