— Mindenki úgy tekintett önre, mint Ferencsik János természetes örökösére. Az elfogadottsága, kifejező vezénylő mozdulatai, mind arra predesztinálta, hogy ön vegye át az Állami Hangversenyzenekar vezetését. Fájlalja, hogy végül nem így lett?
 |
„Azt kérték, hogy a zene lelkét adjam át”
Móricz-Sabján Simon |
— Tíz évig vezettem a zenekart, és úgy éreztem, hogy ennyivel viszonozni tudtam mindazt, amit Magyarországtól kaptam.
— Ha Magyarországon valakitől azt kérik, nevezzen meg egy karmestert, nagy valószínűséggel Kobajasi Kenicsiró nevét mondja.
— Ez mindenképpen a verseny következménye. Akkor a televízió nagyon nagy hatással volt mindenkire, és utána még évekig rendszeresen tudtam fellépni Magyarországon, valószínűleg ez az ok.
— Magyarország a második haza?
— Soha nem érzem idegennek magam, ha átlépem a magyar határt. Nem tudok sajnos jól magyarul, de ha a zenekar elé állok, valahogy megtalálom a szavakat.
Jobban tudom vezényelni itt a zenekarokat,
mint máshol a világban, sokszor még a japán zenekaroknál is jobban.
— Érez változást a magyar zenekarok minőségében az utóbbi két évtizedben?
— Érzek, de nem tudnám szavakkal megfogalmazni.
— A játék minősége nem lett jobb?
— A minőség mindenképpen javult. De Ferencsik direktor úr világától távolabbra kerültünk.
— Mi az, amit egy japán karmester az európai zenekaroknak tanítani tud?
— Tavaly, amikor a Londoni Filharmonikusokkal együtt dolgoztam egy Csajkovszkij-lemezen, a munka végén a zenekari tagok azt mondták, hogy teljesen új értelmezést hallottak, és ezért nagyon hálásak. Ne is próbáljam megtanulni az angol nyelvet, hanem továbbra is a zene lelkét adjam át nekik. Inkább majd ők megtanulnak japánul, az lesz a gyorsabb.
— Mennyiben fizikai munka a karmesterség?
— Mindig akkor veszem észre, amikor megbetegszem. Volt egy hasi műtétem, és utána egy héttel adtam egy koncertet. Akkor rájöttem, hogy igenis, a vezényléshez szükség van a fizikai energiára. Remélem, nem hagy el az erőm legalább nyolcvanéves koromig.
Névjegy
Kobajasi Kenicsiro Japán karmester. Ivakiban született, 1940-ben. Nemzetközi karrierje 1974-ben indult, amikor megnyerte a Magyar Televízió I. Nemzetközi Karmesterversenyét. A verseny után – nemzetközi karrierjének elindítása mellett – Ferencsik János mellett maradt a Magyar Állami Hangversenyzenekar segédkarmestereként. Ferencsik halála után, 1987-től 1992-ig a zenekar első karmestere lett. Magyarországi tevékenységét 1986-ban Liszt-emlékéremmel, 1990-ben a Magyar Kultúráért Díjjal ismerték el, 1994-ben pedig megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést. 2010-ben a Magyar Kultúra Követe cím birtokosa lett.
