A József Attila Színházban 24 évet töltött, majd húszat a Vidám Színpadon, ahol nemcsak színész és rendező volt, hanem művészeti igazgató is. Tizenöt évig jó volt az igazgatás, de öt évvel korábban kellett volna abbahagynia, állítja. Éreznie kell az embernek, mikor kell felállnia a székből. Legyen az direktor vagy politikus.
2003 óta a Nemzeti Színház tagja. Mindig azt vallotta, a „siker alatt nincs színház”. Az a fontos, hogy a nézőket szórakoztatják, izgatják az előadások, vagy sem. A közönséget – bármilyen furcsa – az ellenzéki színház érdekli jobban. Így volt a szocializmus idején is, Hofi Gézának épp attól volt óriási a sikere, hogy piszkálta a hatalmat.
|
Bodrogi Gyula mesélni és főzni is nagyon szeret
Kurucz Árpád |
A politikáról is eszébe jut egy történet: még a háború előtt, a választások idején a nagymamája elvitte a pártgyűlésekre. Fölállította egy dobogóra, és Adytól elszavaltatta vele a Proletár fiú versét. Cserébe lisztet, cukrot, szalonnát adtak nekik. És mivel minden pártnál szavalt, minden párttól kaptak ennivalót. Most azzal tréfálkozik, hogy ez ma sem ártana, legalább egyszer jól járnának a szavazók is… Aztán úgyis arra voksolnak, akire akarnak.
A Kossuth-díjas Bodrogi Gyula tele van történetekkel.
Könyvébe „csak” nyolcvanat válogatott. Mindegyik érinti a gasztronómiát. Az is, amely szerint Láng József kollégája „találta fel” Magyarországon a teflont. Rájött, hogy a mozifilmtekercs-doboz alapfunkcióján túl sütésre is használható. A teflonbevonatú filmdobozokban ugyanis istenien sül a hús. Mesél arról is, amikor első feleségével, Törőcsik Marival Párizsba utaztak. Mielőtt a francia fővárosba értek volna, egy kisvendéglőben rendeltek egy-egy menüt. Hatalmas kupac csirkéket és sajtokat hoztak ki nekik, a felét sem tudták megenni. Ebből tanulva Párizsban már egy menüt rendeltek ketten. Itt viszont egyetlen csirkeszárny és egy kis kockasajt érkezett. Levonták a tanulságot: kérdezni kell.
Amikor utazik, kíváncsian próbálgatja a helyi falatokat. Nem mindig sikerrel. Amerikában élő unokatestvérével egy helyi önkiszolgáló pultjánál megkívánt egy gyönyörű szelet sonkát. Miután kifizették, látta, hogy a sonkát egy édes, bugyirózsaszín mázzal öntötték le, amitől ehetetlenné vált. A kenyérlángos gyerekkori történetét is felidézi. Reggel a nyers tésztát talicskán tolta a pékhez, majd iskola után a megsült kenyeret és rajta a kenyérlángost vitte haza. A kenyérlángos csábítóan kilógott a takaró alól, jó lett volna megkóstolni. Persze tilos volt megtörni. Azt füllentette otthon, hogy a lejtőn elindult a taliga, és csak úgy menthette meg a kenyeret, hogy beletépett a kenyérlángos szélébe.
Manapság a színész – ha próbál és játszik – a Nemzeti Színház éttermében eszik remek ételeket, de gyorsan hozzáfűzi: otthon Angéla azért jobban főz. Az idén három bemutatója lesz a Nemzetiben. Most próbálja az Isten ostorát, jövőre Sancho Panzát játssza, nem először, a Don Quijotéban. Előtte viszont decemberben jön az estje, a Bodrogi – Voith – Voith–Bodrogi (Zenés találkozás a hatodikon). És hogy ez hányadik estje Voith Ágival? Még sosem számolta össze.
