A világhír meghatározásával a kiadónak semmi gondja nincs. A könyv előszava szerint azt, hogy kicsoda Teller Ede, minden kicsit is művelt magyar és nem magyar tudja, akár Budapesten, akár Sao Paulóban, akár Veronában tapossa a flasztert.
Az már jóval bonyolultabb kérdés, hogy ki a zsidó. A származást és/vagy a vallási hovatartozást felülírhatja az önként vállalt (rossz esetben a külvilág által kikényszerített) új identitás. A szerző tisztában van azzal, hogy a sokféle megközelítés közül egyik sem vitathatatlan. Az egyszerűség kedvéért azt az elvet követte, hogy „zsidó az, akiről tudjuk, hogy zsidó”.
Nem tiszta az sem, hogy ki a magyar. A bevezető Tony Curtis életét hozza példaként. „Minden idők legfényesebb mozicsillagainak egyike” magyarországi zsidó szülők gyermekeként az Egyesült Államokban látta meg a napvilágot, alig beszélt magyarul. Az amerikai színész aztán idősebb korában magyar népi ruhadarabokat kezdett vásárolni, ismertségét Magyarország szolgálatába állította. Törve a nyelvet, de kijelentette, hogy márpedig ő magyar.
Ha még nem mondtuk volna, Iván Katalin Életmesék világhírű zsidó honfitársainkról című kötetéről beszélünk.
A 34 életmese főszereplője közül néhányan (a már említett Teller Ede vagy például Korda Sándor, Arthur Koestler, Neumann János, Robert Capa) feltűntek az Egyesült Államokban élő Kati Marton 2008-ban kiadott munkájában is, amely szűkebb merítéssel ugyan, de hasonló vállalásként mutatott be kilenc magyart, aki világgá ment, és megváltoztatta a világot.
