galéria megtekintése

Impresszionista realizmus és démonok

0 komment


Csákvári Géza
NOL

Az Új-Hollywood úttörője, kasszasikerek rendezője (Francia kapcsolat, Az ördögűző), a kritika által mennybe vitt mozik (Portyán, Élni és meghalni Los Angelesben, Bug, Tizenkét dühös ember) alkotója, aki operarendezőként is ismert. Az Oscar-díjas William Friedkin életműdíjat kapott Karlovy Varyban, ahol exkluzív interjút adott a Népszabadságnak.

Ha felütök egy filmtörténeti szakkönyvet, abban az áll: William Friedkin A francia kapcsolattal és A ördögűzővel a realista stílust hozta be az amerikai új hullámba a hetvenes évek elején. Ez tiszta sor, de miért kezdett a kilencvenes években operát rendezni?

Tudom, az elemzők a realizmust látják a filmjeimben, de valójában a karaktereim, a történeteim sokkal inkább impresszionisták. A realizmus egyáltalán nem fontos művészeti szempontból. Egy fényképpel megörökíthetünk egy valós pillanatot, csak el kell dönteni, hogy mit akarunk a képen látni. Tudja ki volt realista? Mondjuk Kafka, aki az írásaiban mindent el tudott mondani az emberi természetről. Az operában meg a zene fog meg. Csak olyan műveket állítok színpadra, melynek a dallamai inspirálnak és megmozgatnak érzelmileg. Ilyen Alban Berg Wozzeckje vagy Richard Strausstól az Ariadné Naxoszban. De rendeztem cseh operát is, a Makropoulos-ügyet. Mindig eredeti nyelven dolgozom, a librettók szövegét megtanulom, fel is tudnám most mondani. De ha azt kérné, hogy a bárban rendeljek egy kolbászt, az már nem menne!

Isten ments! Esetleg azért is rendez operákat, mert sosem tudta megcsinálni az igazi nagy musicalmozit, amire vágyott?

 

Biztosan ezért is. Zubin Mehta barátom látta meg bennem a lehetőséget. Igaz, úgy állítom színpadra a műveket, mintha expresszionista filmet rendeznék. Változó képkivágásokat alkalmazok, rengeteg mozgó díszlettel manipulálom a perspektívát. A filmmusical pedig az amerikai szórakoztatóipar legtökéletesebb terméke, de sajnos elmúlt a korszak, amikor divatban volt. Hiába próbálkoznak néha új darabbal, a műfaj halott.

A legtökéletesebbnek tartott filmje, a Félelem ára nagyot bukott 1977-ben. Azért, mert a Csillagok háborújával egy időben jött ki?

Ezt az állítást nekem tulajdonítják, de nem értek egyet vele. Néha filmek megbuknak, majd később mégis kultikussá válnak: ilyen volt Hitchcock Szédülése is. Azt még a kritika sem szerette először. A Star Wars kapcsán egyetlen dolgot tudok megerősíteni: ez a film véget vetett Új-Hollywoodnak, teljesen átformálta az amerikai filmkultúrát. Rájöttek, hogy blockbustereket kell csinálni, meg franchise-t. Nem is a film a lényeg: tudja, hogy mennyit kaszáltak a Star Wars játékfigurákon?! El sem tud képzelni annyi pénzt.

Nem gondolja ironikusnak, hogy pont azt a rendszert falja fel a Csillagok háborúja, amelyet megteremtett?


Dehogy falja fel, a régiek is elmentek volna Disney-mesének. Semmi drámai katarzis nincs bennük, gyerekeknek készültek. Sokszor általánosítunk, hogy a gyerekfilmekben gyerekek játszanak. Nincs ez mindig így. Szóval, én úgy látom, dübörög az üzlet.

Ha már üzlet, minden évben készül egy ördögűzéssel foglalkozó film, de igazából csak egyet lehet komolyan venni...

Egyetértek! Még mindig az 1973-as Az ördögűző sikeréből élnek. De hát ez természetes, a Coca-Colából sem egyetlen palackkal gyártottak.

Amikor 2000-ben újra mozikba került Az ördögűző felújított változata, változtatott a filmen?


Semmit. Csak hozzátettem tizenkét percet. Ezek olyan jelentek voltak, amelyeket kényszerűségből kellett kivennem, mint például amikor Linda Blair alakította megszállott kislány háttal kicsavarodva jön le a lépcsőn. 1973-ban még nem lehetett digitálisan eltüntetni a zsinórokat, melyek a lányt tartották. Érdekes filmtörténeti adalék: ez a jelenet Az ördögűző legtöbbet emlegetett szcénája, úgy, hogy 2000-ig benne sem volt a filmben.

Ez hogy lehet?

A pletyka. Már a forgatás során mindenki erről beszélt, mert ezt egy valós eset miatt használtuk fel. Az ördögűzés nem hülyeség, még Ferenc pápa is elismeri és hisz benne, sőt ördögűző papokat bízott meg. Amikor 1972-ben forgattuk a filmet, három, a katolikus egyház által is elismert démon által megszállott ember esetét tartották nyilván. Csak hármat. Manapság, amikor ezrek állítják, hogy ördögűzők, egyszerűen hazudnak. A katolikus egyház ördögűzője, Gabrielle Amorth állítja, hogy nyolcezer szertartást tartott. Ezt is fenntartásokkal fogadom el. A mostanában készülő filmek pedig egyszerűen rosszak. Ma már nem lehet komolyan venni semmit Hollywoodban: elég, ha csak előzetesüket megnézzük, buta és sötét produkciók ezek Arról nem is beszélve, hogy a hatásuk még veszélyes is: a moziban látottak miatt már-már divathóborttá vált az ördögűzés. Pedig tényleg vannak olyan esetek, amelyeket nem tud megoldani az orvostudomány.

Akkor hisz a démoni erőkben?

Hogyne hinnék! Gondoljon csak Németországra a második világháborúban. A Holokauszt ép ésszel megmagyarázhatatlan. Nincsen rá elfogadható magyarázat, miért kellett hétmillió embernek meghalnia a koncentrációs táborokban. Hiszem, hogy egy csapat megszállt ember dolgozott magának az ördögnek, akit Adolf Hitlernek hívtak. Sztálin még rosszabb volt. Ő harmincmillió oroszt ölt meg.

A Bug és a Killer Joe a nagy rendezői visszatérése. Sokan az újhullámosok közül, mint például Cimino vagy Bogdanovich nem tudtak a XXI. századra reagálni.

Mert rátaláltam Tracey Lettsre, a forgatókönyvek írójára. A valóságról, az emberségről beszél a maga absztrakt módján, pontosan úgy, ahogy én is gondolkozom. A világ megváltozott, így a filmek is. Ezt fel kell fogni, különben véged. De persze ezekben az új filmekben is ugyanazt a kérdést feszegetem, mint mindig: a vékony kis határt jó és rossz között. Biztos családi vonás ez, a nagybátyám egy korrupt chicagói rendőr volt.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.