Mindenki őrizze meg a nyugalmát, nincsen semmi baj! – kiáltotta Hornung Ágnes, a nemzetgazdasági tárca államtitkára, mire egy rendes Rejtő-regényben – ahogy ez a Vesztegzár a Grand Hotelben címűben is történt – azonnal kitört volna a pánik. Magyarországon ez csak azért nem történt meg, mert egyrészt a mi hazánk lényegesen abszurdabb hely, mint egy Rejtő-regény, másrészt a pénzügyi államtitkár magánszáma idején a migránsok körül forgott minden gondolat.
Pedig amit Hornung Ágnes a múlt hét második felében nyugdíjügyben produkált, igazán megérdemelt volna egy kis figyelmet a magyar járulékfizetők (és nem fizetők) részéről. Történt ugyanis, hogy az államtitkár asszony megmondta az igazat. Egy konferencián kijelentette, hogy az állami nyugdíjrendszer a jövőben képtelen lesz megfelelő szinten ellátni a nyugdíjra jogosultakat, ezért a szerepét „fokozatosan a kiegészítő rendszernek kell átvennie" – amely nem más, mint az önkéntes nyugdíjpénztárak hálózata.
Ami persze keltett némi csodálkozást, hiszen nem volt olyan régen, alig öt éve, hogy Hornung Ágnes főnökének előző kormánya megvédte a nyugdíjakat. Emlékszünk mindahányan: egy tollvonással megszüntette a kötelező magánpénztárakat, a sarki talponállóban is kirívónak számító stílusban megfenyegette a berzenkedőket, hogy nettó kisemmizi őket, ha kapaszkodni mernek a megtakarításukba, az így besöpört háromezermilliárd forintot pedig egyszerűen elégette. Ma sem tudjuk pontosan, hová lett a pénzünk: a meddő államadósság-csökkentés vitte-e el, vagy valamelyik nemzeti nagyvállalkozó vigyáz rá azóta is.
